Az Outlook fesztivál idén szintet lépett. Négyezer embernyi közönség, nagyjából a háromszorosa, mint amennyivel Zadar mellõl indult, ez már inkább közepes méretû rendezvénynek számít, mint kicsinek. A harmadik alkalommal rendezett fesztivál körül folyamatosan nõtt a hype, ahogyan a program gerincét adó stílus, a dubstep körül is, így nem meglepõ, hogy már több hónappal a szeptemberi dátum elõtt elfogytak a bérletek, valamint megjelentek az Ebay-en árult hamis jegyek.

Harmadik alkalom, harmadik helyszín. A méretnövekedés ismét új helyet kívánt, ezúttal az Isztria félszigeten levõ Pula melletti erõdre, Punta Christo-ra esett a választás. Ez a tengerparton, de egy dombon levõ régi vár udvara és néhány megmaradt épületrésze, itt alakították ki a hat színpadot. Kettõt a vár elkerített udvarrészein, egyet a vár melletti réten, kettõt az épület labirintusában és egy kör alakú termet az építmény végében falakkal, de tetõ nélkül, ez utóbbi a fõszervezõ után a Noah’s Ballroom nevet kapta, a többit csak számozták. Ezen felül volt még egy délutáni színpad a strandon is.

Idén a helynövekedéssel és a több színpadból fakadó lehetõségek kiszélesítették a zenei kínálatot is. A már hagyományos dubstep, reggae, dub elõadók mellett sokkal több drum and bass DJ (Shogun Audio hajós buli is volt), glitch/wonky/hip hop arcok is szép számban helyet kaptak a felhozatalban. Így lehetett elcsípni Tokimonsta, Blue Daisy vagy Illum Sphere szórakoztató livejait vasárnap, vagy TC1, Break, a Commix és Alix Perez szettjeit pénteken.

Néhány szó a lelkes élménybeszámoló elõtt a negatívumokról. Az erõd maga hangulatos választás volt, de egyrészt az atom hangerõ leporolta a többszázéves falakat, másrészt a talaj is valamiféle vöröses porból állt jórészt, így bár tettek halvány kísérletet locsolásra, mégis fullasztó porfelhõ lebegett a fesztivál felett, a Sziget legrosszabb pillanatait idézve.

A hat helyszínen (és a hajón) izgalmas programból rengeteg akadt, és óhatatlanul elkerülhetetlenné váltak az idõpontütközések, ez persze csak azután derült ki, miután a helyszínen pénzért (!) hozzájutottunk a programfüzethez. Viszont mivel az Arena 2-t kivéve érthetetlen mód Electrovoice hangrendszerekre cserélték az eddigi Funktion-one és EM Quakes szörnyeket, így jelentõsen romlott a zenei élvezhetõség nagy bánatomra. Az Arena 2-ben viszont a Mungos Hifi soundsystem egyedi építésû hangrendszere dübörgött, amirõl Ramadanman vagy TC1 is csak úgy nyilatkozott, hogy a legjobb mozgó soundsystem (állóból ugye a leedsi Iration Steppaz-é, ami felveszi a versenyt, de õk nem szállítják). A Mungos fiúk nagyon lelkiismeretesen végezték dolgukat, folyamatosan figyelték és mérték a hangbeállítási értékeket, azonnal korrigálva, ha valami nem úgy szólt, ahogyan kellett, valamint jó reggae/dub soundsystem felelõsökként kedvükre visszhangosították az MC-ket.

A gyors terepszemle után péntek koraesti megérkezés, hogy le ne késsük az Arena 1-ben az általam nagyon várt Floating Points-ot, majd hidegzuhany mikor realizálódott, hogy õ bizony nem jött el. Errõl semmilyen kiírás vagy értesítés sem volt, ez mindenképpen negatívum, ahogy arról sem, hogy másnapra odaért és a tengerparti helyszínen játszott is. Így ezt is bebuktuk. Ahogy a csütörtöki programokat is, ahonnét mindenki Zinc oldskool szettjét dicsérte nagyon.

Azért még így is több érdekes név maradt péntekre, mint egy átlag hónapra Budapesten, szóval annyira nem szomorodtam el, hiszen megjelent a pultban Benji B, aki nem is teketóriázott sokat, rögtön bekezdett egy Zed Bias + Rodney P zenével (Badumdeng), majd folytatta egy MJ Cole darabbal, jött egy Roska és ez a három producer alapvetõen meg is alapozta a szett hatvan percét. Utóbbi eközben a nézõk között téblábolt, sikerült is pár szót váltani vele, majd felhúzott a pultba a Benji által elkezdett vonalat folytatni.

Roska elsõsorban saját zenéit pakolta, mivel mostanság jó sok mindent meghallgattam tõle különösebb meglepetést nem okozott, talán csak a Rumpshaker remixével. Nagyobb riadalmat okozott szettje közepén a tízperces áramszünet, de szerencsére ebbõl több nem volt a három nap során. A többiek közben átnéztek a legnagyobbik arénába, de beszámolóik alapján Roots Manuva pont olyan szétesett lehetett, mint mikor utoljára láttam, ráadásul belekóstoltak a fesztivál során néha jelentkezõ tömegnyomorba is.

Azonban az Arena 2-ben kis reggae/jungle lötyögés után éjféltõl Sub:stance est vette kezdetét. Ez Scuba berlini dubstep/techno estjének neve, az Outlook-ra összehozott lineup parádés. A sort Appleblim nyitotta, aki dubos house darabokkal táncoltatott meg mindenkit az Outlook egyik legjobb szettjét játszva, majd õt Shackleton követte egy live act-tel, ennek második felén teljesen úrrá lett a shackletoni sok kongás õrület, amitõl kicsit be is sokalltam. Majd jött Scuba egyensúlyozva magánhangzós és SCB alteregója között, hasonlóképp szikár 4/4-re vette a figurát 2562 is, akinek tavalyi szettje sokkal jobban tetszett, itt kicsit jellegtelennek tûntek a zenék. Distance hozta a rá oly jellemzõ súlyos dubstep hangzást, nem is jött rosszul ez a hangulat és hangzásváltás, kicsit felrázta a fáradtabbakat is súlyos szubjaival. A sort Headhunter zárta, aki mostanság inkább Addison Groove alteregójával hódít ('Foot Crab'), õ egy laza bleep techno himnusszal indította szettjét, az örök klasszikus 'LFO'-val. Majd pár hasonló szerzemény után az Addison Groove vonalon haladt tovább, azaz a klasszikus electrora épülõ juke/footwork brit változatát játszotta. Legalábbis amíg ott voltunk, mert itt már gyõzött az utazással súlyosbított fesztiválnap fáradtsága, úgyhogy aludni indultunk.

Még Shackleton és Scuba között belenéztem N-Type szettjének végébe és Joker elejébe, mindketten nagyjából azt hozták, ami tõlük várható. N-Type két kézzel rewindolva õrjöngött a pultban, Joker egy bukósisakban, kicsit összevissza pakolta fõleg saját zenéit.

Másnap strandolás és az elõzõ hosszúra nyúlt nap kipihenése miatt relatív késõn vágtunk neki a hegyi menetnek, de szerencsére ahhoz elég korán, hogy még az óriás sorban állás elõtt, alig tízperces várakozás után bejussunk a kettes számú arénába, ami már ekkor egy ember ki, egy ember be alapon lehetett csak bejutni, volt aki több órát állt sorba. De hát még ez a szívás is megéri, hiszen ezen a napon a legendás DMZ klubest tartott kihelyezett gyûlést a horvát partokon. Gaslamp Killer felvezetésnek, majd D-Bridge és SP:MC, aztán Kryptic Minds, DJ Pinch, Loefah, Mala, Coki, Pokes, utánuk Skream és Hatcha, zárásképp Quest és Silkie. Mit lehet mondani erre, azon kívül, hogy fantasztikus, minden basszusfej álma.

Számlista és részletes beszámoló helyett (órákig lehetne lelkendezni) néhány megállapítás. A jungle és a garage mellett a dubstep hátán ismét felkapaszkodik a klasszikus electro és ennek újhullámos változata, a juke/footwork, amibõl persze már van brit verzió is, ami lassabb, mint az amerikai, lásd a Swamp 81 következõ megjelenéseit. Pinch ügyesen végigvezette ezt az evoluciót szettjében, elektroból indulva a végén jungle klasszikusoknál kötött ki. Loefah szettje szinte végig juke zenékbõl állt, õ maga A-Trak hasonmásként napszemüvegben virított a pultban. Maláék hozták a DMZ érzést, Pokes és SP:MC megmutatta, hogyan is kell bánni a mikrofonnal. Coki legjobb pillanatai azok voltak, amikor nem ért a pulthoz, sajna nagyon nem bír a lemezjátszókkal bánni. Skream és Hatcha a keményebb vonalról szemezgettek, Silkie és Quest a végére jó volt levezetésnek, barátságos zenéjükre mi is lenyugodtunk és zártuk a második estét.



Vasárnap a többiek még strandoltak, így egyedül vágtam neki a délutáni Hessle Audio sessionnek. A kezdés jó órát csúszott valamiféle aggregátor probléma miatt, de így is jutott mindenkinek hatvan perc. Szerencsére rögtön kezdéskor csatlakozott a Hessle fiúkhoz a Riot Jazz zenekar MC-je, így a kezdésre kitartóan várakozó maroknyi ácsorgó emberbõl hamarosan táncoló közönség lett. Pangaea, Ben UFO, Untold és Ramadanman mind nagyszerû szetteket játszott, ki house-osabb, ki garage-osabb, ki kísérletezgetõsebb megközelítésben. Talán Ben UFO és Ramadanman szettje volt a legjobb, de Untold is villantott néhány nagyon érdekes darabot. Majd utánuk jött a Planet MU újonca, Brackles és félresöpörte az addig hallottakat pattogós garage szettjével, ekkor már hatalmasra dagadt a létszám és a buli is, jókedvû emberek táncoltak mindenfelé.

Brackles (jegyezzük meg ezt a nevet) után átsétáltunk az elsõ számú arénába, ahol még Mad Professor dubzódott kicsit a tõle megszokott módon, de mögötte már feltûnt egy sapkás, kapucnis forma, azaz Kevin Martin aki mostanság The Bug néven ismert leginkább. Sajnos amennyire el voltam tõle ájulva a tavalyi osztrák fellépésein, olyannyira volt ez a horvát csalódás. Nem tudom mi lehetett a probléma, de nem állt össze The Bug és Flowdan produkciója. Talán a hely mérete vagy a hangosítás vagy valami más probléma adódott, de a máskor nagyot ütõ Bug számok erõtlenül elvesztek a porfelhõben úszó tömegben. Közben megtelt a hely, mindenki jött Skream-et nézni, úgyhogy le is zárták.

Skream elõtt Hatcha melegített aktuális dubstep himnuszokkal, majd jött a stílus ifjú sztárja, aki meglepõ mód sokkal inkább a Diplo/Major Lazer által kijelölt irányba haladt, megerõsítve a Magnetic Man projekt popszteppjeivel, mintsem dubstep újdonságokból adott volna ízelítõt. Természetesen a 'Perfect Stranger' vagy a 'Katy On The Mission' szövegét egybehangzóan énekelte a brit tinihorda, de ennyi elég is volt belõle, úgyhogy megnéztem inkább hazánkfiát Noah báltermében.

Itt tizedakkora méretben ugyanolyan extatikus hangulat fogadott, mint amilyet a fõ dühöngõben hagytam magam mögött. A 2-300 ember iszonyatos hangerõben ugrálta végig Matt-U szettjét, büszkék lehetünk Mátyásra, remekül helyt állt a Circus Recordingsos õrültwobble warmupja után. Szerették, tapsolták.

Levezetésképpen még lötyögtünk egy kicsit az Iration Steppaz mûsorára, akik Tenor Fly-jal megerõsítve zenéltek. Elköltöttük maradék kuponjainkat miközben simogattak a reggae basszusok. Hajnalban az esõ is eleredt, de nagyon örültünk, hogy eddig kitartott a szép idõ, így elégedetten hagytuk el Punta Christo falait. Nincs is nagyon mit összegezni az Outlook-on, aki szereti ezeket a zenéket annak mindenképpen ajánlott megnézni a fesztivált, ilyen elérhetõ közelségben, elérhetõ áron ilyen felhozatallal mindenképpen megéri.

A képekért és videóért köszönet rozmy-nak!