impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Album szemle
2011. január
Idei első szemlénk lemezei nem csak stílusokon, de generációkon is átívelnek. A nagyöreg Gilles Peterson újra bizonyítja, hogy kivételes szelektor, valamint sok év után visszatér a német microhouse régi alakja, Isolée is. A legfiatalabbak két leginkább nagyra tartott figurái, James Blake és Nicolas Jaar is nagylemezzel teszik le eddig is a legmagasabb körökben jegyzett névjegyüket, míg egy (még) nevesincs litván producer is beverekedte magát a sorba meglepetésalbumával.
James Blake - James Blake (Atlas / A&M)

Az időtálló albumoknak általában van egy olyan fura tulajdonságuk, hogy minél többet hallgatjuk, annál inkább magával ragadnak. Ennek az ellenkezőjét érzem a James Blake lemezt vizsgálgatva: nagyon vártam, elsőre izgalmas volt, majd egyre inkább vesztett varázsából. Félreértés ne essék, a huszonéves londoni fiatal egy egészen új, különös irányba terelte a (post-)dubstep és garage szekerét, egyedien vegyítve azt idm-mel és r&b-vel - 2010 leginnovatívabb felfedezettjének bemutatkozó albuma azonban másra vállalkozik.

Tavalyi megjelenéseivel James Blake fokozatosan és tudatosan jutott el a táncosabb darabokon át a kísérletezőbb, de az agyonprocesszált vokálmintákban és funkban gazdag mutációkon át már saját hangját használó és zongoraleckéit felevenítő Klavierwerke EP kimértségéig. Az album pedig ott kezdődik, ahol az EP véget ért: az 'Unluck' mellett azonban csak a 'To Care (Like You)' és az 'I Mind' tobzódnak Blake eddig védjegyeként ismert játékos vokálpitchelgetésében és legalább bólogatásra késztető ritmikájában, a többi dalban természetes hangját halljuk, ami - sokszor, a ráadásul a nyúlfarknyi szövegek miatt - méginkább kevésnek hat. "A zene szolgálja ki a hangot és nem fordítva" - mondja Blake egy interjúban, és talán pont ez az, ami sokszor nem érvényesül, az inkább blues-osan ('I Never Learnt To Share') és gospelesen (!) ('Measurements') ismétlődő sorok monotonitása miatt. Szerencsére az arany középútra is akad példa, a már ismert Feist feldolgozás ('Limit To Your Love') a lírai zongorával és énekkel (meg a szomszéd faláról a családi fotókat is lebontó szubbal) éppúgy működik, mint a 'Wilhelms Scream' lassan építkező balladája.
James Blake egy bátor, nagyon személyes és bensőséges albumot készített, és ez minden esendőségével megbecsülendő. icr

Értékelés:




Isolée - Well Spent Youth (Pampa Records)

Rajko Müller úgy tűnik ötéves tervekben gondolkodik, a germán house producer legalábbis az első két albuma közt fél évtized telt. A szóban forgó lemez pedig hét évre a We Are Monster után kerül a boltokba, így gondolom mindenki el is felejtette kiről is van szó. Isolée nevéhez kötik sokan az első microhouse albumot, ami még ha vitatható is, az biztos, hogy az ezredfordulón az Alter Ego / Sensorama égisze alatt működő Playhouse és az anyalabel Klang Elektronik megjelenéseihez is eredeztethető a glitch-et, minimal techno elemeket beemelő house alstílus kialakulása. Két, többek közt a The Wire magazin által is nagyra becsült lemezével, illetve 1998-as slágerével, a 'Beau Mot Plage'-zsal bizonyító művész azóta nem kisebb neveket remixelt, mint Louie Vega, Will Saul, Tiga, vagy Villalobos.

A Well Spent Youth eddigi talán legkísérletezőbb lemeze, amire hiába húzzúk rá a house címkét, csak önmagához hasonlítható. Egészen eszement ötletek sorjáznak egy-egy számon belül, amivel teljes bizonytalanságban tartja hallgatóját. Sosem tudhatod, hogy mikor kap a szám egy újabb fordulatot, mikor változik a hangnem, akár többször is (esetenként zavaró is a disszonancia, valahogy mindig kikeveredik belőle). A hangszerek használata sem megszokott: a csavarodó analóg szintik, gitárrriffek, hajmeresztő effektek, vagdalt hegedűhangok, apró glitch-ek, melegséget árasztó szőnyeghangok, és megannyi apró finomság kellőképpen egyedi atmoszférát szolgáltatnak az egyébként funkban is gazdag középtempós house ütemeknek. Érdekes lemez, nem bánnám, ha a következőig nem kellene 2016-ig várni. icr

Értékelés:




V.A. - Gilles Peterson pres. Brownswood Bubblers Six (Brownswood)

A tavaly novemberben megjelent Brownswood Bubblers hatodik részével kapcsolatban az a jó, hogy újra és újra elő lehet szedni a rajta szereplő időtálló zenék miatt. Gilles Peterson, a Brownswood kiadó feje ugyanis kiváló érzékkel, stílusok közt szabadon mozogva válogatott össze tizenöt számot a soul, jazz, broken beat és dubstep világ tehetségeitől. Közös nevező a gazdag, lélekkel teli dallamvilág, és emellett a legtöbb track fontos eleme az ének. Elég csak a válogatás egyik csúcspontjára, a koppenhágai Elou Elan 'Sunday Times'-ára gondolni, melynek melankolikus, jazzes, vasárnap délelőtti lusta hangulata azonnal magával ragadja a hallgatót. A másik énekes gyöngyszem a Björk legjobb pillanatait idéző, hipnotikus 'A Place In My Heart', melyet a new yorki Taylor McFerrin és Ryat prezentál.

A CD nem csak tartalmilag, de az előadók nemzetiségét tekintve is egészen sokszínű, hiszen olasz, amerikai, angol és dán zenészek is szerepelnek a csapatban. Mindezek miatt a leírás alapján talán kaotikusnak tűnhet az összkép, de erről szó sincs. Otthoni hallgatásra és utazáshoz egyaránt ajánlott darab a Brownswood Bubblers, melynek kezdő trackje azonnal berántja a hallgatót. Az indító zene fülbemászó groove-jaiért Common haverja, Anthony Khan aka Ynot aka The Twilite Tone aka Great Weekend a felelős. A 'Let's Do It Again'-t egyébként eredetileg a leglazább Los Angelesből jelentkező vasárnap délutáni bulisorozat szervezője, a Do Over adja ki. gergo

Értékelés:





Jacques Gaspard Biberkopf - Jonibek Madina Zikrallah Setara (miestomuzika.lt)

Litván nemzeti hip-hopot! A látszólag nevetséges felkiáltás átértékelődik, ha meghallgatjuk a tavaly megjelent Ritmo Kovos #1 c. válogatást, melyen számomra (a Misspent Music-nál is érdekelt Format None nevén kívül) ismeretlen északiak minőségi beatjei sorjáznak - ráadásul azóta elkészült a második rész is. A szóban forgó, nem annyira litván-nevű Jaques Gaspard Biberkopf is itt debütált, majd letölthetővé tett egy elég komoly albumot.

A srácról gyakorlatilag semmit nem tudni, egyedül mixei alapján mondható el, hogy jártas úgy általában az elektronikus zenében, legyen szó UK Funkyról, techno-ról, elektronikáról, vagy dubstepről. További furcsaság, hogy a nagylemez nem másnak lett dedikálva, mint az afgán megasztár döntős Setara Hussainzada-nak (az LP cím szintén afgán popsztárokat takar). A zene viszont nincs elviccelve, címszavak a tartalomból: eklektikus, Amon Tobin-t idéző sűrű idm-(z)űr ('Le Bain'), fémes, Autechre-szerű elektronikába hajló wonky ('4', 'Désobéissance'), súlyos witch house ('Fake Ethicity', '20 Jzz Fn Grts'), indusztriál-dubstep ('Contravene'), középtempós beat/dubstep mutáns ('Clarke's Laws'), juke/footwork ('Cajmere'). A zenék jó érzékkel finom ambient átvezetésekkel vannak tagolva, így nem kapkodjuk annyira hirtelen a fejünket és nem lesz túl tömény a zenefolyam, sőt úgy érezhetjük, hogy az album egyben van. Azért a végén a litván MC-s beat sem egyszerű darab. Tessék letölteni! icr

Értékelés:

Jacques Gaspard Biberkopf - Clarke's Laws (cut)
Jacques Gaspard Biberkopf - Contravene (cut)


Nicolas Jaar – Space Is Only Noise (Circus Company)

Nicolas Jaar-t a szaksajtó nem alaptalanul nevezte több helyen is az elektronikus zene wunderkindjének. A New York-i születésű, de tizenéves koráig Chilében élő fiatal, minimalista (de egyben instrumentális) The Student debüt EP-jével már 17 évesen felhívta magára a figyelmet. Hiába, aki a fatertól (a szintén chilei) Villalobos CD-jét kapja karácsonyra, azt könnyen elkaphatja a gépszíj. Zenei elképzeléseiben így találkozhatott a jelen minimál house és techno zenéje Erik Satie kompozícióival, vagy az etióp jazz legenda Mulatu Astatke folkjával. Furcsa, egyedi (sokszor a tánczene kategóriát is csak kívülről súroló) zenéit a Wolf+Lamb kiadó mellett saját labeljén is ontja: Ines című válogatásán az orosz Nikita Quasim és az egyiptomi Soul Keita társulnak mellé - mondanom sem, mindketten tizenévesek. Aki pedig húsz éves létére képes 100 bpm-es tempójú szettet játszani főműsoridőben a techno mekkájában, Berlinben, biztosak lehetünk, hogy bemutatkozó albumán nem lesz helye kompromisszumnak.

Ennek megfelelően, egy alapvetően melankólikus, de eklektikus album a Space Is Only Noise, mely valahol a kortárs komolyzene ('Étre', 'Almost Fell', '^Tre'), etno ('Too Many Kids Finding Rain In The Dust', 'Variations') és deep house ('Keep Me There') széles mezsgyéin mozog. Ráadásul - ahogy élő fellépése alkalmával, itt is - a legtöbb zenének saját hagja is fontos részét képezi, ami legalább ennyiféleképpen szólal meg: vokóderesen, francia nyelven ('Colomb'), fura soul-karikatúraként ('Problems With The Sun'), new wave-esen ('Space Is Only Noise If You Can See'), vagy egyenesen Sigur Ros-t idéző törékenységgel ('Balance Her In Between Your Eyes'). Az eredmény egy sokszínű, nagyon érdekes album, mely legalább annyira friss hangzású, mint amennyire érett és szofisztikált egyszerre - ez pedig már önmagában is nagy dolog egy húsz éves fiútól. icr

Értékelés:


Nicolas Jaar - Keep Me There

Nicolas Jaar - Balance Her In Between Your Eyes
icr + gergo, 2011.01.29