impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Raiden - brutális építészeti körutazás
Raiden neve nálam a kezdetekkor összeforrt a minőségi dob és basszus fogalmával, később már kevésbé figyeltem technobézes zenei énjét, de a perkusszív vonal már ismét érdekesebbnek tűnt. Rengeteg év után csak most jelentetett meg albumot, mely igazán jól reprezentálja jelenlegi világát: súlyos, döngölő dobképletek, szikár, széttekert fűrészelés, a jövő gépesített világának zakatolása, rengeteg felezős alap, néhol egy-egy voodoo-s darab, a ’Béton Armé’ igazán ütős összeállítás lett, nem véletlenül vártunk rá ennyit.
Christopher Jarman aka. Raiden nem ma kezdte. 2002 óta aktív szereplője a dnb szcénának, óriási sikert aratott a Renegade Hardware-en megjelent ’Fallin’ (nem véletlen, hogy anno a Muzik Magazine beválasztotta a 20 legjobb trekk közé), amely „csak úgy jött”, Raiden akkori érzéseinek zenei megnyilvánulása. A szeletelősebb ’6 Ft Ditch’, a reszelős ’Bare Knuckle Fight’ és a sötét ’Pitbull Attack’ is egészen helyén voltak, kellően agresszív, sajátos atmoszférát árasztva.

2002-től Raiden neve állandó szereplője lett a Renegade Hardware katalóguslistájának, megjelent a Barcode-on, a Kano igazgatta Sinous-on és az Outbreak-en. Zenéit remixelte többek közt Friction, Kryptic Minds vagy a Cause 4 Concern is, illetve emberünk is újraértelmezett néhány trekket (legnépszerűbb ezek közül a ’Fraggle Rock’ átirat), tehát következhetett az újabb lépcsőfok, a saját hangzás kidolgozása után a saját label megalapítása, melyre 2005-ben került sor. A megszülető Offkey első 12”-esét (Raiden & Propaganda - ’Machine Soul’ / Raiden – ’Ratchet’) 2006-ban még három single követte, melyek között volt egy Propaganda és egy Panacea is.

A saját platform mellett ugyanebben az évben szerepelt még a Revolution, a DSCI4 és a Freak színeiben is (’I Hate You Motherfuckers’ és a Dylan-nel közös ’Future’s Futile’), valamint a Disturbed-re is felírta nevét egy Future Prophecies zene remixével (’Illusion Of Time Remix’).



A 2007-es évben óriásit robbant a 'The Sect EP', mely igazodva a kiadó profiljához, iszonyatos csapást mér az emberiségre (’Ceasium 137’ / ’Kill All Humans’ / ’Nerve Attack’ / ’Zeroid’). Semmi cicó, arcon vágó zakatolás, masszív basszusfolyamok, gépóriásokat működésére emlékeztető, folyamatos rohanásra késztető pittyegések, reszelések és brutálisan baljós hangulat, ez az EP kőkemény, csakúgy, mint az ezt követő Offkey cuccok, hiszen van itt Proket EP, mely igazán megmutatta a világnak, mi is a technoid alműfaj lényege: techno kick-ekre támaszkodó dobképlet és folyamatosan hömpölygő basszus, ritmikus prüntyögések, sötét atmoszféra. A számomra emlékezetes ’Guta’ vagy a label házigazdájával közös ’Skafandr’ elég jól sikerültek, főleg azért, mert valami olyan kezdett ekkor kibontakozni a helyenként sablonos drum and bass-en belül, amire sokan felkapták a fejünket. Akik adott esetben techno-n nevelkedtek, vagy a sötétebb, elvetemültebb zenékért rajongtak, azok egy emberként éljenezték a technoid alstílust, és annak fémes, ipari hangzását és koromsötét helyenként antiutópisztikus atmoszféráját.

Az immár zömmel ebben a technoid alműfajban tevékenykedő Raiden második önálló EP-jét (első a Renegade Hardware színeiben megjelent ’Infection EP’) ünnepelhette az Offkey tizedik megjelenésén (korábban Corrupt Souls-zal közösen a Freak-nél is magáénak tudhatott egy EP-t), mely a találó ’Kamikaze Space Programme’ címet viseli. Ellentmondást nem tűrő négy trekkről van szó, melyek közül a ’Helium’ széttekergetett bassline-jai és a ’Sputnik’ menetelős alapja maradt meg leginkább bennem.

Az ipari hangzást volt hivatott jelezni a label első hosszanjátszója 2008-ban, amely stílusosan a ’The Firm’ (azaz A gyár) címet kapta, és a technoid valamint a neuro szcéna legjava prezentált rajta: Raiden a címadó trekkel és a Current Value társaságában (’RM Bleeps’), Propaganda, The Sect, Audio, Khanage & Resound. Az LP másfél évig készült, és a kiadófőnök szavaival élve „olyan, mintha egy fejezetet zárna le, ez a 11. megjelenés, és összefoglalása egy 12 hónapos előadói munkásságnak”. A válogatás alapkoncepciója a különböző előadók egybefogása, egy családba tömörítése.



Érdemes közben pár szót ejteni a Dying Punks nevű projectről, ugyanis ez nem más, mint Raiden és egy techno producer, név szerint Dean Rodell (aki egyébként augusztus 6-án DJ Trasher társaságában Magyarországra látogatott) közös alteregója. A két ember egy osztrák partyn találkozott, majd találkozóikat egy stúdióban rendszeresítették, ennek eredménye a Current Value-val közös OK012 (’Agent of Evolution’ / ’Love All The People’) illetve a Subsistenz-en megjelent ’Kings Of The Warehouse EP’ négy földbedöngölő szörnyeteggel.

Közben az Offkey digitális felületén napvilágot látott két megjelenés, ennek első két példánya a Raiden & Proket project (’Vodkabite EP’) és a ’Blue EP’ három-három zenével. Chris ez idő alatt megjárta még a Prospect-et (’Can’t Be Myself’), az Architecture-t és továbbra is állandó szereplője maradt a Hardware megjelenéseinek.

A saját label huszadik single-je már érdekesebb volt számomra is, ugyanis egy remekül sikerült Icicle remix (’King Stays King’) és egy Spirit remix (’M82’) kapta meg a katalógusszámot. Közben elindulhatott a Voodoo Music, azaz a perkusszív, kongás, néhol törzsi elemeket magába olvasztó hangzás otthona, mely Raiden ’Baptism Of Fire’ / ’Danzon’ párosával startolt, majd Khanage társaságában folytatódott a sor az ’Amnezia Haze’ / ’8798’ rilízzel. Eddig négy Voodoo kiadvány került a közönség elé, legutóbbi szintén Raiden munkája (’Forbidden Fruit’ / ’Bogota’).



Legújabb dobása a ’Béton Armé’, mely első szerzői albuma tíz év aktív produceri tevékenység és számtalan megjelenés után. Egész nyugodtan kijelenthetem, hogy az elmúlt időszak egyik legkomolyabban összerakott albumával van dolgunk. Chris saját elmondása szerint a kezdeti munkálatok meglehetősen döcögve indultak, kellett egy koncepció, amelyre fel lehet fűzni a zenéket: „Nagyon sok korábbi munkámat a brutális építészeti stílus épületei inspirálták, azok, amelyekben, és amelyek közelében felnőttem, így arra gondoltam, miért ne használhatnám fel ezt az ötletet?” Végül is éjszakai internetezgetés közben jött is az isteni szikra, vagyis a brutális, kegyetlen betondzsungel, a monumentális épületek, az ezek között (le)élt élet tónusai és hangulatai segítettek egységbe foglalni a készülő LP-t, mégpedig olyan módon, hogy a trekkek egy-egy jeles épület után kapták címüket. Egyfajta Offkey-Voodoo házasság lenne ez, a kettő egyesüléséből pedig valami elemi erővel bíró mutáns született.

Koromsötét éj, paneldzsungel, mocskos sikátorok, romos, szürke falak, valami elől rohanunk. Egy árnyék követ minket, néha-néha halljuk a sátáni kacajt, a ’Barbican’ ropogós dobjai és széttekert basszusai újra és újra biztosítanak bennünket arról, hogy nem szabad megállnunk. Hasonlóan torzított subokkal támad a ’Trinity’, szennyesen hömpölyög a mély, egyszerű, fémes dobok visznek előre, az egésznek határozott lüktetést biztosít a lefelé lépegető perka, a váltásokban voodoo-s tamok/kongák, rövid dallamfoszlányok, igazán impozáns az összhatás.

Akár egy 70-es évekbeli sci-fi, úgy indul a ’Tricorn’, hogy aztán három kör után az elhagyatott metrónál is lejjebb vigyen minket: felezős alap, csúszómászó bassline, állandó vijjogás és persze az album védjegyévé vált mesteri percussion-képlet, melyet minden egyes zene esetében kézzel komponált és rögzített emberünk. Ez elég időigényes munka lehetett, de a végeredmény tanúsága szerint legalább annyira hatásos is. Ezt támasztja alá az is, hogy Raiden szívéhez ez a trekk áll a legközelebb, tehát ez lehet a letisztult „raiden-hangzás” jelenlegi mintapéldánya.



Ha már ’brutális’ stílusról és épületekről esett szó, akkor következhet az ihletet adó műfajhoz kapcsolódó darab. A ’Brutalist’ gyengédebb bevezetője nem sokkol le minket rögtön, tech step dobképlet, semmi extra, de a fel-felbúgó bassline azért sejteti, hogy még mindig elhagyatott gyárépületek tövében osonunk, majd a drop végképp elsodor minket, a basszusáradat pedig a belső szerveinket is megmozgatja, közben melankolikus dallamok csilingelnek.

Kicsit lehet lazítani. A ’Trellick’ amolyan törzsi zene, angyali kórussal és ismét csak mesteri perkákkal, ami a basszussal kiegészülve némi fényt csempész a sötét éjszakába, akárcsak egy magányosan pislákoló kandeláber. A ’Genie Civil’ a lepusztult gyárváros polgárának zenei megjelenítése, vontatott dobok és mutáns lead-ek, folyamatosan doromboló sub, a jövő humanoidja áll előttünk sötét köpenybe burkolózva.

Itt tennék egy kis kitérőt, ugyanis külön kell értekeznünk a ’Balfron’ című trekkről, ami egy az egyben a hajdani Technical Itch-es vonalat idézi. Baljós, lépegetős dallamok, vad amen-orgia, széttorzított, de mégis visszafogott basszusok… ez a zene mestermunka. Nem csoda, hogy négy verzió is készült belőle, mire körvonalazódott a végleges szám.



A ’Habitat 67’ tartja a szintet: szikár dobok, visszafogott, gonoszan hömpölygő filterbass tekergőzik végig a trekken, súlyos basszusok és túlvilági hangok jelenítik meg előttünk a hatalmas monstrumot. A ’Genex’ lendületes dobokkal operál, majd két kör után régi, universal project-es hangmintával és szintilead-del próbálja megidézni a Szerbiában található tornyot. Amennyire a ’Balfron’ Tech Itch-re hajaz, úgy ez legalább annyira eleveníti fel a korai Universal Project nótákat.

A ’Triangle’ már nyugodtabb vizekre kalauzolja a hallgatóságot, a kevesebb több elvén íródott muzsika elvarázsol lépegetős dallamával és lágyan simogató mélyszekciójával, meseszerű padok úsznak be a kiállásba, hogy felrepítsenek a képzeletbeli épület tetejére.

A 'Ryugyong' szaggatott és idegesen csapkodó dobokkal érzékelteti, hogy a világ legmagasabb épületét kell magunk elé képzelnünk. „Leginkább a Ryugyong lenne az az épület, ahol játszanék egy szettet, de abban a 15 éves időszakában, amikor jobbára elhagyatott és befejezetlen volt. Fenyegető atmoszférája van, valószínűleg tökéletes helyszín lenne a szetthez.” – nyilatkozta Raiden a Kmag interjúban.



Természetesen nem lehet véletlen, hogy éppen neves épületek inspirálták a ’Béton Armé’ trekkjeit, hiszen bárhova utazunk, az építészeti stílus az, ami elsőként megragadja figyelmünket. Be kell látnunk, hogy koncepciónak első osztályú ez a stílus, és minden bizonnyal inspirálóak a különleges építmények, habár a hangulatuk lefestése Raiden interpretációjában meglehetősen borúsra sikeredett. Ám ez mit sem csökkenti az album értékét, tény, hogy mestermunkáról van szó, ahol megmutatkozik Raiden abszolút profizmusa, a megújulásra és a tudatos zenei fejlődésére való képessége.

Emberünk a megjelenés után sem ül ölbe tett kézzel, már körvonalazódik benne következő LP-jének témája, ami nem más, mint a Naprendszer, erről így nyilatkozik: „Már dolgozom a következő LP koncepcióján, és a téma nagyon különböző, de jobban összeszedett lesz, mint a ’Béton Armé’ esetében. A címe ’Solar System’ lesz, és minden trekk a NASA űrszondái által rögzített rádióhullámok felhasználásával készül majd. Minden zene alapja egy-egy bolygó lesz, mégpedig olyan módon, hogy az általuk generált rádióhullámok hangjait használom fel, mint sampler-paletta. Ez egy utazás lesz keresztül a naprendszeren!”

Kitekintő:
Offkey homepage
Raiden facebook
Offkey facebook
Voodoo Music facebook
flag, 2011.08.13