impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Alix Perez
1984
Shogun Audio, 2009
1984A régóta várt Alix Perez nagylemez végre megérkezett, a rajongók és a kollégák - rádiós műsorvezetők és producer/dj-k egyaránt - pedig azonnal elkezdték isteníteni, kicsit talán túlzott vehemenciával. Lássuk, a mindössze négy éve a szcénában mozgó, Fokuz és Horizons címkéken megerősödő Perez megérdemli-e az elismerő szavakat.
Kissé gyanakodva vettem tudomásul, hogy az ’1984’ című LP kiadója a Shogun Audio, szerintem a label mostanában nem igazán bővelkedik jó megjelenésekben, ellenben igen ambíciózusan áll mind a szerző, mind a címke előremeneteléhez. Persze a gyanakvás kicsit sem szokott számítani, ha az egész jó dizájnnal rendelkező lemez jó zenéket tartalmaz.

Az LP egy remek downtempo-szerű, eklektikus darabbal indul, amin azért lehet hallani a gyökerektől nehezen elszakadó producer tipikus megoldásait, ennek ellenére a címadó ’1984’ betölti a kezdőszám funkcióját. A folytatás viszont a legmeglepőbb fordulatot hozza: a ’The Cut Deepens’ nem várt mélységekbe kalauzolja a hallgatót, absztrakt breakjével és a manapság eléggé felkapott angol hiphop-királyokkal, a Foreign Beggars magabiztos szövegelésével. Egy ilyen erős kezdés után jónéhány jellegtelen, sivár számnak kell lepörögnie ahhoz, hogy végre felfogja az ember, a lemez címe ezúttal nem Orwellre reflektál.

1984Semennyire sem koncepcióalbum, pedig meg lehetett volna csinálni ilyen hangszereléssel, persze jónéhány jó ötlettel megspékelve. Megkockáztatom, hogy még az annyira erőltetett, védjegynek számító soul-vonal is maradhatott volna. Így viszont - a száraz, monoton és repetitív drum&bass számok elsikkadnak, hiába van közéjük tűzdelve egy-egy interlude, vagy modern, nagyvárosi hip-hop alapokon nyugvó bólogatós ’Intersections’ Ursula Ruckerrel vagy a már kevésbé jó, de elfogadható ’Calm of Cast’ Yungunnal, így ezek sem találják meg a helyüket.

Hiába száll be a játékba Zero T vagy Sabre, az egész kevéssé lesz jellegzetes, a lemez egyik húzószámának hitt Spectrasoul közösbe még Peven Everettet is meghívták, mégsem lett igazi, elvarázsoló liquid funk a dologból. Az egyetlen pozitív csalódás a nem tudom honnan előszedett Lynx és Truth segítségével készült ’No Grudge’, valamiért erősen a legutóbbi Instra:mental dolgokra hasonlít, annál viszont letisztultabb, dubtechnós hangulatával sokat dob a lemezen. Kár, hogy a lehangoló utolsó előtti szám szerepét kapta, pedig nem feltétlenül oda való.

Egy picit átgondoltabb számlistával, esetleg kevesebb monotonitással egész jó is lehetett volna az '1984' - így viszont nem több, mint egy átlagos 2009-es drum and bass lemez.

Alix Perez - 1984 - SHACD003

01. 1984
02. The Cut Deepens feat. Foreign Beggars
03. Fade Away
04. Voices
05. Portraits Of The Unknown (Interlude)
06. Forsaken feat. Peven Everett & SpectraSoul
07. Intersections feat. Ursula Rucker
08. I'm Free
09. Calm Of Cast feat. Yungun
10. Myriads
11. Suffer In Silence feat. Zero T
12. State 808
13. Contradictions
14. No Grudge feat. Truth & Lynx
15. Hemlines feat. Sabre


Kitekintő:
http://www.myspace.com/shogunaudio
http://www.myspace.com/alixperez
blöki, 2009.11.13

Hozzászólások a cikkhez
wszgo 2009.-1.2-. 27: 1
Egesz meglepodtem de nagybatyamtol kaptam meg ezt karacsonyra. Sajnos az LP verzion csak hat szam van, igy nem tudom milyen a tobbi, de kellemes perceket okozott. Egyertelmuen a Cut deepens nekem a legjobban tetszo, de a Myriads is jo es a maradek negy sem rossz, igy abszolut nem sajnalom hogy hosszu evek utan egy uj d+b albummal bovul a kollekcio.
soundboy 2009.-1.1-. 14: 1
Bár tudom kinek a Pap és kinek a Papné, csak az egészséges kötekedés kedvéért ::

"Semennyire sem koncepcióalbum" - az album egységes és átgondolt hangzásvilágát tekintve ezt nem érzem teljesen igaznak.

"Hiába száll be a játékba Zero T vagy Sabre, az egész kevéssé lesz jellegzetes"- A Suffer in Silence és a lemezt záró Hemlines az album legszebb pillanatait tartogatják.

A Forsaken mély neuro likvid egyvelege Peven Everett-el simán "elvarázsol" ha arról van szó.

A Voices és az I'm Free kétségtelenül monotonitásba hajló Commix nyúlások, a Yungun-al közös Calm of Cast pedig valóban gyenge próbákozás a Cut Deepens-hez képest.

"egész jó is lehetett volna az '1984' - így viszont nem több, mint egy átlagos 2009-es drum and bass lemez." - Legyen inkább átlagon felüli mint átlagos.