impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Album szemle
2011. február
Ezúttal is négy különböző stílusból került ki az idei tél utolsó zenei ajánlata. Lássuk, hogy mit hozott ki az időközben a BBC esti híradójának főcímét is megremixelő Jamie xx a nála cirka negyven évvel idősebb Gil Scott-Heron tavalyi lemezéből; mennyire hű saját kiadójának egyedi hangzásához a következő Fabric mixet szállító francia house producer Agoria; lehet-e ismeretlenségből előlépve egy Flying Lotus-szintű debütalbummal befutni; illetve hogy lehet a kedvencem az egykori Napalm Death húrszaggatójának legújabb EP-je.
Gil Scott-Heron and Jamie xx - We're New Here (XL Recordings / Young Turks)

Ha Gil Scott-Heron neve hallatán csupán egy homályos kép sejlik fel benned egy ősz öregemberről, akit valahova a blues és jazz területére teszel, nem feltétlenül zenei tájékozatlanságod hibája, mintsem fiatal korod velejárója. A hajlott korú, sokat megélt amerikai zenész, költő ugyanis egy másik generáció prófétája, a spoken word pionírja, aki a '70-es, '80-as években megjelent tucatnyi lemezével a rap és soul egyik fontos ihletője.

Tavaly, sok-sok évnyi csend után az idie-óriás XL Recordings-főnök Richard Russell jóvoltából tért vissza I'm New Here c. lemezével, melyet most a Mercury-díjas The xx zenekar dobosa és zenei felelőse, Jamie Smith nyert meg egy teljes újraértelmezésre.

Ami csak részben igaz, és az albumra nem is mint remixlemezre, hanem egy Gil Scott-Heron mintákra épülő, vagy azt teljesen szabadon értelmező Jamie xx LP-re tekintek. Nincs is értelme mellétenni és hasonlítgatni az eredetit, sokszor meg sem találnánk, honnan lett kiollózva a (számtalan módon, de legtöbbször a rá jellemzően felpitch-cselt) karcos, blues-os bariton hang - pláne úgy, hogy azok régebbi felvételekből és más forrásokból is származhatnak. Amíg Russel minimális elektronikus háttérrel támogatta meg a szocio-politikai és önéletrajzi poézist, Jamie aktuális brit (tánc)zenei trendeknek megfelelő poszt-dubstep, beat, garage és uk funky zenékbe építette be úgy, hogy az elejétől végéig koherens egészet alkot. Kiemelkedik az amerikai metropoliszban érzett magányáról szóló 'NY Is Killing Me', ahol a fenyegetett, nyomasztó érzést keltő akkordok játszi könnyedséggel alakulnak át vidám, jazz-es játékká; a plusz női vokálos, melankolikus, tipikus Jamie-klubzene, a 'Ur Soul And Mine'; vagy a záró, akár The XX-rajongókat is meggyőző gitártémás, indie-diszkó 'I'll Take Care Of You'.

Érdekes és nagyra becsülendő, merész húzás volt Richard Russell-től a múlt szofisztikált ikonját a brit tánczenei élet egyik legaktuálisabb producerével összehozni, de az eredmény mutatja, hogy mindkettőben ott a potenciál - furcsamód, egyikük karrierjének végén, másikuk pedig annak kezdetén áll.

Értékelés:



Gil Scott-Heron and Jamie xx - I'll Take Care Of You


Agoria - Impermanence (Infiné)

Laurent Garnier, Daft Punk, Justice vagy Miss Kittin neve ellenére elmondhatjuk, hogy Franciaország nem klubzenei életéről híres. Valószínűleg a legtöbbeknek az Infiné Music neve sem mond sokat, de szerencsére a kis Lyon-i label és a mögötte álló egyedi, alapvetően house-orientált művészek munkáját hamarosan még szélesebb körben ismerhetik meg - a következő, áprilisi Fabric mixet a kiadó atyja, Agoria jegyzi majd. Sébastien Devaud, a Warp francia irodájának vezetőjével, Alexandre Cazac-kal, valamint Yannick Matray-jal alapította meg a labelt még 2006-ban, kifejezetten Francesco Tristano zongoraművész (majd később Rami Khalifé-vel közös Aufgang project) munkáinak kiadására. Így kevésbé furcsa, hogy a korábban három LP-t is a Pias-nál jegyző Agorianak ez a bemutatkozó albuma saját kiadóján.

A szellemiség a már említett nevek által tehát adott: kompromisszummentes, mély, lüktető house és techno, de az átlagosnál több komolysággal, zeneiséggel. A zongora és vonós hangszerek a csupán húszéves (afro-)amerikai Kid A Björk-szerű énekével kiegészülve alkotnak balladát a lemezinditő 'Kiss My Soul'-ban, majd a későbbi, kicsit Apparat-szerű (aki szintén label artist) 'Heart Beating'-ben. A zömében nyolc perc hosszú klubzenéket egy-egy intermezzo is megszakítja, így a gyönyörű 'Under The River' trombitaszólama, vagy a 'Simon' rövidke billentyűsjátéka. A techno-világból két vendégszereplő tűnik fel, szokatlan szerepben: Seth Troxler a lélek nélkül álmodó emberről mesél, Carl Craig pedig kilenc pernyi verbális előjátékban és gyönyörben részesíti a női hallgatókat. Végére hagytam a három favoritot, a hipnotikus szintifutamával magasan és gyorsan szálló 'Panta Rei'-t (jelentése: minden áramlik), a szintén klasszikus zenei magasságokba ívelő 'Grande Torino'-t és a záró, egy éve már megjelent 'Libelulles'-t. Érdekes és szép lemez, ami a címéhez hűen folyton mozgásban van, változik, de ezzel ellentétben nem átmeneti, hanem tartós zenei értéket hordoz - elektronikus zenén innen és túl.

Értékelés:


Agoria - Grande Torino

Agoria - Panta Rei


Alphabets Heaven - Jay's Odyssey (King Deluxe)

Tavaly nyáron egy ötletes projektbe kezdett a kanadai Peppermill Records netlabel. Zenészeket, illetve grafikusokat, illusztrátorokat kért fel, hogy megálmondják, szerintük hogy fog festeni 2999. A hetente bővülő jövőképet elsőként az Alphabets Heaven nevű brightoni fiatal "írta le" 'Arka' című számával.

És valóban, a futurológia kiváló soundtrack-jének bizonyul zenéje, meg úgy általában az analógszinti csavargatós, szándékosan ügyetlenül dobolós, lézerhangos, pszichedelikus közép- és lassútempós beat/wonky/hip hop. A szintén kanadai King Deluxe gondozású félingyenes (a 320kbit-ért már fizetned kell) Jay's Odyssey c. debüt albuma pedig olyannyira kiváló iskolapéldája ennek, hogy megkockáztatom: jobb, mint a tavalyi Flying Lotus LP (mondom ezt egy letölthető albumról, ez is mutatja, mennyire furán, következetlenül és követhetetlenül rétegződik a zene 2011- ben). A helyenként nagyon komplex, sűrű, de mindig harmonikus és játékos zenék nagyszerű albummá állnak össze - mind technikailag, mind zeneileg. Külön említést érdemel az Alessi's Ark folkénekes 'Woman' c. dalának angyali feldolgozása, és a padkontrollal élőben is perfektül "elnyomogatott" funkbeat 'Darma'. Én nem hogy egy festményt, de az egész Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatot ezzel 'illusztrálnám'.

Értékelés:




Pale Sketcher - Seventh Heaven (Ghostly International)

Kakukktujás az albumok között, hiszen ez "csak" egy ötszámos EP, de nem lehet figyelmen kívül hagyni. Justin K. Broadrick sokadik projektje ez, amivel több évtizedes zenei törekvéseit ismét sikerült új, izgalmas irányba vinnie. Kezdte ezt a Napalm Death grindcore banda gitárosakánt (érdekes, hogy innen indult a későbbi Scorn is), majd megalapította saját bandáját, a Goldflesh-t, mellyel letették az indusztriál metál sarkköveit, végül a Jesu zenekarban már inkább atmoszférikus, melodikus énjét helyezte elektronikus közegbe - és akkor nem esett szó egy tucat mellékprojektről.

A tavalyi, szintén Ghostly-s remixalbum ambient/idm meditációi után meglepően erősen kezd a 'Seventh Heaven'. A címadó szám egy visszafogott, de epikus dubstep "ária", amolyan Apparat ihletésű éteri klubzene, tört ritmusban. Egyszerűsége ellenére, erőből és érzésből nagyon sok van benne, ami egyből magával ragad. A mennyei hangok végigsimogatják lelkünket a dnb basszussal és klasszik breakbeatekkel támogatott 'The Rainy Season'-ben is. Visszhangos énekfoszlányok és elmosódó gitárhangok erősítik a lassú, shoegaze-szerű "wall of sound" hangást. A 'Wash It All Away' eredetileg egy Jesu szám, amit most régi partnerével, a The Bug mögött is álló Kevin Martin-nal remixeltetett (vele egyébként számos súlyos absztrakt elektronikus albumot készítettek Techno Animal néven - érdemes csekkolni azokat is). A King Midas Sound-ként jegyzett, Hitomi vokáljával megtámogatott verzió, hozza a rájuk jellemző (és amolyan Portishead-i skálával mérve nagyon) nyomasztó, mély, karcos, dub-ot. Az EP utolsó zenéi már inkább visszacsatolnak a Jesu remixalbumhoz, techno alapú pihentető ambient ('Resonanz Therapie Musik'), és a feloldó, pozitív lüktetésű downtempo ('Drag Your Feet') tökéletes zárói a hetedik mennyországnak.
Változatos mini-album, nem bánnám, ha ezentúl Broadrick-nek többször jönne elő a lemez eleji táncosabb énje.

Értékelés:


Pale Sketcher - Seventh Heaven

Pale Sketcher - The Rainy Season

Pale Sketcher - Wash It All Away (King Midas Sound Remix) (snippet)
icr, 2011.02.27