impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Balaton Sound 2011
@ Zamárdi, 2011.07.07
V.A.
Az idei Balaton Sound a megszokott feszülős, pumpálós négynegyedek mellett izgalmas és aktuális programokkal is várta a Zamárdiba látogatókat, jóval többel, mint az előző években. Ennek folyományaként a céltalan bolyongást ezúttal felváltották a remek koncertek és dj szettek. Szerkesztőségünk a fesztivál két napján, csütörtökön és szombaton szemezgetett az erős(ebb) felhozatalból.
Csütörtök

A kedvező időjárás és a nyitó nap bombasztikus felhozatala garancia volt arra, hogy nagyon hamar megtelik a Zamárdi strand elkerített része fesztiválozókkal. Talán sokan értetlenül álltak a tény előtt, hogy a fesztivál egyik legnagyobb headlinerét miért sütik el rögtön az első napon, de bizonyára ennek a megoldásnak is megvolt a jól kifundált kereskedelmi háttere. Munkanap ide vagy oda, csütörtökön reggel kocsiba vágtuk magunkat, hogy este élőben láthassuk többek közt a ’Kutyát’, és az Inmedio Színpadra a Bladerunnaz által összehozott drum and bass maratont. A Balatonhoz vezető út nem volt gördülékeny, a jó idő hatására amúgy is telítődő 7-es számú autópályánk a Zamárdiba hajtó fiataloktól még jobban megbolondult. A parkoló egy kellemesen hideg frissítő elfogyasztásához elegendő távolságra van a bejárattól. A bejutás viszonylag könnyen zajlott, bár a tűző napon ropogósra pirult érzékenyebb bőrűek erről minden bizonnyal másként vélekednek.

Felmarkoltunk egy korsóval a fesztivált katalizáló nedűből, és egy laza terepszemle után az Inmedio árnyékos ülőhelyeinél kötöttünk ki. Ha készítenének egy éves grafikont a magyarországi sörfogyás alakulásáról, akkor minden bizonnyal a Balaton Sound időszaka jelentené az egyik zenitet, hiszen a zene, a szikrázó napsütés és a vízpart ilyen elegye hatványozott mértékű italfogyasztást eredményez. A kora délutáni órákban a Mameluk Records tagjaival röfögtettük el az időt, Klay és CJ mérsékelt hangerőn pakolászta a vobli-diszkó koktélt. Közben rövid időre átnyargaltunk a nagyszínpadhoz, ahol már a Hungarian HipHop All Starsra bólogattak az egybegyűltek. Rendkívül szórakoztató produkciót nyújtottak, zeneileg is abszolút igényes, külföldi fülnek is élvezhető showt prezentált az Akkezdet Phiai, Hősök, Punnany Massif triumvirátus. Jókat derültünk a szellemes, olykor szókimondó szövegeken.

Hatkor siettünk vissza a dnb stage-re, mert a kecskeméti diszkóbetyár, Ian kezdte meg 3 deckes tűzijátékát. A bevallottan tánctér orientált zenékben utazó fiatalember abszolút idomult a fesztivál hangulatához és kellemes létszámot produkált a tánctérre. Weide hasonló vonalon folytatta a szelektálást, ám róla nem teljesek az emlékek, mert fejben már Snoop Dogg rigmusaira bólogattunk. Az amerikai hiphop ikon nem okozott csalódást, hatalmas műsort adott, legnagyobb slágereit előadva például Warren G, The Lady of Rage és RBX élő közreműködésével. Ez a fajta egyediség, lazaság és igazi hiphop maffiózó attitűd teszi és tette Snoopot azzá, akit milliók szerettek meg, és ez mit sem kopott az évek során. Érdekességként ki lehet emelni a karakterbeli megosztottságot, amit az elektronikus zenei fesztivál egy hiphop koncerttel elért. Szigorúan fürkésző technohuszárok keveredtek az XXL nadrágba bújt rapper wannabe-kel. Említést érdemel még a show részét képező joint gyújtás is az amcsi rapper részéről, akit a szagokból ítélve bőszen követett jó néhány kedvelője.



Csapatunk itt két részre vált, amikor leszakadva a nagyszínpadról az OTP Bank helyszínre siettünk. A Tokyo Ska Orchestra egy igen különleges és furcsa választás volt a Soundra. A hazájában és világszerte is nagy tömegetek megmozgató ska formáció zenéje egyáltalán nem tűnt Balaton Sound “stílusúnak”, hanem inkább hozta elő a rég elfeledett Sziget hangulatot. Kis késés után erős kezdéssel indított az elegánsan felöltözött zenekar. A tömeg másodpercenként duplázódva telítette meg fél óra alatt a színpad körüli területet. Az ugrálós ska tánc mellett volt itt headbang, ledes szintetizátor szóló és japán akcentusú magyarul beszélés is. Leválasztódva az egekig ugráló tömegről átsiettünk a trancekirály Tiesto nagyszínpados fellépésére. Hírneve mit sem kopott az évek alatt: az érdeklődők sora egészen a Balaton vizéig ért. A hátsó sor viszont számunkra bőven elegendő volt ahhoz, hogy átadjuk magunkat a shownak. Sajnos a mi szemszögünkből nem nyújtott kiemelkedő élményt a “koncert”, egy-két finomabb zenén kívül nem hallottunk sokkal többet, mint az erre szakosodott magyar rádiók slágereinek összemixelését.

A Burn Arena tartogatta az egyik legjobban várt vendéget: a brazil Gui Boratto prüntyögős, melankólikus minimál techno zenéit felvonultató szett volt az egyik legkülönlegesebb a Soundon. A szellősen megtelt Arena tökéletes helyszínnek bizonyult: jó hang, kiváló légmozgás és kulturáltan szórakozó társaság jellemezte az első sorokat. Sok saját zenét játszott, leginkább régieket, de újak is előkerültek, amit jellegzetes hangzásvilágából lehetett felismerni. Ezután újra meglátogattuk a Bladerunnaz igazgatta színpadot, az Inmedio & drink bart, ahol Ren, majd Chris.Su pakolta a tőlük megszokott dzsungeles illetve tánctérre való darabokat. Dillinja kezdése rendkívül erősre sikerült, egyre másra szóltak a régebbi saját darabok, amit hatalmas ovációval fogadott az összegyűlt tömeg. Később viszont elkezdett elhasznált, nem túl régi, de nem is tűzforró vobli és diszkólikvid zenéket pakolászni, ami sajnos kisebb csalódást okozott. Véleményem szerint sokkal jobb lett volna, ha megmarad végig a saját zenék és régi finomságok kövezte úton.

Csapatunk egy része itt ismét levált, hogy kis kitérőt tegyen a hazánkban már sokadszorra fellépő DJ Krush-ra. A japán hiphop dj-t a Cadik Travel Agency vezette fel - még mindig - hatásos off-beat hiphop formációjával. Krush-ra is akadt érdeklődő nagy számban. Szettje nagyon mélyről, és nagyon lassan indult. Ez normál esetben nem lett volna probléma, ha kifejezetten az ő világára készültünk volna egyedül, de egy ilyen pörgős fesztiválfelhozatal mellett a két órakor kezdődő chill out talán nem a legjobb időválasztás. Miután visszasiettünk az Inmedioba, már DJ Die játszott, aki egyébként végigtáncolta a színpadon Dillinja fellépését. Forró duboktól hemzsegő szettjét okosan tűzdelte néhány régiséggel, természetesen a bristoli hangzást ritkán elengedve. Nem túlzás kijelenteni, hogy a mikrofon mögött az este legjobb teljesítményét a Die-nak szövegelő MC Wrec produkálta, a Hospitality esteken edződött ceremónia mester rendkívül rutinosan végezte a dolgát, hozzátéve a műsorhoz, de nem elnyomva a zenéket. Őt követi szorosan a számomra kellemes meglepetést okozó Mc Agent Romániából, aki szintén érezte, mikor kell hallgatni és mikor lökni a sódert. Egyedül Mc Fantomot éreztem kakukktojásnak, aki a délutáni szetteket rendre elnyomta, előtérbe helyezve saját hangját a zenével szemben. Nekem az ő stílusa kicsit sok volt.

A nap záróakkordját számunkra és a színpad számára a Spinline csapata vezényelte Statikkal és Mc Agenttel kiegészülve. Külön nem emelném ki egyiküket sem, hiszen remekül funkcionáltak csapatként és remek levezetést hallhattunk tőlük. Rengeteg likvid klasszikus csendült fel, reggel 6-ig ropta a fogyatkozó, de lelkes keménymag. Ha nem hallgat el a zene az Inmedioban, akkor valószínűleg észre sem vesszük a fáradtságot, hiszen a nap első sugarai és a léleksimogató szelekció erővel telítettek minket, de útban nyughelyünkhöz azért megéreztük végtagjainkban, hogy egy nagyon eseménydús nap áll mögöttünk. (markov + ico)

Szombat

Köszönhetően a kora délutáni érkezésnek, a 38 fokos forróságon rögtön egy csobbanással enyhítettünk, mely a Mastercard Paypass Lounge idilli helyszínének köszönhetően egészen hosszúra sikerült. Bevonulódalunkat egy Floating Points számmal Mentalien szolgáltatta, de utána Vittorio Waxman (korábban Pedro), a Jazzanovás Claas Brieler, Suhaid, Bal és a Chrom - Crimson páros finom house lemezeinek is köszönhetően vált a vízparti stég a legkellemesebb helyszínné, ahova a programok között sikerült is vissza-visszatérni. Ha több táncos láb emeli a hangulatot, egy pillanatra valamelyik Petrcane-i fesztiválon érezhettem volna magam. Naplemente, vízpart, mosolygásra késztető, lelket simogató tánczenék - én ezekért osztogatnám a prémium fesztivál rangot.

Talán a már említett hőség miatt maradhatott távol a közönség a szombati nap első koraesti főattrakciójától, a Hercules And Love Affair ötfős műsoráról. A januárban albummal visszatért, New York-i DJ Andy Butler vezette Hercules klasszikus, vokális house zenéje (csipetnyi electroval, szintén klasszikus értelemben) pedig nem csak hogy nagyon aktuális újra, de a három teljesen különböző egyéniségű (fiús hipszter lányka, egy díva külsejű, illetve egy korai Erykah Badu-outfittel feltűnő shemale) vokalistának köszönhetően élvezetes, energiával és játékossággal teli volt, amiben még az egyébként visszafogott Butler is "táncra" perdült. Megérdemeltek volna egy "teltházat", de így a kínosan kevés közönség nem számíthatott ráadásra, a röpke egy órát gyorsan ellötyögtük.

A szintén szivárványszíneket magával hozó, hasonlóan más Azari & III bár torontoból érkezett, de az ő zenéjük is a '90-es évek chicago house és disco zenéjét idézte meg - némi acid-del megspékelve. Bár Alixander III és Dinamo Azari duója nem olyan rég egészült ki a két meleg afro fiú énekessel, show-juk nagyon egyben volt, kettejük incselkedő, szexualitástól túlfűtött - de mindvégig izléshatáron belüli - interakciója látványra is felpezsdítette a zeneileg is izgalmas produkciót. Az eddig csak remixeket és maroknyi kislemezt szállító Azari augusztusban érkező albumára a koncert alapján érdemes lesz várni! És még egy dolog: talán újkeletű fogalom a 'house-koncert', de a klubzenék ilyenforma tálalására reméljük egyre több példa lesz - a Hercules és az Azari ráadásul arra is jó példák, hogyan lehet elfogadóbbá tenni az embereket a zene által.



House után lassabb tempóra váltottunk. Bár kicsit kétkedve indultunk neki Eskmo-nak, de a kíváncsiság győzött és egy időre az úriembernek is sikerült megnyernie minket - arra az utolsó fel órácskára. Nem maradtunk le a 'Cloudlight'-ról, így romantikázhattunk glitch-hopra, amit - kicsit agyat megfárasztó módon - hosszasan négynegyedbe húzott át. Zenész és énekes mivoltát környezettudatosan prezentálta: a backstage-ből összeszedett vizesflakontól a csörgő-zörgő faágig több minden is áldozott az élő effektezés oltárán. A 7/8-os ritmusú lassúságokra azért már lankadt figyelmünk és koncentrációnk, így pont jókor lett vége az ifjú Ninjás - számomra - mérsékelten izgalmas produkciójának.

Az Inmedio szombati sztárja Pearson Sound volt, aki némi meglepetést okozva nem a mostanában divatos juke slágereket pörgette egymás után, hanem szinte végig a jóféle house-ra koncentrált. Egy gyors átálló zene után el is indította szettjét Floating Points 'Marilyn'-jével, ezután pedig két és fél órán keresztül gyakorlatilag szabadon mozgott a visszafogott disco, oldschool house és aktuális négynegyedek közt, később azért belecsúszott néhány ropogó dobképletbe is. Játéka hangulatilag inkább illett volna a délutáni Mastercardos vízparti sávba, ettől függetlenül maga a szelekció tökéletes volt.

Pearsond Sound után rövid időre a techno arénába is betértem és szerencsémre az idő alatt is elcsíptem pár klasszikus Detroit alapvetést Jeff Mills-től (például a The Bells-t) és ismét konstatáltam, a veretős hangár-techno még mindig működik, köszönhetően a monstrum hangnak és a monumentális fénytechnikának. Természetesebb fényekre vágyva végül Len Faki-t már nem vártam meg, kellett az idei Balatoni napfelkelte-input. Úton a part felé azért elcsíptem egy kedvenc Guy J-t, de valahogy a T-mobile terasz pultjában álló Cadenza DJ-sereg látványát ekkor már nem tudtam komolyan venni, így a nap végét - illetve kezdetét - nyugtáztam. (ICR + gergo)

További videók szombatról: Hercules & Love Affair, Claas Bieler (Jazzanova), Pearson Sound pt1, Pearson Sound pt2, Pearson Sound pt3
>> A cikkhez tartozó galéria
ipcmafia, 2011.07.26