impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Random Movement - ejtőernyős űrutazás
Random MovementA liquid funk kétségkívül nagyobb népszerűségnek örvendett a 2000-es évek elején, ám ez nem jelenti azt, hogy napjainkban nem akad olyan igazán lelkes producer, aki eme alstílusnak szenteli életét. A lélekkel teli és dallamos drum&bass mozgalom zászlóvivője és egyben DJ Marky kedvence évek óta az Ohióban élő Random Movement, aki hamarosan megjelenő albuma mellett arról is mesél, hogy milyen megrázó élmény hatására esett rabjául egy este alatt a műfajnak.
Ha néhány hangzatos - és lehetőleg a valósághoz közelítő - gondolattal fel kellene vezetned ezt az interjút, mit mondanál magadról?

Egy post-punk, jazz, dub és egyéb lélekkel teli zenéket kedvelő srác vagyok, aki imádja éjszakánként 2-4 órán át, 175 bpm-es tempón rázni a fejét más emberekkel együtt, rengeteg alkohollal, izzadtsággal és jó hangulattal kiegészülve. Továbbá egy közép-nyugat amerikai kisvárosból származó, vörös hajú, nagybőgős jazz-zenész vagyok, aki egy éjszaka alatt imádta meg ezt az őrült stílust és azóta is kitart mellette. Ha épp nem kávézom orvosi ellátás címszó alatt, óriási mélyládákból áradó szinusz-hullámokkal rázom fel a Földet és turnézok mindenfele.

Elég komoly zenei előélettel rendelkezel, milyen zenéhez köthető dolgokkal foglalkoztál, mielőtt drum&bass producer lett belőled?

Három évesen kezdtem el zongorázni, az általános iskolában pedig nekiláttam zenetechnika / zeneelmélet tanulmányaimnak, melyet folytattam egészen az egyetemig. A gimiben gitároztam és nagybőgőztem, valamint helyi bandákban és kísérleti rock csapatokban játszottam. Egy barátommal képesek voltunk zajokat gerjeszteni és hangokat mintázni órákon át a pincéjében egy négysávos analóg rekorderen, majd ezeket felhasználni a rock illetve kísérleti bandáink zenéiben. Mindez 1994-ben történt, amikor a legtöbb mostani rögzítési technológia még nem volt túl népszerű, emiatt szinte megfizethetetlen volt olyan kölyköknek, mint mi. Szóval fel kellett találnunk magunkat, és azt használni, amink van.

1995-ben vettem az első szintimet, aminek használati utasítását alaposan átnyálaztam, és megtanultam belőle, amit csak lehetett, majd ezt a műveletsort újra és újra elvégeztem éveken át. Később nagybőgősként csatlakoztam az iskolám dzsessz zenekarához, és amint némi hírnévre tettem szert a környezetemben, a sulin kívül is érkeztek felkérések más diákoktól és csapatoktól. Javarészt csak esküvőkön és privát bulikon volt lehetőségünk bemutatni az általunk játszott jazz és bebop számokat, de nagyon élveztük, és rengeteg tapasztalatot szereztünk ezekben az időkben. Folytattam közben - nagyjából tíz éven át - a szintetizátorok és sampler-ek gyűjtögetését, sikerült akkora mennyiségű kütyüt felhalmoznom, hogy a szobámat állandóan túl kicsinek éreztem.

Waterlogged



Éppen egy industrial / IDM stílusú projekten dolgoztam, mikor 2000-ben a számítógépem teljesen összeomlott, és a vincseszteremről elvesztettem minden zenét, amin addig valaha dolgoztam, beleértve a back-upokat is! Ettől a ponttól másképp tekintettem a zenélésre, analizálgatás helyett igyekeztem a megérzéseimre hagyatkozni. Nekiláttam drum&bass-t írni jó barátommal Jack Sheets-szel, azaz DJ Shapeshifterrel, akit manapság már Mister Shifter néven ismerhettek, a többi pedig már történelem.

Milyen volt az első találkozásod a drum&bass-szel? Azonnal rákattantál, vagy kellett idő, mire ráéreztél az ízére?

Több dolog játszott szerepet a kattanásban. Megszereztem LTJ Bukem Logical Progression lemezét, amikor kijött, mint ahogy megvolt Photek Form & Functionja is, de abban az időben egyik sem volt rám nagy hatással, mert csak akkoriban kezdtem el kísérletezgetni hasonló stílusokkal a saját zenéimben. Később összejöttem egy lánnyal, aki elvitt néhány raktárépületben tartott illegális rave-re, ahol hallhattam ezt a stílust is nagy hangon, de nem igazán volt alkalmam ráérezni itt sem, mivel állandóan át lettem rángatva a house vagy trance termekbe.

Visszakanyarodva az előbb említett végzetes merevlemez összeomláshoz, miután megtörtént a baj, ki akartam deríteni, hogy mi lehet a probléma, ezért megnéztem a számítógép belsejét, ami még mindig áram alatt volt… Miközben vizsgáltam, hogy mi a helyzet odabent, nem volt rajtam póló, csak a nyakláncomat viseltem, ami egyszer csak hozzáért a táp kondenzátorához, mely akkora áramütést okozott, hogy átestem a szoba másik végébe. Ezután elmentem egy klubba, beszedtem rengeteg drogot, majd meghallottam High Contrasttól a Return Of Forevert, és minden megváltozott azonnal… Szó szerint, estéről reggelre történő változásról beszélek. Létezésem egyik leghátborzongatóbb eseménye volt mindez és örülök neki, hogy megtörtént.

Random MovementSokan talán nem is emlékeznek már, hogy a Random Movement kéttagú formációként indult. Mi volt az oka annak, hogy szóló projekt lett?

Mindketten elkezdtük a saját utunkat járni, amíg én vittem a stúdiómunkálatok nagy részét, addig Jack kiadókat keresett a zenéinknek és a DJ-zéssel foglalkozott. Jacknek egyre több olyan dolga akadt az életében, ami összehangolhatatlan volt a zenei projektünkkel, így néhány hónapnyi sikertelen próbálkozás után úgy döntöttük, hogy inkább szétválunk, és nem törekszünk feleslegesen arra, hogy pozitív irányba erőltessük a dolgot. Átvettem az irányítást és belevetettem magam azokba a teendőkbe, amik eredetileg az ő dolgai voltak, miközben igyekeztem megtartani azt a zenei hangzást, amit az elejétől próbáltunk megvalósítani. Jack és én továbbra is jó barátok vagyunk, és olyan gyakran beszélünk, amennyire két nagyon elfoglalt fickó tud.

Emlékszem, hogy a karriered kezdeti szakaszában néhány kritikusabb internet-felhasználó azt fogalmazta meg veled kapcsolatban, hogy „csak egy újabb Calibre-klón” vagy. Mit gondolsz erről? Próbáltál rá, vagy valaki másra hasonlítani?

Mit gondolok erről? Itt a válaszom a siránkozóknak: fogjátok be. Nevezzetek meg egy művet, ami nem egy másikból származik, vagy nem volt hatással rá más zene. Nincs ilyen. Bármilyen zene egy korábbi leszármazottja, évezredek óta. Imádom Calibre-t, így természetesen hatással van rám az, amit művel, hiszen állandóan azt hallgatom! Ha a Greatful Deadet pörgetném folyamatosan, valószínűleg olyan zenét írnék, melyben érezhető lenne egy nagy adag Greatful Dead-hatás, de nem hallgatom őket sokszor (bár eléggé kedvelem a bandát), ezért nem mutatkoznak meg a stílusomban. Összegezni a rengeteg munkát és izzadtságot, amit ebbe fektettem annyival, hogy egy hiteltelen művész vagyok… nos, ez elég sértő.

Soha nem akartam más bőrébe bújni, bármilyen hasonlóság csak a zenei hatások, vagy a véletlen műve. Teszem, amit teszek, nem hordom fenn az orrom, és nem olvasok semmi olyan kritikát, amiben előfordulhat némi erős bírálat azzal kapcsolatban, amit művelek. Csak zenélni szeretnék, és figyelmen kívül hagyni mindenki más véleményét. Azt mondják, hogy vastag bőrt kell növesztened ebben a szcénában, ami számomra néha elég nehézkes, még úgy is, hogy kerülöm a kritikákat, Dogs On Acid hozzászólásokat, stb.

Hogyan jellemeznéd a saját hangzásodat?

A mély, lélekkel teli és felemelő jelzőket szoktam használni, ha arról van szó, hogy milyen a hangzásom. Rengeteg vidám, jó hangulatú zenét készítek. Kellemes dallamokat igyekszek keverni csipogó, pittyegő hangokkal és hatalmas basszusokkal, hogy felrázzák a dolgokat kicsit, bár van, mikor abszolút nem így történik mindez. Attól függ, hogy milyen napom van, de a zenéim legtöbbje pozitív hangulatot hivatott árasztani, vagy némi érzelmi gyötrelmet, esetleg a kettő kombinációját, ha ez lehetséges egyáltalán.

Kids In The Sea



Karriered alakulásában nagy szerepe van DJ Marky-nak és az Innerground kiadónak. Hogyan alakult ki ez a szoros munkakapcsolat köztetek?

Marky-val még 2005-ben találkoztam egy clevelandi fellépésén, fogalma sem volt arról, hogy én vagyok a duó egyik tagja, amíg nem részleteztem neki, hogy miképp dolgoztam Jackkel azokban az időkben. Azóta ő a fény számomra a drum&bass stílus fárasztó csatákkal teli, elitista világában. Sokkal tartozom neki a sikereim miatt, és erről soha nem fogok megfeledkezni. A kezdetektől fogva mondta nekem, hogy meg akarja jelentetni a számaimat, mert hisz bennem, hisz abban a zenében, amit készítek, és mindabban, amit próbálok megvalósítani producerként. Egy élő legenda Marky. Youtube klipeket szokott küldözgetni nekem, olyan számokat, amikről tudja, hogy szeretném… jó forrás új ötletekhez és inspirációhoz.

Érdekes módon a Hospitalon eddig soha nem volt megjelenésed, pedig ha éppen nem stadionokat megtöltő himnuszokat adnak ki, teljesen passzol a profiljuk a te munkádhoz. Van ennek valami különösebb oka - mondjuk egy konfliktus, esetleg letiltás az Innerground irányából?

Nem mondanám, hogy letiltásról van szó, egyszerűen az van, hogy soha nem küldtem el nekik egy zenémet sem. Ennek oka javarészt az, hogy azzal a hangzással, amit én képviselek, ők már nem igazán foglalkoznak. Ha 2001-et írnánk, teljesen más lenne a helyzet, de időközben átalakultak egy megaklub-kompatibilis birodalommá, amit az én zeném az esetek többségében úgy érzem, hogy nem képvisel. Talán nincs elég jó rálátásom a ’non-stadium’ megjelenéseikre, de szerintem már nem erőltetik azt a stílust annyira. Lehet, hogy rosszul látom?

Random MovementÚgy érzem az amerikai drum&bass szcénából csak egy apró szeletnyi jut át az óceánon Európába, tudnál mesélni arról, hogy például miben különbözik a kettő, vagy hogy mely városokban pörög mostanában a legjobban a stílus? Tudsz említeni olyan DJ-t vagy producert az USA-ból, aki nálunk kevésbé ismert, pedig érdemes lenne figyelni rá?

Azok alapján, amit eddig láttam, az itteni szcénák sokkal másabbak a többihez képest. Amerikában gyakran előfordul, hogy jóval inkább közösségibb a hangulat. Az ország partjain aránylag jól megy a drum&bass, viszont a belső területeken elég nagy a sötétség, ha erről a stílusról van szó. Nyilván van néhány város bentebb is, amelyek nem rosszak e téren, de közelébe sem érnek a Los Angelesből jelentkező Respectnek, amely egy óriási, hetente jelentkező, teltházas bulisorozat. Emellett Atlanta, New York és Boston is bővelkedik remek bulikban, legalábbis azok a helyszínek, ahol játszottam. Chicago sajnos eléggé kihalt mostanában, de ha helyi népszerűségről van szó, ez a stílus olyan, mint egy amőba. Szóval könnyen előfordulhat, hogy jövőre Chicago visszatér és Los Angeles hal ki… soha nem lehet tudni! Csak reménykedhetünk abban, hogy az államokban évről-évre egyre nagyobb és jobb lesz a drum&bass, és örülhetünk majd, ha tényleg így történik.

Azt kell mondjam, hogy a feltörekvő tehetségek melegágya jelenleg a Driven AM csapat, melynek én is tagja vagyok, továbbá ide tartoznak olyan művészek is, mint Sinistarr az electro-hangzásával, Mixmaster Doc a teljesen fura, de laza atmoszférájával, Flaco a mélyebb, földrengető szerzeményeivel, Kjell a felszabdalt dobtémáival és sötét jazz, világzene, valamint őrült szintifutamok által inspirált számaival. Dave Owen mestere annak, hogy hogyan kergesse őrületbe szexi hangzásával a hölgyeket, míg Edward Oberon a kreatív stílusával alappillére a lélekkel teli hangzásvilágnak. Will Miles a saját szájízére formált előadásmódjával remekel, de ott van még Stereotype és Jaybee is… francba, biztosan kihagyok néhány srácot, akik majd letolnak, amiért nem említettem meg őket! Annyi zenész van az államokban jelenleg, hogy néha követni is alig bírom őket!

Mondhatni utolsó mohikánként tartasz ki a soulful / liquid hangzás mellett, miközben a producerek tömegesen mozdulnak el a mély / minimal / halfstep / ’80-as évek inspirálta, vagy az abszolút mainstream drum&bass irányába. Szerinted jó ez a tendencia? Mi a véleményed a drum&bass-ben zajló aktuális trendekről?

Az igazat megvallva abszolút nem érdekel, hogy ez egy jó tendencia, vagy sem. A saját dolgommal foglalkozom, és nem figyelek másokra túlságosan, amíg nem lépnek kapcsolatba velem, és nem küldenek zenéket. Igyekszem figyelmen kívül hagyni a trendeket, és csak akkor foglalkozni velük, ha megfog valami különleges és inspiráló dolog. Olyan zenét készítek, amiben hiszek, ami visszarepít az életem néhány legszebb pillanatához, ami emlékeztet valamire. Függetlenül attól, hogy a végeredmény szívmelengető vagy keményebb, a track belőlem, a szívemből jön, tehát abból fakad, amit akkor éppen érzek. Másnak ezen kívül nem kellene számítania.

Lucky Guess



Pénzre hajtani a producerkedéssel szerintem szomorú dolog, rengeteg zenészt láttam már végigmenni ezen az úton: középszerű szart adnak ki a kezükből - amit egyáltalán nem szeretnek - csak azért, hogy tudják fizetni a számlákat, vagy hogy felfedezzék őket a szórakoztatóiparban. A történetnek szinte mindig szomorú a vége. Az igazi művészeknek éhezniük kell, ez része a folyamatnak… ha nem szeretetből csinálod, akkor téves indokból vagy benne.

Beszéljünk egy kicsit a hamarosan megjelenő albumodról. Korábban azt nyilatkoztad, hogy koncepció album helyett ez inkább egy gyűjtemény, egyfajta bemutatója lesz a hangzásodnak. Milyen szempontok alapján válogattad össze a zenéket, és mennyire volt nehéz ez a feladat? Beleszólt esetleg Marky a tracklista alakulásába?

Nem igazán voltak szempontok. Inkább arról volt szó, hogy az életem elmúlt négy évét a zenélésnek szenteltem, a befejezett darabokat folyamatosan küldözgettem Markynak jóváhagyásra, aztán hagytam, hogy az Innerground eldöntse miként jelenjenek meg. Markyval hónapokat ültünk a számok felett, alakítgattuk a tracklistát és hasonlók. Jó füle van a zenéhez, és állandóan ellát tanácsokkal, amiket aztán én vagy megfogadok, vagy nem. Egyáltalán nem volt nehéz feladat a válogatás, viszont mindennél több időt emésztett fel, amit mondjuk nem bánok. Elég borzalmasan állt az életem az album készítésének idejében, talán ezért is kellett olyan sok idő, hogy befejezzem a projektet.

Random MovementVannak kedvenceid az albumodról? Ha igen, melyek, és miért pont azok?

Nagyon szeretem a címadó dalt (Lucky Guess), mivel egy kicsit lassabb és nagyon kellemes, mély hangulata van. Emellett úgy érzem, hogy a Waterlogged az egyik legjobb, amit valaha készítettem, a vonósok a szám felénél nagyon feldobják az egész zenét. Különböző okok miatt imádom az összes tracket, emiatt nehéz megjelölnöm egy konkrét kedvencet, de azt hiszem, a Kids In The Sea lesz az, mivel már rengeteg ideje tartottam vissza ezt a számot (még 2002-ben írtam meg), és imádom, ahogy szól. Néhány nagyon kedves emléket idéz fel bennem, talán emiatt olyan különleges darab számomra.

Annak ellenére, hogy teljesen jó rádiós hangod van, a Bassdrive-os műsoraidban és podcastjaidban alig beszélsz egy-két mondatot. Tervezed, hogy ezen változtatsz?

Így van, nem beszélek sokat általában, mert túlságosan el vagyok foglalva a keveréssel! Nagyon szeretem a Bassdrive-osokat, talán ők már rájöttek, hogy többnyire nincs sok mondanivalóm, vagy ha épp mégis van, akkor inkább valami politikai vagy egyéb érzékeny téma az. Nemrég tudtam meg, hogy vannak olyanok, akik az én műsoraimból és podcastjaimból vagdossák ki a zenéket, úgyhogy lassan el kell kezdenem megjelölni őket szignálokkal, csak találnom kell erre egy ízléses megoldást. Szóval továbbra is úgy tervezem, hogy csak akkor szólalok meg, ha szükséges.

Eléggé úgy tűnik, hogy egész embert igénylő tempóban éled a zenei életed, de azért megkérdezném, hogy mit dolgozol / dolgoztál, tanulsz / tanultál a zenélés mellett? Vannak esetleg olyan terveid, céljaid, amik nem kapcsolhatók a zenéléshez, de mindenképp szeretnéd elérni őket?

Kommunikáció szakon szereztem Bsc diplomát az egyetemen, azért ezen a szakon, mert egy ottani új szabály miatt a hangtechnikusi, zenei képzésekért nem járt diploma. Emellett rá kellett jönnöm, hogy ezek a különféle egyetemeken tartott képzések semmit nem érnek azok számára, akik a zeneiparban szeretnének elhelyezkedni. A megszerezhető, elegendő mennyiségű elméleti tudásanyag mellé súlyosan túlárazott tandíj párosul, ráadásul gyakorlati tapasztalat terén egy vicc az, amit nyújtani tudnak. Kulcsfontosságú lenne a gyakorlat, de például a zeneírást tanítók megtartják maguknak a legjobb trükköket, hogy ezáltal biztonságban tudják a saját pozíciójukat a folyamatosan növekvő versenyhelyzetben, és egyúttal egyfajta üvegbúra alá zárják a feltörekvő művészeket, producereket és hangmérnököket. Szomorú látni az embereket, akik kijönnek a képzésekről, és ott ragadnak örökre egy óránként 10 dollárt fizető melóban.

Ezt elkerülendő elmentem egy stúdióba gyakornokként a suli mellett. Rengeteget tanultam a Pro-tools és a Logic világáról, és emellett folytattam a zeneszerkesztésről szóló kézikönyvek átnyálazását is. Autodidakta módon tanultam javarészt, a szabadidőm mindig erre ment el. Soha nem volt egy B-tervem, bár tudva, hogy diplomával is rendelkezem, ezzel vitatkoznának néhányan, de az az igazság, hogy a diplomát csak a szüleim kedvéért szereztem meg. Bocs anyu, ha ezt olvasod (nevet).

Zenélésen kívüli terv nem sok van. El szeretnék menni ejtőernyőzni, és beneveznék egy űrutazásra is. Megházasodnék, és szeretnék egy vagy két gyereket is, de az utódnemzés egyelőre csak távlati terv!

Végezetül áruld el, hogy milyen megjelenésekre számíthatunk tőled a jövőben? Lesznek esetleg drum&bassen kívüli kalandozások?

Mindig van esély arra, hogy másféle zenéket adjak ki, de nem erőltetem a dolgot. Folytatom a közös munkát az Innergrounddal, ahogyan eddig is tettem. Lesz néhány maxi, ami a következő hónapokban fog megjelenni, de ezekről egyelőre bővebben nem beszélhetek. Érdemes figyelni a Facebook oldalamat, valamint a honlapomat, ami hamarosan új külsőt kap!

Random Movement - Lucky Guess (Innerground - INN035CD)
(várható megjelenés: 2010 október)



Kitekintő:
www.randommovement.org/ - 'RM Podcast' minden hónap 15-én!
www.bassdrive.com/ - 'RM Radio' minden szerdán 24-02-ig!
www.facebook.com/randommovement
gergo, 2010.10.06

Hozzászólások a cikkhez
silencer 2011.-0.4-. 23: 2
Nagyon jo cikk lett, grat. A harmadik kerdes valaszan hasadtam.