impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
V.A.
Album körkép - 2008. ősz
various, 2008
Album körkép - 2008. őszÚjabb körkép, újabb három teljesen különböző drum&bass album a nagyító alatt. Az őszi – egyébként elég bőséges – termésből szemezgetve ízleltük meg a szcéna két nagyöregjének LP-jét, valamint egy aránylag friss kiadó első válogatás lemezét. Az idei év egyik legfontosabb albumának kikiáltott Seba-dalcsokorról, London Elektricity különleges körülmények közt született ’Syncopated City’-jéről, és az eindhoveni szupercsapatról, avagy a Crunch kiadó legénységének munkásságról lesz szó, tessék befáradni.
Album körkép - 2008. őszSeba - Return To Forever (Combination)

Több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy Sebastien Ahrenberg, aka Seba a Good Looking-nál történő felbukkanása után végre egy teljes albummal is elkényeztesse a szépérzékünket. A lábát LTJ Bukem táborában megvető, majd onnan dicstelenül távozó svéd producer átment egy s máson ebben a bő egy évtizedben. A felgyülemlett zenei tudást pedig végre idén egy csodálatos album képében párolta le.

Az album egyik legrokonszenvesebb vonása az érzelmes maszkulin vokálok bátor adagolása. Robert Manos valamint Kirster Linder a melankóliában megfürdetett lebegésekhez és finom hanghullámokhoz további érzéki képzettársításokkal járulnak. A másik attraktív motívum - a fent nevezett urak hangszálainak is köszönhetően - az organikus, meleg hangzás, az összes számon végigvonuló vibráló lebegés, amit leginkább mintázott hangszerek teremtenek meg. Kevesen értenek a hangulatok, árnyalatok ilyen kifinomult megrajzolásához, mint Seba mester, bár ez a tény semmiképpen sem éri újdonságként a producer munkásságát ismerő dzsungelistákat.

Az viszont még a legtapasztaltabbakat is ámulatba ejti, ahogy a kissé erőtlen ritmusszekciót, cserébe gazdag harmóniákat kibontó 'Blaze and Fade Out' az érzelmi húrokon játszik. És a varázslatban vastagon benne van Linder szenvedélyes előadásmódja is. Abszolút himnusznak tekinthető a likvid szcénában - bár valójában megközelíteni sem tudja senki. Ehhez képest az 'As Long As It Takes' egy felszabadult örömzene, természetesen ez is maga a megtestesült gyönyör - mindenféle pátosz és túlzás nélkül.

A kötelezően érdekes színfoltot a lemezen a 'Breaks Selection' Jesper Dahlback (alias Lenk) remixe (és nem a számomra közepes downtempo 'Silicone') képviseli, amely 4/4-es kezdésével és az erre ráépülő oldskool break-ekkel leginkább a korai 4 Hero illetve jungle techno kísérletekre (esetleg a mai J-tek soundra) emlékeztet. Az összképen house-os illetve hip-hop-os elemek csavarnak egyet, mintha a szerző maga is b-boyként cseperedett volna fel Dél-London egyik zűrös utcájában. De mindez ne tévesszen meg minket, a darab ’csupán’ egy szórakoztató tisztelgés az urbánus kultúra vívmányai előtt.

Seba munkásságát ismerve ugyanakkor meglepően ’sok’ a harapósabb, komorabb darab. Előkerül a különféle gitártorzítókon átpasszírozott reece is, de helyenként az ütemek is csontig hatolóan pengeélesek. A nyitó 'External Reality' például a legklasszikusabb, Alex Reece-féle techstep break-kel operál, mintha csak egy régi Emotif zenét hallanánk. Hogy mégis ódzkodok a techstep szó túlzott használatától, annak legfőképpen Seba finom stílusa az oka. Hiába a felsorolt zsánerjegyek, produkciós technikája még a legkeményebb szegecselést is visszafogott lazítós zenévé képesek oldani. A 'Special Ops' például okos építkezésével, szvingelő ritmusával és a reece baljóslatú burjánzásával fogja meg az embert, nem a totális és eszement szónikus tombolással. Ez a fajta megközelítés, a zenében legbelül feszülő ellentmondás teljesen új ízt visz a drum’n’bass sötét és szigorú (ha akarom darkstep) fertályának világába.

És akkor még nem is beszéltünk a teljesen kibogozhatatlan, hangulatilag több síkon mozgó felvételekről. A 'Forever' álmoskás hangfoszlányai, sóhajai alatt kemény amen breakek vágtatnak és egy visszafogott reece búg komoran, míg a 'Tomorrow' technoid lebegését és a vokált sunyi stab-ek és alattomos mélyek ellenpontozzák. Ilyen fúziós hangzást manapság sajnos kevesen mernek bevállalni, Seba esetében viszont ez érezhetően belülről jön, ahogy az a született tehetségeknél szokott.

Az egyetlen felvétel, amivel nem vagyok kibékülve, az a horsemenes motívumokkal játszó 'Day By Night'. Inkább tűnik egy száraz váznak, mint kiforrott alkotásnak, a ’döfések’ nem különösképpen szuggesztívek ahhoz, hogy 6 percen keresztül tartsák bennünk a lelket, ha már magában a felvételben nem sok van.

A záró track, a 'Crockett' azért ismét felvillantja azokat az érdemeket, amikkel az egész album rendelkezik. A finom (talán már túl gyenge) dobokkal reakcióba lépő harmóniák szépséges vegyületet képeznek, amiben Seba nem átall bennünket újból és újból belemártani. Aki érzéketlen mindeme tömény kényeztetésre, az forduljon pszichiáterhez.

Belehallgatás itt.

Kitekintő:
http://www.secretoperations.com/
http://www.combination-rec.de/Seba.86.0.html


Album körkép - 2008. őszV.A. - City Of Light (Crunch)

Ben Verse négy év és tíz kiadott korong után érezte elérkezettnek az időt, hogy Crunch névre keresztelt labeljén megjelentesse első nagylemezét. Az eddig túlnyomó részt saját munkákat megjelentető Verse most valami mással rukkol elő. Az albumon felvonultatott öt producert egy földrajzi hely köti össze: mindannyian eindhoveniek. A ’City of Light’ is Eindhoven beceneve: a Philips cég itt kezdte még anno villanykörtegyártással.

A hangzatos cím ne tévesszen meg senkit, nem tükrözi az album hangulatát: Icicle-től és csapatától a megszokott sötét, borongós, futurisztikus témák dominálnak. Az ‘Adrift’, a ‘Just a Momment’, ‘The Echelon Form’ kemények, de sem magukban, sem egymás után hallgatva nem unalmasak, bár mindegyik egyedüli vagy társszerzője Icicle. Proxima debutálása a ‘Clear for Launch’-csal pedig abszolút meggyőző.
Mindmapper (a másik újonc) három könyedebb, pörgősebb track-kel szinesíti a lemezt, melyek közül a ‘Crunched World’ a gyűjtemény legfinomabban gördülő darabja.

A legtöbb zene nagyon jól megmunkált, egyet kivéve: a legrégebbi motoros Martyn szállította az album „feketebárányát”: a ‘Baby baby’ köszönő viszonyban sincs a többi zenével, amit még nem kifogásolnék, de szerintem egy nagyon rosszul sikerült darab.

A kisebb, digitális korongon dupla annyi a tartalom, tehát hat bonus zene található, melyek legalább olyan erősek, mint az analógon szereplőek, sőt, engem ezek győztek meg igazán. Tovább árnyalja a kiadvány sokrétűségét Proxima ‘Kendo’ című „harcos” száma, vagy a Nymfo-val közösen szerzett ‘Boiler Room’-ja, ami a nem oly régen megjelent Sabre + Vicious Circle csapat ‘Endless’-jére emlékeztet, de egyáltalán nem a rossz értelemben. Szitén csak itt szerepel Mindmapper ‘The Green Gable’ rollere is.

Kicsit talán merész vállalkozás volt ez a nagylemez, különösen, hogy Mindmappert és Proxima-t most löki Ben az ismeretlénség árnyékából a porondra, a néhány éve már tevékenykedő Icicle és Nymfo mellé, tovább erősítve a köztudatban, hogy nagyon oda kell figyelni az újhullámos hollandusokra! Az elkövetkező néhány évben biztos hogy sokat hallatják majd hangjukat, és nem csak kizárólag a Crunch házatáján.

Belehallgatás itt.

Kitekintő:
http://www.crunchrecordings.com/
http://www.myspace.com/crunchrecordings


Album körkép - 2008. őszLondon Elektricity - Sncopated City (Hospital)

A Hospital records alapítója, és minden idők egyik legjobb drum&bass bandájának feje a 2005-ös ’Power Ballads’ után idén ősszel tér vissza egy újabb dalgyűjteménnyel. A ’Syncopated City’ sokban különbözik London Elektricity eddigi munkásságától, mégis passzol a diszkográfia régebbi darabjaihoz. A 47 éves Tony Colman ezúttal hátrahagyta a könnyed liquid funk stílust, és el (vagy inkább vissza) kanyaradott egy sokkal komplexebb hangzáshoz, amely alapvetően hangszeres és vegyülnek a jazzes és brit popos elemek benne.

Tony egy végletekben gazdag, egészen mozgalmas, örömmel és fájdalommal teli korszakában készítette a ’Syncopated City’-t. Gyermekének születése bizonyára rengeteg erőt adott neki, melyre szüksége is volt, ugyanis egy évvel ezelőtt egy komoly gerincműtéten esett át. Saját bevallása szerint az, hogy a fájdalom csillapítására felírt morfium, kodein és valium (és néhány egyéb szer, melyet már említeni sem szeretne) hatása alatt írta meg az LP-t, hallható az elkészült anyagon. És tényleg: mélyebb és komorabb, mint az átlag L.E.-hangulat. Mindez tükröződik a Lianne Carrol által énekelt dalszövegekben is.

Az album nyitódarabja, a ’Bare Religion’ egy határozott zongorafutammal indít, mely mellé rövidesen bekúszik a fájdalmas vonós téma. Utóbbi a kicsit jungle-ös dobjátékkal és az elmosott vokáldarabkákkal karöltve képezi valójában a dal gerincét. Ugyanakkor a szomorkás hangulatot olykor-olykor egyfajta reménysugárként megtöri néhány rövid gitárpengetés (rengeteg gitártémát Tony saját maga játszott fel!) és az angyali trillázás. A hasonlóan kevésbé vidám ’This Dark Matter’-en keresztül eljutunk a szintén melankólikus hangvételű illetve a fentebb már említett brit popra emlékeztető ’Just One Second’-hoz. Utóbbiban megvan minden, ami egy chart-okat ostromolni képes dalhoz kell, javarészt természetesen a svéd származású énekesnő, Elsa Esmeralda profi vokáljának köszönhető a slágergyanú. Az első hit mégis az ’All Hell Is Breaking Loose’ lett, bizonyára azért, mert ez az egyik leginkább életképes darab a táncparketten, és sokkal könnyedebb, vidámabb a másik tíz track-hez képest (a hozzá készített mókás klip megtekinthető itt).

Az albummal az a legnagyobb baj, hogy önmagában, mindenféle háttér információ nélkül egy hallgatás után nem ragadja magával az embert, sőt, a dalok legtöbbjét könnyen el lehet felejteni. Az ilyen művekre szokták a kevésbé hízelgő „liftzene” jelzőt aggatni. Néhány újabb esély megadása után szerencsére felfedezhető pár érdekesség, például az egyszerre Alex Reece és Calibre munkásságát idéző ’Point Of No Return’-t, a magával sodró légies ’Uska’-t vagy az ’Outnumbered’-öt, melyben Tony is megmutatja énektudását.

A ’Syncopated City’ nem a táncparkettre készült, ezt maga a producer is elismeri amellett, hogy messze ezt tartja legszemélyesebb albumának. Az, hogy kinek mennyi jön át ebből, egyénenként változó. A vélemények az „újkori klasszikus”-tól a „szar”-ig elég széles skálán megoszlanak, ami végső soron jó, mert nem hagy hidegen senkit. Néhányszor mindenképp érdemes meghallgatni, aztán mindenki eldöntheti magának, hogy kell-e, vagy nem.

Belehallgatás itt.

Kitekintő:
http://www.hospitalrecords.com/artists/londonelektricity/
http://www.myspace.com/londonelektricity
kuLi + elf + gergo, 2008.10.08