impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Ed Rush & Optical - Travel The Galaxy
Ed Rush & OpticalA ’Travel the Galaxy’ nem számít újdonságnak, mégis Ed Rush és Optical, meg egyáltalán a Virus egy olyan szegmense a drum and bass-nek, amelyről mindenképpen illik pár bekezdésben értekezni. Sokan bizonyára már eldöntötték magukban azt, hogy az album beharangozásakor említett gyökerekhez való visszanyúlás mennyiben volt helytálló megfogalmazás. Az alábbiakban - a label történetének áttekintése után - a CD verziót veszem górcső alá.
Ed Rush (vagyis Ben Settle) első zenéje 1993-ban ’Bludclot Artattack’ címmel jelent meg a No U Turn-ön, és olyan atmoszférával rendelkezett, ami semmi addigihoz nem volt hasonlítható. Optical (azaz Matt Quinn) szintén termelt önállóan zenéket ’96-’97 tájékán, illetve mielőtt egyáltalán a dnb megszületett volna, break-et, techno-t és hardcore-t is játszott. Esetében minden simán alakult, 1999-ben így nyilatkozott erről:

„Az iskola után minden áron valami zenével kapcsolatos munkát akartam szerezni, és szerencsémre hamar az ölembe is hullott a lehetőség. Volt egy haverom a Great Asset nevű terjesztő cégnél, ahol a stúdióba kerestek valakit, akire rá lehet sózni a teafőzést, meg a többi szar munkát, és ez kapóra jött nekem”.



Még 17 éves volt, és tulajdonképpen már hangmérnökként dolgozott. Természetesen Ben és Matt régóta ismerték egymást, már a kiadójuk megalapítása előtt a 31 Records, a Metalheadz és a Prototype színeiben hallatták hangjukat. Ed Rush Nico (valamint Trace és Fierce) társaságában készítette a ’Torque’ című albumot (NUTLP01), Optical pedig Grooveriderrel közösen dolgozott a ’Mysteries Of Funk’-on.

Az akkori dzsungelharcosok (Fabio, Grooverider, Goldie stb.) munkásságának köszönhetően a drum and bass, mint stílus egyre nagyobb figyelmet kapott, a sajtó is felfigyelt rá, észrevették, hogy egy új zenei irányzat bontogatja szárnyait. A ’98 elején bemutatkozó label tipikus hangzása után a Virus nevet vette fel, Optical pedig így jellemezte a kiadón megjelenő szerzeményeik hangzásvilágát:

„A zenénk valóban sötét, de minden számunkban igyekszünk kifejezni valami mást is, a sötét hangzás nálunk soha nem önmagában szólal meg. Agresszív basszust könnyű írni, mélységet adni a zenének és érzelmeket vinni bele viszont már sokkal nehezebb. Nemcsak arról van szó, hogy sokféle elemből rakjuk össze a zenénket, arra is ügyelünk, hogy végül egységes egésszé álljon össze a hangzás. Mi erre koncentrálunk, soha nem a lehető legbrutálisabb hangzásra törekszünk.”

A legendás ’Wormhole’ (VRS001LP) albummal vált védjeggyé a Virus-sound, jóllehet a párosnak ez volt az elsődleges célja. Ez lett az a mérföldkő 1998-ban, amely a közönség és a kritikusok nagy részét is meggyőzte, így egyre inkább világossá vált, hogy a srácok tényleg komolyan gondolják, és egyértelműen meghatározták, milyen irányvonalat képviselnek. A kiadó beindítására minden pénzük ráment, és korántsem volt biztos, hogy megtérül a befektetés. A drum & bass akkoriban kevésbé volt eladható más, közkedveltebb stílusok mellett, inkább az éneklős, könnyen fogyasztható zenék mentek. Mégis úgy gondolták, hogy hosszú távon kifizetődőbb lesz, mint nagy kiadókon megjelenni, arról nem is beszélve, hogy szilárdan ki tudtak állni egy adott irányvonal mellett.



Az irányvonal első singleje a ’The Medicine’ / ’Punchbag’ páros volt, majd sorjáztak a megjelenések (olyanok, mint a ’Sick Note’ - ami egyértelmű utalás a „beteg” hangzásra - vagy a ’Bacteria’), volt egy a 'Twisted EP' VRS006 katalógussal ellátva, melyen a Bad Company-t látták vendégül. Természetesen a táborhoz tartozó előadók terjesztették a Virus-hangzást, ’98-’99 termései a Ryme Tyme-féle zenék a Saigon-on (nagy klasszikus a ’We Enter’ - manapság is hallani szettekben az Optical által átgyúrt változatot). Az egyre sűrűbb megjelenéseknek köszönhetően a 2000-es Matrix album (’Sleepwalk’ - A kiadó második LP-je) és a ’The Creeps’ (VRS003LP) sikeréhez már egyenes út vezetett. Az album egyik zenéje közben (’Greed’) túlhajtották a hangfalakat, ezzel együtt Optical fülét is, így az állandó fülcsengéssel - ami leginkább folyamatos sikításra emlékeztet - is meg kellett barátkozni.

"Sokkal koncepciózusabban álltunk hozzá a számok írásához, eleve egy albumot írtunk. Inkább a hangulatváltásokra koncentráltunk ahelyett, hogy folyamatosan zúztunk volna, mert zúztunk már eleget. Arra itt van a Bad Company a keménykedő stílusával, amit egyébként a legmagasabb szinten csinálnak. Én ebben már nem akarok részt venni, egyrészt a fülem miatt, másrészt meg mert kinőttem belőle, és már nem akarom állandóan ezt a reszelést hallani. Egyébként biztos vagyok benne, hogy nem tudnánk az eddigieknél többet nyújtani a zúzásban. Soha nem írnék jobb számot, mint az Alien Girl." - nyilatkozta a ’The Creep’-szel kapcsolatban Matt anno.



Jó néhány remek zene és remix mellett - mint a ’Socom EP’ vagy a ’Sonar’ Optical és Trace-féle újragondolása - a ’Rehab’ az első Quarantine (Fierce kiadója) korongot barázdálta, a megjelenések pedig szép sorban jöttek Ram Trilogy, Universal Project (a ’Vessel’, másik oldala a legendás „aszfalti csúszómászó”, a ’Kerbkrawler’), Sonic & Silver majd kicsivel később Baron zenékkel.

A következő nagy megálló az ’Original Doctor Shade’ (egy régi sci-fi címe után) volt 2003 nyarán. Szintén szép számmal fogyott ez az LP is, a hangzásban azonban már egyértelmű változásokat fedezhettünk fel. Azért a ’Goodfoot’, és némileg a ’Headz With Roll’ hozták a régi vágású beat-eket és bass-eket, a ’Why’ és a ’Get Ill’ pedig a legtöbb partyn pörgött. Az albumon egyértelműen érződik, hogy elkaptak valami funky vonalat, és rámentek a táncoltatásra, még egy ’Smarty Pants’ is belefért, hogy megmutassák, tudnak ők a dnb-n kívül is alkotni.

A 2004-es év a remixek éve. A kiadó a Talinak és a Ram Trilogynak készített újragondolások (’Lyric On My Lip’ illetve ’Beastman’) mellett egy kétrészes megjelenést is tartogatott a „fertőzöttek” számára (Baron, Gridlok, Pendulum átértelmezésekkel, valamint egy az akkori stílushoz igazodó 2004-es saját update-tel). 2005 nyarán a 15. Vírus ráadásaként még egy Ill.Skillz remix is napvilágot látott a saját ’Reece’ című nóta mellett, majd érkezett két ezüstkorongon a Virus Vaults, amely addig ki nem adott, korai felvételeket tartalmazott. Azt nehéz eldönteni, hogy a mocskos anyagiak, vagy az őszinte művészi indíttatás miatt született meg ez a szösszenet, melynek első korongján a védjeggyé vált hangulatot árasztva szerepelt az akkori Virus tábor számos előadója, és akik mellett a páros kiélhette kísérletező kedvét (elég csak a ’Zoner’-t megemlíteni). Csakúgy, mint a ’The Creeps’ esetében, a második CD-n itt is egy 19 trekkes egyveleggel ajándékozták meg a nagyközönséget - melyben alap zenék mellett meg nem jelent szerzemények is helyet kaptak.

A ’Chameleon LP’ volt az, amelyet már a rajongók sem fogadtak egyöntetű lelkesedéssel. Nyilván a cím is a sokszínűségre utalt, és a megújulást volt hivatott kifejezni, ám a páros elment egy olyan zenei irányba, amelyre leginkább a rock n bass és a punk n bass illik. Abban egyetértettek a rajongók, hogy a ’Creeps’ és a ’Wormhole’ színvonalát a legnagyobb jóindulattal sem éri el (bár sokak szerint jobban sikerült, mint a ’Doctor Shade’), sőt ekkor már egy új Virus hangzásról suttogtak, és az oldschool arcok is próbáltak megbékélni az új Ed & Op stílussal… több-kevesebb sikerrel.



Végül megérkeztünk a Virus történetének hetedik hosszanjátszójához. A különféle beharangozókban azt hallhattuk, hogy a kiadó visszanyúl a gyökerekhez, vagyis a millennium környéki hangzáshoz. Ez elsősorban azt jelentette, hogy előszedik a régi technikákat, és ötvözik a mai technológiával úgy, hogy közben a jellegzetes virus-vibe is megmaradjon. Nézzük, mi lett a végeredmény.

A ’City 17’ az album bevezető darabja, ennek megfelelően egy hosszú intro tudatja velünk, hogy kiválasztottak lettünk, és egy (újra)felfedező esemény részesei vagyunk. Ryme Tyme közreműködése a „Bring the Paranoia the system destroya’” kántáláson kívül néhány lazább rímre is kibővül, ez olyan érzetet ad, mintha egy Virus Night bulin verbálisan kísérné a pult mögött tevékenykedő párost. A ’Temper’ egy az egyben Cause 4 Concern hangzást idéz, igazi vérbeli neuró, amiről ismeretlenül nehéz lenne egyből rávágni, hogy Ed Rush és Optical keze munkája. Hasonló hangzást képviselnek a 2009-es rilízek - Body & Soul + Fourward és C4C - nyilván nem véletlen.

A ’Padded Cells’ már inkább magán viseli az eredeti Virus tüneteit: egyszerű megoldások, ritmikus pittyogások, hömpölygő filterbass - néhol a 2001es ’Capsule’-ra hajaz, elsőosztályú múltidézés. A ’Magical Thinking’ is ezt a vonalat viszi, de valamiért mégsem áll össze a kép, nem érzem annyira jól sikerültnek ezt a nótát, de vannak olyan momentumok, amelyek a régi időket juttathatják eszünkbe.

A ’Chubrub’-ot senkinek sem kell bemutatni, valószínűleg Los Angelestől Vlagyivosztokig minden bulin pörgött, sőt a neves Dj-k már igen régóta játsszák bulikban és rádiókban, emlékezetes darab. Itt említeném meg, hogy az albumon szereplő zenék elkészítése és kiválogatása csaknem két évet vett igénybe, vagyis volt idő eleget játszani. A ’The Kindred’ is hasonló sorsra jutott, sokaknak a 2007-es Zinc-féle ’Watch The Ride’-ról lehet ismerős, ahogy a „this is what you been waiting for!” után szó szerint elharapódzik a nóta.



A ’Snaggletooth’ hogy, hogy nem, alábeszélős intróval indít, megtámadnak minket a nyers bassline-ok, szigorú menetelésben. Szépen filterezett lépegetős dallamok úsznak elő, és az ismerős hang ismét megszólít a kiállásban. A ’Move It’ egy jól felépített, lendületes, de ugyanakkor valamennyire mégis visszafogott tánctérneuró, egy ultra sötét „move it!” felszólítás késztet folyamatos mozgásra.

Jézus belőtte magát… Ez az érzésem támadt, miután elindult a ’G-Force Jesus’. Angyali dallamok kísérik az extázisban lévő bassline-t. A kiállásban természetesen megjelenik maga az ördög is, és mocskos house-szá változtatja a dobokat, de a felturbózott Jézusunk diadalmaskodik, és a mennyei dallamok ismét átveszik az irányítást. A ’Titanium’ már ismét reszelő/fűrészelő, kellőképpen mocskos, leginkább a The Upbeats formáció által képviselt irányt juttatja az eszembe, de nem esünk tőle hasra.

A ’Space Monkey’ olyan, mintha a ’Chubrub’-ot a Brooklyn Bounce remixelte volna (közvetlenül a feloszlás előtt), ezért ezt nem is vettem komolyan, egészen vicces zene. A ’Schrander’s Dice’ viszont sejtelmesen indul, krimibe illő, idegesen ugráló dallamokkal, és elkezdődik a lüktetés. Gonoszul hömpölygő basszusfutam veszi át a hatalmat, és gördül végig a zenén, hogy a galaktikus utazást lezárja. Kérjük, leszálláshoz az űrhajó ajtaját vegyék igénybe…

Amit a beharangozó mögött „elrejtettek” (vagyis régi megoldásokat mai, korszerű hangzással prezentálva), azt nagyjából hozta a ’Travel the Galaxy’. Néhol valóban érzem a régi atmoszférát, de ez már nem a régi vírus. Hiába nyilatkozta Optical, hogy nem akarnak durvulni, „vénségükre” inkább a keménykedés felé mentek el.

Azoknak, akik mindenáron a „nagy öreg” hangzáshoz ragaszkodnak, nemsokára érkezik az ’Edtrafienical’, amely ’97-es zene, de a két hagmérnök-óriás, Optical és Nico nem bírt megegyezni a végső verzióban, így akkor nem jelent meg (a mindössze 150 példányban készült, erősen limitált 12"-es időközben már elfogyott, aki eddig nem rendelt, az bizony lecsúszott róla). Az akkori Virus camp tagjainak közös szerzeménye ez, a cím is a nevekből lett összevágva (vagyis ED Rush, TRAce, FIErce, NIco, OptiCAL).




Viszont a rossz hír az, hogy az elkövetkezendőkben a páros teljes mértékben az új zenékre összpontosít, szóval nem valószínű, hogy lesznek még ilyen lepattanók. Amit tenni tudunk az az, hogy kíváncsian várjuk, mivel rukkolnak elő legközelebb, illetve figyelgetjük, hogy az általuk igazgatott label milyen hanghordozókat prezentál. Utóbbit nagyjából meg lehet jósolni, hiszen a jövő (és a jelen) fáklyavivői Ed Rush-ék szerint a Noisia, The Upbeats, Phace, Spor, Audio és Prolix, úgyhogy van rá esély, hogy ezeket az előadókat láthatjuk a jövőbeli Virus-okon.

Az album tracklistája:

VRS007CD - Ed Rush & Optical - Travel The Galaxy

01. City 17 (feat. Ryme Tyme)
02. Temper
03. Padded Cells
04. Magical Thinking
05. ChubRub
06. Snaggletooth
07. Move It
08. G-Force Jesus
09. The Kindred
10. Titanium
11. Space Monkey
12. Schrander’s Dice


Köszönjük a hazai forgalmazónak, a Deep Distribution-nek a kritika elkészítéséhez nyújtott támogatását.

A felhasznált Optical interjúk az ipc-n teljes egészében elolvashatók:

Optical interjú 1999-ből
Virus-Optical interjú
Optical - A Kripli vallomásai

Kitekintő:
http://www.myspace.com/edrushoptical
http://www.myspace.com/edrushvirusl
flag, 2009.12.01