impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
10 éves a Chi Recordings - interjú Kevinnel
A kiadó története egészen 2000-ig nyúlik vissza, ekkortól biztosít magyar zenészeknek, producereknek, DJ-knek felületet és a határokon túlnyúló megmérettetési lehetőséget. Ezen a rohamosan változó zenei színtéren nemzetközileg is tekintélyt parancsol, ha valaki a tízedik szülinapját ünnepli, a Chi így egyértelműen az elektronikus zene egyik rangidős hungarikumja. A jubileum kapcsán Kevinnnel, aka Fine Cut Bodies-zal beszélgettünk.
A kiadó igyekszik stílustól függetlenül reprezentálni kiadványait, azok a zenék láthatnak napvilágot (legyen az dub, ambient, breakbeat stb.), amelyek elég izgalmasnak bizonyulnak ahhoz, hogy az internetezők fülébe jussanak. Ezzel igyekeznek – újra és újra megújulva - befogadóvá és elfogadóvá formálni a hallgatóságot. A kiadó elsősorban négy ember munkájára épül, mint ahogyan a honlapon is megtalálható, ők: Kevin, Amb, Ricsi és Lui. Természetesen itt is van egy részleg, amelynek kiadványai szabadon letölthetőek és terjeszthetőek (ChiWare), e mellett mastering és sound engineering is hozzátartozik a kiadó repertoárjához (ChiMastering), ez utóbbit olyan magyar csapatok vették már igénybe, mint az Anima Sound System, Varga Zsuzsa, Kowalsky meg a Vega. Továbbá jelenleg két rádióműsor is köthető a labelhez, a KvarkDepó az MR2-n, az Ablak-A-Dubra pedig a Tiloson sugároz.

Ez a tíz év nem kis teljesítmény. Hogyan tekintesz vissza a kiadó történetére ebből a távlatból? Mennyiben változott meg az induláskor lefektetett alapkoncepció?

A Chi alapvetően arra a felismerésre épült, hogy itthon is vannak olyan elektronikus zenével foglalkozó producerek, akik nemzetközi szintű munkákat tudnak letenni az asztalra. Szerencsénkre voltak olyan "nemzenészek" is a baráti körben, akik sokat segítettek az első időben, mint például az angol Danny Barnes, aki ez elektronikus zene központjából, Londonból segített egyengetni az utat, illetve Szabó 'Lui' Zoltán, aki itthon intézte a kiadó körüli üzleti dolgokat és épített egy közösségi stúdiót is az egyébként inkább művészi vénával, mint szervezőkészséggel megáldott földalatti zenészeknek.

A célok az elmúlt tíz évben nem változtak (bár az üzleti környezet sokat változott), továbbra is megpróbáljuk a mi érdeklődésünket felkeltő zenészek munkáit eljuttatni minél nagyobb hallgatósághoz. Szerencsére bár rétegműfajokról van szó, a "long tail" miatt nem kell Magyarországra szorítkozni és az internet sok lehetőséget nyitott meg a producerek és az aggregátorként működő kiadók előtt. Az elmúlt években sikerült a kiadó nevét "beépíteni" a nemzetközi vérkeringésbe, így egészen lelkesítő mennyiségű ember követi a munkásságunkat.


Anorganik, Amb, Cord, Szabó 'Lui' Zoltán, Kevin, Rózsahegyi Lilla, Lukács Richárd, Naga


Maradjunk még nemzetközi vizeken. Mondj néhány példát, kik játszák a Chi kiadványokat? Mi volt a legnagyobb elismerésetek, mit tartasz a kiadó legnagyobb sikerének?

Az elküldött promóciós pakkokból tudunk erre következtetni, ki mit jelez vissza, tetszett - nem tetszett... Óriási felsorolásba nem kezdenék, akit érdekel, itt össze van szedve például az idei Erik Sumo Remix EP-k reakció-pakkja.

graham daniels (addictive tv), amb, raster, tipper, richard thair (red snapper)A siker pedig kis apróságokból áll. Jóleső érzés volt, mikor a Hybrid-es srácok egy interjúban a Chi-t mint számukra is inspiráló kiadót jelölték meg, vagy amikor először játszottam San Francisco-ban és egy klubba belépve épp egy Chi lemezt játszott az aktuális DJ. Megtisztelő az is, hogy Tipper exkluzív trekket csinál a 10 éves kiadványunkra, vagy hogy a most feltörekvő wonky/glitch-hop szcénából is sokan etalonnak tekintik a kiadó munkásságát, annak ellenére, hogy nem műfajspecifikusan közelítünk a zenéhez.

De talán legnagyobb sikernek én azt tartom, hogy annak ellenére, hogy trendek jönnek, trendek mennek, mi továbbra is a saját utunkat járjuk és egy kommercializálódott e-zenei közegben sem kellett megalkudnunk, továbbra is csak olyan zenéket publikálunk, amiket arra érdemesnek tartunk.

Mennyiben más itthon az elektronikus zene helyzete, mint mondjuk külföldön?

Művészeti szempontból nem érzem másnak, sőt sokszor sokkal színvonalasabb munkák születnek, mint akár az e-zene fellegváraiban, Londonban vagy Berlinben. Viszont, amit mindenkinek meg kell tanulnia - és ez egyelőre lassan megy, de talán az új generációkban már tudatosul - , hogy nincs kibúvó, mindenki kénytelen a művészlét mellett "önmanagement"-tel is foglalkozni, mert ebben a dömpingben (heti több, mint 3000 szám jelenik meg a csak e-zenével foglalkozó Beatporton) nem egyszerű eljuttatni a zenénket az emberekhez. Ez egy angol fiatalnak a vérében van, a gyakorlatias iskolai képzés és a beléjük táplált önbizalom miatt, de nálunk kicsit elveszettnek érzek sok egyébként nagyon tehetséges zenészt.



Sok fórumon megy a vita a bakelit és a digitál harcáról. Mivel a Chi - netlabel létére - nem egy 12"-est prezentált már, így természetesen jár a kérdés: lesznek-e a továbbiakban is fekete korongok, vagy inkább mp3-ban gondolkodtok?

A bakelit és digitális zene harca inkább hitalapú és téves meggyőződésekből táplálkozik. Megmosolyogtató, ha valaki azt gondolja, hogy 20 év múlva a "retroDJ"-ken kívül bárki is fog fizikai adathordozót használni.

Természetesen érdekességnek, fura hobbinak el fog menni a fizikai formátumok gyűjtése, de piaci jelentősége nem lesz. Az internet mindent véglegesen megváltoztatott, még akkor is, ha a jogi szabályozás és üzleti modellek mostanában alakulgatnak. A zenei információ tulajdonlásának, használatának módja is nagyon át fog alakulni, hisz ahhoz, hogy hallgassuk, vagy épp buliban játsszunk bizonyos számokat, nem lesz szükség semmire, csak egy internetkapcsolatra és hangrendszerre.

A Chi kis független lemezkiadóként indult, úgyhogy az első öt évben sok CD, DVD és bakelit-lemez jelent meg nálunk (hisz hol volt még akkor az internetes zeneipar?). Mondanom sem kell, hogy az utóbbi pár évben a fizikai adathordozók eladásai eléggé visszaestek, ami kifejezetten rosszul érinti a modern zenei világban gondolkodó kiadókat (hisz akik olyasmi zenéket hallgatnak, amit a Chi gondoz, elég nagy valószínűséggel vannak otthon az internetes technológiákban ahhoz, hogy ingyen hozzájussanak ahhoz, amit keresnek). Szóval, amikor már nem volt rentábilis a kis példányszámú fizikai hanghordozók megjelentetése sem, akkor úgy gondoltuk, más irányt veszünk.

Mennyire éri meg működtetni egy kiadót? Visszatérülnek a kiadások, vagy más motivál? Hogy tudjátok fenntartani magatokat?

A Chi-t inkább valamiféle küldetéstudatból csináljuk, mint üzleti megfontolásból, ezért ha mérlegre kellene tenni a befektetett munkát és a bevételeket, akkor már rég abbahagytuk volna. De ez abból a hozzáállásból következik, hogy nem eladhatóság alapján válogatjuk a zenéket, hanem egyszerűen megpróbálunk publicitást adni azoknak az általunk izgalmasnak talált zenéknek, amik esetleg amúgy elkallódnának.

Nagyon sok minden változott az elmúlt években a zeneiparban, hisz az internet és a nagy sávszélesség miatt lényegében a szűkösség helyett a bőség dominál. Ebben az új erőtérben kell újrapozícionálnia magát minden cégnek. Amíg régen a lemezkiadók óriási költségekkel, nagy stábokkal építettek fel egy-egy előadót, hogy egyáltalán eljuthasson különböző országokba a híre, manapság már nem az a nehéz, hogy lehetősége van-e Venezuelában hozzájutnia egy Chi zenész munkájához egy zenehallgatónak, hanem az, hogy abban az eszméletlen mennyiségű zenében ami elárasztja őt, miért pont a Chi producer munkásságát hallgatná meg? Tehát hiába adnánk akár ingyen is oda, a rengeteg zene közt nehéz megtalálni a célközönséget. Ilyen szempontból a lemezkiadók szerepe fontos lehet, mert tudják biztosítani azt a fajta aggregációs szerepet, amikor a hallgatók figyelemmel kísérik egy brand, jelen esetben a Chi munkásságát és részeként hallani fognak az új szerzők munkáiról is (természetesen én nem a major, hanem az indie kiadókról beszélek, mert igazából az átlaghallgatót teljesen hidegen hagyja, ki adta ki például a Gorillaz lemezét).

A tíz év alatt számtalan producer, remixer fordult meg nálatok. Kik a kiadóhoz legtöbbet visszatérők, az Chi alapemberek, illetve legaktuálisabb művészeitek?

A legalapabbak mindenképp AMB, Mango (Modul néven) és én, de Anorganik (Raster), Kodek, Synus0006 is rendszeresen ad zenéket. A közeljövőben remélhetőleg lesz pár Biscuit Reality, Headshotboyz, Cooler, esetleg ICR release is. A tágabb körbe már beférnek olyanok is, mint Flack.su, Myroslaw Bytz, Carloscontreras, Chris Carter, Habersham, 9b0, Ferenc Vaspoeri, ... Különösen örülünk, hogy ez az egész bagázs elég nyitott ahhoz, hogy ne csak egy stílusú zenét írjon, így künnyű dolgunk van, hogy a Chi zenei szabadosságát megtartsuk.

Úgy nyilatkoztál, hogy elsősorban zeneszerző vagy, másodsorban DJ és 'csak' ez után jön a "lemezkiadós" hivatás. Tovább bontva én még azt mondanám, hogy legfőképp remixer vagy. Minthogy az elektronikus zene legkézenfekvőbb műfaja a remix, a Chi megjelenések nagy hányada is ebből adódik. Mi a kulcsa egy jó remixnek?

Hát igen, az elmúlt években így alakult, de most nem vállalok remixeket, januártól teljes erővel a saját trekkjeimen fogok dolgozni. Bár az igazat megvallva, mikor remixet készítek, akkor is azzal a hozzáállással, mintha saját zenét csinálnék, inkább olyan "inspired by" típusú munkát végzek (nevet). Szerintem egyébként két indokkal érdemes remixet csinálni: 1, azért, hogy az eredeti "nemtúljó" zenéből kicsiszoljuk a gyémántot (ez inkább amolyan szakmunkásmeló), 2, ha az eredeti úgy jó ahogy van, akkor inkább egy szabadosabb, az eredetitől akár teljesen eltávolodó, viszont általa inspirált, annak a hangjaiból építkező új számot alkossunk. Én leginkább a második típusú újragondolásokat szeretem, mert abban érzem a nagyobb kreativitást. Sokszor új zenei motívumok, teljesen új kontextus jelenik meg a FCB remixekben, valószínűleg ezért is érzem inkább sajátomnak ezeket a trekkeket és ezért nem érzem a különbséget a saját munkáimba fektetett és a remixekbe fektetett energia között.

Hogyan tovább? Mennyire lesz aktív a kiadó a jövőben, mikre számíthatunk?

Folytatjuk, amit 10 éve elkezdtünk: ha tetszik valakinek a munkája, akkor megpróbáljuk a mi csatornáinkon keresztül nagyobb nyilvánossághoz eljuttatni a zenéit. Természetesen a 10 év megünnepléséhez is csinálunk egy kétrészes válogatást (X/FlashBack), ami vegyesen fog a Chi múltjába visszatekintő és eddig kiadatlan zenéket tartalmazni.

Ezen felül december 18-án az A38-on egy Chi-Allstars bulival is megünnepli a kiadó a jeles évfordulót, melynek kapcsán a szervezők sok-sok meglepetést ígérnek, amiről a facebook-on és a Chi website-on lehet infókat találni.

Kitekintő:
http://www.chi-recordings.com
http://www.myspace.com/chirecordings
http://soundcloud.com/chi-recordings
http://www.facebook.com/ChiRecordings
http://www.facebook.com/event.php?eid=163267840353968



01. Angelo Badalamenti - Sycamore Trees (feat Jimmy Scott) - Warner
02. The Gasman - Equino - Planet Mu
03. Bit1 - Foryoursafety
04. Free The Robots - Voices - Alpha Pup-APR027
05. Amon Tobin - Kitchen Sink - Ninja Tune-ZENDL121
06. Brandt Brauer Frick - You Make Me Real - Studio K7-K7278CD
07. Mount Kimbie - Before I Move Off - Hotflush-HFCD004
08. Shigeto - There Is Always Hope - Ghostly International-GI106
09. Rustie - Hyperthrust - Warp-WAP300DX
10. Spor - Knock You Down (Eskmo remix) - Lifted Music-LFTDUB001
11. Slugabed - Skyfire - Planet Mu
12. Take - I Miss My Brains - All City Dublin-ACLA10x10x2
13. Africa Hitech - Blen (instrumental mix) - Warp-WAP283D
14. Loops Haunt - Hurache - Fortified Audio-ELIM001
15. Tipper - Hourglass Infringement - Tippermusic
16. Two Dollar Hooker - Breath So Near (Fine Cut Bodies' psychoStep mod) - Orson
17. Jack Sparrow - Shoal - Tectonic-TECCD009
18. Commix - Be True (Burial remix) - Metalheadz-METHLP013S
19. Seefeel - Faults - Warp-WAP299D
20. ICR - Nanking - Chi-CHI028
21. Steve Reich - 2x5 Movement III Fast (Fine Cut Bodies space dub)
22. Sun In Aquarius - Birds Of Prey
23. Synkro - Departure - Medschool-MEDIC18DD
flag+icr, 2010.12.06