impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Outlook Festival
@ Club Aquarius, Zrce, 2009.09.10
Mala & Sgt Pokes, Loefah, Martyn, Youngsta, 2562, Peverelist, D-Bridge, Instra:mental, SP:MC, stb.
Croatia, Croatia… hangzott el sűrűn a ceremóniamesterek szájából a szeptember közepén rendezett Outlook Festival színpadainál. Idén harmadszor is sikerült egy újabb horvátországi fesztiválra látogatni, az Exodus to Croatia mottójú rendezvényen a dubstep, reggae, dub és drum and bass zenék kedvelői élvezkedhettek kedvükre a stílusok brit nagyágyúinak előadásaiban.
Az eredetileg szintén Petrcanéban rendezett Outlook végül átkerült a Pag szigetén levő Zrce település egyik klubjába, az Aquarius-ba, mondván a szervezők kétszer annyi, mintegy háromezer emberre számítanak. Ez - gondolom - az ő sajnálatukra, és a mi szerencsénkre nem igazán jött be, mivel a klub pont feleannyi ember befogadására volt alkalmas, és a létszám meg is állt nagyjából 1500 ember környékén. Így kényelmesen el lehetett férni a placcon, leszámítva a pénteki röpke esőt, amikor mindenki igyekezett fedett helyet találni magának, de ezt is túl lehetett élni.

Főként, hogy a parádés felhozatal, de legfőképp a hangtechnika minden kényelmetlenséget feledtetett. A szervezők komolyan vették, hogy a dubstep csak akkor mutatja meg igazi erejét, ha bivalyerős hangrendszert tolnak alá. Így most a Funktion One után újabb barátra tettünk szert az EM-Quakes szubládák személyében, amelyből vagy egy tucatot halmoztak fel az Aquarius belterében, olyan basszusoltárt alkotva ezzel, amely odébbtolt bárkit, ha közel állt hozzá. A személyzet egy nap alatt rá is döbbent, hogy nem kellene üvegpoharakat kiadni, hiszen abban a pillanatban, ahogy az ember letette az asztalra, lerepültek a basszuslöketektől.

Fellépők tekintetében a négynek hirdetett, valójában két színpad a bőség zavarával kecsegtetett, déltől egészen reggel hatig egy órás váltásokban jöttek egymás után a fellépők. Ezt a dubstep, drum and bass részen szigorúan tartották is, kivétel ha valaki nem érkezett meg a fellépők közül, szerencsére erre csak kevés példa akadt. A másik, hip hop, reggae, dub részen a zenekari átszerelésekből fakadtak jókora csúszások, de mivel a zene ilyenkor is szólt, ez nem volt túl zavaró.

Az annál inkább, hogy hajnal ötkor még olyanok kezdtek szetteket, mint a Commix vagy Alix Perez, akiket így már egyszerűen fáradtságból kifolyólag nem bírtunk megvárni és hallgatni. A másik bosszantó tény, hogy itt sem jelezték, ha valaki esetleg nem érkezett meg a fellépők közül, így például az odautazós napon hiába húztam ki négyig, akkor kellett szembesülnöm a ténnyel, hogy Breakage sajnos nem ért ide. Szerencsére a többiek jócskán kárpótoltak ezekért a fiaskókért, náluk néha az egyórás időkorlát volt a legfőbb probléma, sokukat hallgattam volna a végtelenségig.

Rögtön így volt ez a tuskó zenéket és anthemeket energikus szetté kovácsoló N-Type-ot váltó Martyn-nal is. Aki, miután bekötötte Serato-ját, mit sem törődve elődje harsány zenéivel, saját zenefolyamát a (N-Type által visszahúzott) ’Broken Heart’-tal indította, hogy utána rögtön ráhúzhasson egy Flying Lotus őrületet. A holland hozta a mostanában hallható szettekből megismert formáját, jópár 4/4 és saját zenék, kis garage, változatosan, táncoltatva, de mégis okosan, martynosan.

Angol barátainkat a mix medencetáncra ösztönözte, így az erős szél és az eleredő eső ellenére néhányan a vízben pancsolva ropták. A többség azonban a klubban keresett fedezéket a másik színpadtól is, így itt szűkösen lettünk végül, ami az egyébként is emelkedett hangulatnak csak jót tett, sőt a népsűrűség ahhoz is elégnek bizonyult, hogy a pultban feltűnő Benga egy stagedive-val melegítsen be mielőtt a lemezjátszók mögé áll.

Martyn-t egy újabb holland váltotta, 2562, aki szintén valami egészen eltérőt gondolt ki az est folyamára. Ő a rave és a techno felől közelített, ahogy tette ezt nemrégiben a FACT magazinos mixében is. Órája elteltével Distance lépett a pultba, aki szettje első felében nagyon érdekes zenéket pakolászott, majd a másodikban sajnos hozta azt az unalmas vonalat, amivel már korábban sem győzött meg túlzottan.

A baltával vágott afro fejdíszes Benga, az utána következő Hatcha-val back to back adagolta a tőle elvárhatót. Érdekes módon elmaradt a ’Me N My’ és a mindenféle Skream remix közül sem került fel talán egy sem a lemezjátszókra. Még ennél is meglepőbb volt azonban az, ami akkor következett, hogy Benga magára hagyta Hatcha-t a pultban. A nyakában méteres fuxot viselő croydoni innentől úgy érezte, hogy neki le kell tesztelnie a hegyomlásnyi hang képességeinek határait és zenélés helyett hangtani kísérletbe kezdett.

Hihetetlen korongokat húzott elő, amelyek teljesen elmebeteg szubbasszus variációkat tartalmaztak, és itt már tényleg nem a hallásé volt a főszerep, ezeket a hangbombákat sokszor inkább érezni lehetett, mint füllel feldolgozni. A roppant intenzív egyórás fizikalecke után szomorúan konstatáltam, hogy Breakage nincs, helyette Lynx veszi át a terepet. Hatcha hanghadviselése után megdöbbentően vékonynak hatottak a sorra felkerült drum and bass zenék, pedig például Lynx saját zenéi sem szólnak rosszul.

Egyedül talán D-Bridge ’Wonder Where’-jében volt akkora basszus, ami ismét megremegtette a tüdőt. Ezt leszámítva egészen jó kis szettet gurított ügyesen egyensúlyozva a mostanában divatos minimalista darabok és a dzsungeles hangzású újdonságok között, valamint mixelésben is sokat fejlődött, szórakoztató volt hallgatni. Hazaséta szélviharban, másnap a felhőket bámulva a teraszon italozás, majd következhetett a második menet.

Az estét a klub mögötti teraszon felállított szabadtéri részen indítottuk, itt kaptak helyet az élő produkciók. Köztük az egyik legnevesebb angol dub/reggae soundsystem, a leedsi Iration Steppas, akik sajnos teljesen ráálltak a vonatozós szalonreggae irányra ezen az estén, így a legizgalmasabbnak annak találgatása bizonyult, hogy a basszusgitáros mikor tapos rá saját földig érő rasztáira, és taknyol hatalmasat. Rutinosan megúszta persze.

Eközben a klubban lassan befejezte N-Type és megjelent a két egyforma szakállas raszta, azaz Mala, és állandó MC kísérője Sgt Pokes. A dubstep „Bukem & Conrad”-ja tökéletes párost alkotnak. Pokes pont annyit tesz hozzá a zenéhez, amennyire szükség van a közönség hangulatának fokozásához, miközben Mala megfontolt, kimért mozdulatokkal és derűs nyugalommal pakolja a korongokat, a „meditate on bass weight” mottó jegyében. Valóban, az ő órájuk nem volt más, mint egy átgondolt, meditatív kirándulás a szubbasszusok rengetegébe. Mala zenéi egyszerre voltak érdekesek, gyomor- és tüdőrengetőek, mégis ellentétben a Hatcha féle experimentális iránnyal, ezek a doromboló korongok melegséget árasztottak és bőven a zeneiség keretein belül maradtak. Az egyik legjobb szett volt a fesztiválon, kétségtelen.

Újabb DMZ arc a pultban, Loefah haladt hasonlóan kimérten előre zenéivel, mint Mala. Valamivel szikárabb, valamivel komorabb, a DMZ-hangzás az előtérben. Egy idő után otthagyom, hogy belenézzek a kint kezdődő Zed Bias szettbe, ám a többiek azzal fogadnak, hogy sajnos ő ma nem lesz itt.



Helyette a horvátok kiválósága Eddy Ramich zenélt kitűnően, olyan finomságokat csempészve a garage és house orientált szettbe, mint a nemrég megjelent Hyph Mngo a szemtelenül fiatal Joy Orbison-tól. A helyi hőst nagyon érezte a közönség, csakúgy mint a Confusion DJs, Philippe és Feelipa alkotta párosát, bizonyítva ezzel, hogy nemcsak a brit nagyágyúkra, hanem a jó zenére gerjednek. A második napot velük zártuk.

A harmadikra végre kisütött a nap, amire nagy szükségünk volt, hiszen maratoni, kora délutántól tartó fesztiválzárást terveztünk. Sikeresen ki is értünk mire 2-kor Peverelist felrakta első lemezét a medencés bulihoz. Abszolút hozta a Punch Drunk, Skull Disco hangzást, a lebegős dubstepek és dubtechno-k mindenkit bólogatásra, a lelkesebbeket medencébe csusszanásra késztettek. Utána Cyrus szabványosabb dubstep irányba evickélt, kicsit jellegtelenebb zenékkel, majd a 17-nek kinéző Ramadanman vette először 2step-re a figurát, majd abból elkalandozva eljutott pár kísérletezgetősebb hip hop, grime cucchoz (Mark Pritchard + Wiley), kicsi rave, kis wonky, kis funk, ahogy azt délután 4 környékén egy tengerparton a szikrázó napsütésben illik. Majdnem olyan jó volt, mint amilyen a Rio fesztivál afterje lehetett a Palatinuson.

A fesztivál felé autózva két dolgot vizionáltam az esős hegyi úton. Az Autonomic set alatt sütni fog a nap és szerintem Prince lesz a kezdőzene. Így legyen ötösöm a lottón. A márványarcú Instra:mental egy régi klasszikus ’80-as hangzású zenével kezdett a kis hercegtől, majd ezt követte még néhány hasonlóan hangszerelt analóg csoda, amitől egész házibuli hangulat kerekedett, amit hamar elunt az örökké mosolygós, csupa vidámság Instra Al és belevágott saját ambient és filmzene ihletésű szerzeményeinek lejátszásába. Kicsit tán túl töményre sikeredett az előadás, mert a felénél azt vettem észre, hogy az addig táncoló emberek magukba fordulva üldögélnek és épp megbánják bűneiket.

A kifejezetten nyomott hangulaton D-Bridge lazított kicsit például Calibre ’Drop It Down’-jának felrakásával, de összességében nyomasztóan melankólikus két órát játszott az SP:MC-vel kiegészült Autonomic csapat. Ez persze nem von le semmit a zenék nagyszerűségéből, de 30 fokban és ragyogó napsütésben vidámabbra is lehetett volna venni a figurát.

Rövid vacsoraszünet után a tett színhelyére visszatérve már Luke Envoy kezében volt az irányítás, aki számomra az egyik legüdítőbben mixelő dubstep arcnak bizonyult. Csak rövid ideig forogtak a zenék, gyorsan, lendületesen pakolta őket egymás után, jó mixekkel. Őt RSD követte, aki a Smith & Mighty duó nevének első fele, és hamarosan nagylemezzel jelentkezik a Punch Drunk-on. Ebből a szellős, raggás, reggae alapú dubstep-ből kaptunk ízelítőt az ő órájában, meg persze volt ’Rise Up’ remix is.

A bristoli ősz úr után Youngsta és SP:MC másztak a pultba, a Tempa-dj a Mariana-árokból indította szettjét, minimalista darabokkal. Volt olyan amire SP is egyszerűen csak annyit mondott, hogy „in this track the bassline is just too low”, de aztán fokozatosan hozta fel a hangulatot Yungsta, mert ezekkel a zenékkel még ez a lelkes közönség sem igazán tudott mit kezdeni, mindamellett, hogy nem voltak rosszak, csak nem feltétlen tánctérre íródtak.

A szabadtéren a Zion Train hangolt eközben, ők egy fokkal jobb produkcióval álltak elő, mint a leedsi ikonok. Hátul Neil Perch végig élőben effektezte a zenét, nagykanállal adagolva a visszhangot, míg a fúvós részleg és az MC hozta az elvárhatót. Sajnálatos módon a fesztivál sokak által dícsért élő produkcióiról lecsúsztam, de a legtöbb pozitív véleményt kapott Gentleman’s Dub Club, a Foreign Beggars és a Mungos Hifi, valamint Andreya Triana mindenképpen említést érdemel. A Broke N English produkciója viszont, igaz MC DRS nélkül, harmatgyenge volt.

Bent Kromestar készülődött, a kisméretű DJ a fesztivál egyik legnépszerűbbjének bizonyult a netes fórumok hozzászólásai alapján, sokan dícsérték szettjét. Én nem tudnék ilyen pozitívan nyilatkozni, szerintem elég agyatlan, „mindent egy zenébe tuszkolunk” számokkal operált, ott is hagytam, egy fél óra után. Visszatérve a helyszínre már Oris Jay játszott, ő eklektikusra vette a figurát, sztenderd dubstep-től, a garage-n át a breakstep-ig minden volt, talán ez utóbbiből kevesebb, mint amire én számítottam, hiszen az ő nevéhez főleg ilyesféle zenék köthetők.

Joker viszont itt is abszolút az elvárhatót hozta. Sok saját zene, jó mixek, óriási bulihangulat. Kezek a magasban a ’Digidesign’ alatt, rewind selecta. Méltó csúcspont a fesztivál utolsó teljes napjára. Mivel vasárnap már délután kettőtől a „terepen” voltunk bevallom itt egy kicsit már elfáradtam, úgyhogy Plastician szettjét „alfa állapotban”, tudat alatt hallgattam az egyik sarokból, hogy aztán Silkie szettjébe kicsit belenézve (hozta az albumáról is ismerős hangzást), elhagyjam az Outlook helyszínét.

Itt említeném meg, hogy a fesztiválnak magyar vonatkozásai is voltak, Longman és Safair a hétfői levezető napon zenéltek, míg a közelben nyaraló Matt-U egy spontán hajós fellépésre ugrott be a Vagabondz csapat felkérésére. Sajnos őket nem hallottam, de biztosan hozták a tőlük megszokottat itt is.

Az Outlook, csakúgy, mint a másik két horvát fesztivál amit idén volt alkalmam meglátogatni, jól teljesített. Sok jó zene, kiváló hangrendszer, amin újfent bebizonyosodott, hogy a dubstep igenis képes megmozgatni az embereket. A helyszín cserében nem vagyok biztos, hogy jó ötlet volt, bár annyiban talán szerencsénk volt, hogy a hírek szerint Zadar környékén rosszabb volt az idő ekkortájt. Kicsit talán későre tették idén az Outlook-ot, de szerencsére annyira nem zavart be az időjárás és maradéktalanul lehetett élvezni a fesztivál minden percét. Nagy élmény volt, ha tehetem, jövőre igyekszem visszatérni, és ugyanezt tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a basszusnehéz zenéket.

Videók:
N-Type (Part 1, Part 2)
2562
Distance
Confusion DJs
Hatcha
Lynx
Mala & Sgt Pokes
Peverelist (Part 1, Part 2)
Andreya Triana (Part 1, Part 2
Ramadanman (Part 1, Part 2, Part 3)
Instra:Mental & SP:MC (Part 1, Part 2, Part 3, Part 4)
D-Bridge & SP:MC (Part 1, Part 2, Part 3, Part 4, Part 5)

Kitekintő:
http://www.outlookfestival.com/
>> A cikkhez tartozó galéria
valdi, 2009.09.19