impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Hegyalja Fesztivál 2011
@ Tokaj, Rakamaz, 2011.07.13
V.A.
A tizenkettedik Hegyalja fesztivál résztvevőjeként bátran állíthatom, hogy a friss borsodi levegő és Bacchus itala tökéletes táptalajt nyújt egy fesztelen aktív nyári hétvégéhez. Adott volt a ragyogó napsütés, a rengeteg vidám fesztivál arc, és a sok izgalmas fellépő, ami a mindenkori kedvet percről percre feldobta.
Idén már némi tapasztalattal indultunk Rakamaz felé, az ideális logisztikának és a cimboráknak köszönhetően némileg árnyékos sátorhelyet sikerült találni a forgalmas híd tövében. A terepszemle már kedden elkezdődött, de este csupán a város fényei és kocsmáinak zajai szolgáltatták a fesztiválhangulatot. Ez persze bemelegítéshez, ráhangolódáshoz remek volt. A szerdai kezdés sem borzolta fel túlságosan a kedélyeket, így a tikkasztó melegben a strand színpadot választottuk, ahol kedvünkre hűsölhettünk, és készülhettünk az esti mulatságra. Az első koncert az Mr2 Furmint Klub színpadnál ért, a ZUP akusztikus őrületébe futottam bele. Kiváló, könnyed összhangban szólalt meg a dob, és harmonika, a csörgők és a billentyűk segítségével pedig olyan zúzdává avanzsálódott egy könnyed pop sláger is, hogy az ember önfeledten tombolt akár Britney Spearsre is. Visszagondolva megdöbbentő, de mégis üdítő élmény volt. Persze mondanom sem kell, hogy ez a hangulat csak hatványozódott a koncert előrehaladtával, volt ’Heaven is a halfpipe’, és egy kis elektronikus, ’Hey Boy hey Girl’ + ’Propane nightmare’ kombó is, ami természetesen ugrálásra késztette a kora esti hőségben az embereket. A Scooterig hátralévő idő a helyszínek feltérképezésével és fröccsözéssel telt. Egy kis metál hangminta a Pepsi színpadtól, egy kis extrém őrület a Hot Dog jóvoltából, és kellemes kilátás az Inmedióból.

Este tizenegy körül megkezdődött az igazi zsongás a Nagyszínpadnál. Innentől kezdve nehéz volt nem találkozni akár egy dj szett alatt a fülbemászó dudorászással: „Töp-töp-töp-töp-törö-töp-töp-töp”. A Scooter látványos fény és pirotechnikaája, na meg a partyhímnuszok (’How much is the fish’, ’Maria’, ’I like it loud’) nosztalgikus élménnyel töltöttek fel minden ravert, és örömmel skandálták az aktuális strófákat. Az élmény egyedi volt, ellenben nem lélegzetelállító, így tovább sodródtam a megmaradt tömeggel. Az este folyamán még FCB houseos válogatásába is belecsöppentünk, és a Malátabárban DJ Senior Hal szórakoztatta a nagyérdeműt, pörgős ütemek, és lesújtó drumstepek formájában. Már ekkor elkezdődött a szétcsavarós „adjad neki”, pedig még az elején jártunk, később a feszült tempó csak fokozódott.

Csütörtökön nem kevésbé hűvös időben fogtunk neki fesztiválozni. Ezen a napon végképp a Maláta Bár dominált, hiszen fél héttől már Maszkura kezdte a zenélést, majd pedig a Hősök vették át a stafétát. Az EcküBrashMentha trió által prezentált remek show után a NemKözöltSáv foglalta el a színpadot, Nos’ Chez illetve Zenk kezdte tekerni a rímeket. A szünetekben és a mikrofonbűvölők alá DJ Frequent tette az ütemet. A sort Akkezdet Phiai folytatta, ők a zenebuddhizmuson keresztül megmutatták, hogy milyen is az a szófacsar. Akapellákban sem volt hiány, és a klasszikus darabok is felcsendültek idővel (’Hogy üssön’). Hosszas hangolást követően lépett színpadra Nathan Lee, a fuvolás beatbox (flutebox) atyja, egy brácsás, egy dobos, és további száj akrobatikus, vagyis a The Clinik társaságában. A kezdeti nehézségek után félelmetes akusztikus élményben részesítették a jelenlévőket. A fellépés gerincét a tavaszi 'Flutebox' EP alapozta meg, a további hangok pedig spontán jöttek a művészektől. Kellően forró volt a hangulat a tánctéren, így a szintén londoni szóbetyároknak, Orifice Vulgatronnak és Metropolisnak - avagy a Foreign Beggars-nek - hamar folytatni kellet a műsort. Szólt a ’Frosted perspeks’, a ’Still gettin it' (Skrillex rmx) és a 'Contact' Trolley Snatcha remixe sem hiányozhatott. A pazar mutatványt természetesen hatalmas ováció övezte. Közben érdemes volt meglátogatni az Inmedio & Drink Bart, ahol Sanyiman és Infragandhi szolgáltatta a break és bass ütemeket. A nosztalgiázást Cadik rewind szettje váltotta fel, laza glich-hoppal (a 'Travel Agency'-ből is merítve) vezette fel szettjét a mester, majd következtek a dubstepek és a lesujtó drumstepek. Őt Palotai követte, aki alatt jellemzőbb volt Mc Zeek jelenléte, így volt teljes a Rewind-hangulat. Fesztiválozós hangulatában érkezett az öreg, így drumandbass, dubstep, minimál és mindenféle mash-up kavalkád jellemezte a játékát végig, amit már a melengető napkelte is utolért.

A fesztivál felénél jártunk pénteken, várt ránk Irie Maffia a nagyszínpadon. A precíz Sena és Columbo tette a dolgát, és Busa Pista is kellően belemászott a rímkazalba. Sláger kavalkád és még forró számok váltogatták egymást, de mindent összevetve számomra ez nem a legelsöprőbb Irie Maffia koncert volt. Az esti nyüzsgés részünkről újra a malátás színpadnál zajlott, itt Elite Force kezdte az elektronika rejtelmeibe bevezetni a NEO koncert után várakozó közönséget. Az idei év legjobb ’break’ producerének és kiadójának (U&A Recordings) ítélt Simon Shackleton hatalmas vehemenciával vetette bele magát a potméterek és a virtuális lemezek tekerésébe. Az őrjöngő tömeg minden egyes kiállás közepén sikítozva, és tapsolva hálálta meg az aktuális hangorkánt, ’Control the Engine’ és ezen kívül Noisia ás Benga újraértelmezések is terítékre kerültek. Fantasztikus hangulatban távozott a grönlandi fiatalember, hogy hazánk elektro királynőjének adja át a stafétát. Ludmilla nem habozott sokat, könnyed break ütemek (’Hello’), és szétcsavart basszus hullámok (’Cinema' Skrillex rmx) jöttek gyors váltakozásban. Mire felocsúdtunk ’raveületünkből’ DJ Metha pörgette már a kissé szolidabb, mégis feszes tempójú négynegyedeket. A kattogás, és prüntyögés hajnalban már megviselte szervezetünket, így a pihenést választottuk.

Szombaton napközben a PASO adta meg az utolsó naphoz szükséges energiát. Jellemzően jó hangulatot hoztak a fiúk, és önfeledt perceket okoztak a résztvevőknek. Copy Con koncerttel vette kezdetét az esti mulatozás, ahol az élőzenés hip-hop és reggea ütemeké volt a főszerep. Kicsivel később pedig már a Kosheen állt a színpadon, és új 'Damage' albumukból kaphattunk ízelítőt. Természetesen a ’Hide u’ vagy ’Catch’ és a ’Empty Skies’ sem maradhatott el. A legnagyobb megdöbbenést mégis az élő dubsptep jelentette számomra. Itt kell talán megjegyeznem, hogy - amint az elején említettem - korábban nem gondoltam volna a 2011-es Hegyalja Fesztiválról, hogy ekkora lesz a dubstep jelenléte. Aki DJ szettet adott, szinte mind pörgetett egy-egy szám erejéig valamiféle fülbemászó vagy épp idegtépő dubstep-dallamot.

A hátralévő időben Percy melegítette a drum and bass-re vágyakozó közönséget, majd a brit, metroszexuális, dnb-pop sztár lépett a Malátabár színpadára. A közönségfotózás és a seggrázó jump up-ok sem maradhattak el John B műsora alatt. A változatos ütemek bennem nem hagytak túl mély nyomot, de mindenképpen érdekesnek mondhatóak. Kicsit tematikusabban és nagyobb hangsúlyt fektetve a neurofunkra kezdett utána, hazánk fia, Jade. Őt pedig Savage követte aki, egy percig sem habozott, egy pillanat alatt felidézte a Therapy Sessionok zörgő, morcos, súlyos hangulatát.

A 2011-es Hegyalja Fesztivál így ezzel az akkorddal zárult, illetve még a sátorbontás és a hazautazás gyönyörűségével. Összességében nagyszerű programokat, változatos fellépőket, és barátságos árakat kaptunk. Dicséretes, hogy egyre nagyobb az odafigyelés mind a környezetre, mind az emberekre!
>> A cikkhez tartozó galéria
Pez_Agent, 2011.08.17