Idén végre ismét sikerült eljutni az Európa egyik legérdekesebb helyszínén megrendezett, nagyszerû és nagyon aktuális zenei felhozatalt kínáló Elevate fesztiválra. Sajnos csak egy estére, amikor is a Hyperdub kiadó mutatkozott be a grazi közönségnek.

Mikor a vonatozás mellett döntöttünk (hat óra út, autóval sem kevesebb, majd elfekszünk hazafelé és alvás) nem gondoltuk, hogy belefutunk egy jó kis vonatpótló buszozásba Szombathelytõl a határig. Ez különösen kellemetlen reggel 8 körül, alkoholmámorban, miközben a sofõr 50 fokra fûti az utasteret. Egyébként, ha nincs éppen sínfelszedés, tényleg ajánlott a vasút, kedvezményes turistajeggyel, amivel a tömegközlekedés is igénybe vehetõ. Ennyit a kellemetlenségekrõl, amelyekrõl így utólag is azt gondolom, hogy minden másodperce megérte azt, hogy ott lehettem az Elevate péntek estéjén.

Miután a szakadó esõben végigmasíroztunk a grazi pályaudvartól az Elevate helyszíneit rejtõ Schlossberg-ig, ugyanaz a lenyûgözõ kép tárult elénk, a kivilágított hegyoldallal, amelynek tetején ott trónol a vár és az óratorony, lábánál pedig a bejárat a rendezvény névadóihoz, azaz a liftekhez, amelyekkel a hegy gyomrában a helyszínek között lehet közlekedni. Impozáns látvány.

Nézelõdésünket a techno dubosabb ágát játszó osztrák Simon/off festette alá, arra ideális volt, hogy kicsit többen, harmadteremnyien gyûljenek össze mire fél 12 felé a bécsi Clonious állt laptopja mögé. Az osztrák néhány hete az A38-on már bemutatkozott a budapesti közönségnek is, a grazi program fele ugyanúgy a 'Between The Dots' album számaiból állt, és másik részébõl is visszaköszönt néhány itt hallott zene, szóval körülbelül azt hallottuk, amit Budapesten, kicsit megvariálva. Magyarul hangszeres mintákkal teli, glitches, sample alapú, könnyed hip hop-ot, élõben feszesebbre, partyzósabbra szabva, mint a lemezen.



Miután a két osztrák elõkészítette a terepet és a teremben kellõ mennyiségû, bõ félháznyi ember gyûlt össze, a Hyperdub csapatból elsõként egy fél Darkstar állt a pódiumra, és egy éteri bevezetõ után eklektikus, amolyan „autonomic podcastos” szettel vásárolt meg magának. Csapongva a stílusok között, érintette az újgenerációs Hyperdub zenéket (’Wind It Up’), kaptunk Burial-t, de elfért itt egy bugisabb Prince is a ’80-as évek tájékáról, valamint természetesen elmaradhatatlanok voltak a saját zenék, a ’Need You’ és a már most klasszikussá lett ’Aidy’s Girls Is A Computer’. Szívesen megnéznék egy Darkstar vs Instra:mental fellépést, valamint nagyon várom a nagylemezt.

Nem hittem volna, hogy egy éven belül kétszer is láthatom Kevin Martin-t, ráadásul két különbözõ projektjével. Míg tavasszal The Bug alteregójával nyûgözött le, most a Roger Robinson, költõ/énekessel közös dub duó tagjaként, King Midas Sound néven adta az új formáció nemzetközi porondon premiernek tekinthetõ fellépését. Kevin felszerelésének magja most is egy laptop volt, amelyhez egy nagy, legalább 36 sávos keverõpultot csatlakoztattak, ezen eresztette át a zenét és a vokálokat és még néhány kütyü hangjait.

A King Midas Sound eddig két EP-t jegyez a Hyperdub-nál és még év vége elõtt ígérik, hogy megjelenik a nagylemez is, amely az elõzetes hírek szerint a ’Waiting For You’ címet kapja. Az eddigi Kevin Martin projektekhez képest a King Midas Sound talán kevésbé dühös, kevésbé zord, de - legalábbis élõben -, ha kell, olyan hang-zaj falat húz fel a nézõ és a színpad közé, amelybe alaposan beverheti a fejét a gyanútlan hallgató. Nem hiába hívták fel a figyelmet a kivetítõn arra, hogy extrém hangerõ várható, ezért lehetõség szerint mindenki használja a bejáratnál a jegy mellé osztogatott füldugókat.

A lassan hömpölygõ dub-folyamra Roger Robinson beszélt, énekelt rá a színes füsttõl homályos színpadon, sajnos ezt nem mindig lehetett jól érteni, hallani a zene hangereje és idõnként zajossága miatt. Viszont cserébe elõkerült a koncert közepe táján egy mandulaszemû énekesnõ, innentõl hol õ, hol Roger, hol ketten együtt erõsítették egymást a színpadon. De Robinson és Kiki Hitomi, aki a basszusközpontú elektro punk Dokkebi Q tagja, még ketten is kevesek voltak, hogy elnyomják Kevin hangtornádóját.

Ha ez nem lett volna elég támadás a hallójáratoknak, a King Midas Sound után maga a kiadófõnök és filozófus MC-je, Spaceape következett. Kode9, aki a fesztiválon egy elõadás keretében ismertette hamarosan megjelenõ 'Sonic Warfare' címû könyvét, amely többek között a hangok harcászati használatáról szól, a live act elején rövid, de annál fájdalmasabb bemutatót tartott, a pittsburghi rendõrség G20-tüntetõk ellen is bevetett LRAD-fegyveréhez hasonló szónikus csapást mérve a közönségre. Kapta is mindenki a füléhez a kezét automatikusan.



Kode9 és Spaceape a ’Memories…’ albumra és az azóta keletkezett közös számokra fûzte fel egy óráját, amelyben sajnos fõszerepet kaptak a végtelen kiállások, amelyek egy idõ után tönkrevágták az elõadást, második felére kicsit unalmassá téve azt, ami ezek nélkülözésével sokkal szórakoztatóbb lett volna, így azt kell mondjam, hogy pont ez az óra lett a leggyengébb. Szerencsére a live végén Kode9 szépített a dolgon, egy rögtönzött húszperces mini dj-szettel, amivel alaposan felrázta a leültetett hangulatot és elõkészítette a terepet a Hyperdub nõi tagozatának.

A két lány közül elsõként Cooly G állt a dekkek mögé. Ahogy azt sejteni lehetett, elsõsorban az új brit õrületet, a UK Funky-t keverte, érdekes mód nem dubstep-pel, hanem inkább detroit hatású technoval és house-szal, abból is a soulful vonallal inkább, a végére egy Ame ’Rej’-jel. Dubstep közeli dolgok inkább csak saját szerzemények (’Love Dub’) képében csúsztak be, valamint egy-két Joker szám képében. A fekete lány órája után indiaiba váltottunk, a nagyon fiatal Ikonika, amilyen szerényen mászkált a többiek fellépése alatt a közönség soraiban és a színpad szélén, olyan magabiztossá vált, ahogy a pultba lépett. Õ is a garage, funky vonalat vitte tovább, némi dubstep ízzel, azonban õ új és klasszikus UK hardcore-ral színezte szettjét. Mondanom sem kell mindkét lány mixe alaposan megmozgatta a közönséget, táncolt mindenki a teremben, de az est fellépõi is - persze a mindig komor Kevin Martin-t kivéve - jókedvûen, széles mosollyal ugráltak vagy dudáltak, ahogy azt egy becsületes rave megkívánja.



Sajnos mire a végén Kode9 átvette volna a stafétabotot nekünk indulni kellett a vonatunkhoz, de a szakadó esõben sétálva mindannyiunk arcán elégedett mosoly ült, hogy aztán levonjuk a tanulságot. Idén sok mindent láttunk sokfelé, de zeneileg az Elevate és a Hyperdub est olyasmit mutatott, amitõl az ember úgy érezhette, hogy megint részese lehet egy új és friss zenei irány formálódásának. Ezen a pénteken jókor, jó idõben voltunk jelen, talán a brit tánczene újjászületésénél.

További videók: The Clonius, Darkstar (part 1, part 2, part 3, part 4), Kode 9 & The Spaceape, Ikonika (part 1, part 2)