impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Outlook Festival 2011
@ Punta Christo, Pula, Horvátország, 2011.09.01
V.A.
Az Outlook néhány év alatt nőtte ki magát Európa egyik legjelentősebb fesztiváljává, ráadásul úgy, hogy méreteiben jóval alulmarad a hasonló mértékben hype-olt rendezvényekhez képest. A mindössze tizenkétezer fős szeptember eleji bulin elképesztő mennyiségű fellépő volt jelen a dubstep, garage, drum&bass, dub/reggae, stb. szcénákból, ennek megfelelően a négy nap leginkább a bőség zavarában, és persze felejthetetlen szettekkel telt.
Csütörtök délután érkeztünk meg a horvátországi Pula mellett található régi vár maradványaihoz, a Punta Christo-hoz, első teendőnk a vízparti helyszín megtekintése volt. A kemping területén üzemelő, domboldalba helyezett színpad a tengerparttal, lengén öltözött fesztiválozókkal és laza dubbal kiváló hangulatot árasztott magából. Kár, hogy ezeket a délutáni órákat javarészt ismeretlen, kevésbé felvillanyozó művészekkel töltötték ki, pedig biztosan hatalmas sikere lett volna mondjuk egy Floating Points, vagy Zed Bias sunshine-szettnek itt.

A - sajnos kissé távoli - szállásunk felkutatása és elfoglalása után az esti órákban taxiztunk vissza az erődhöz (a hazai tarifáknál jóval kedvezőbb áron), mely a tavaly itt járt barátainknak is okozott néhány apró meglepetést. Még több színpad, még több ember és első blikkre egy kibogozhatatlan labirintus fogadott minket, kellett némi idő mire otthonosan mozogtunk mindebben. Első megállónk az Outside névre keresztelt helyen volt, ahol az eddig ismeretlen White Tyson bírt maradásra minket kellemes uk funky szelekciójával. Őt követően Ikonikához igyekeztünk, de amint beléptünk a Fort Arena-ba, már irányba is vettük a kijáratot, ugyanis az EM Acoustics hangfalak mélyei még füldugón keresztül is gyilkosak voltak.

A kellemetlen élményt a Mungo's Arena-ban igyekeztünk feledni, ahol az Európa-szerte híres Mungo's Hifi Soundsystem dorombolt gyönyörűen - gyakorlatilag minden esetben, amikor erre jártunk. Itt Disrupt reggae és dancehall lemezeire szövegelt lendületesen egy kicsi és vagány leányzó, Soom T. Utánuk jött The Bug és Daddy Freddy, de a hasonló vonalon mozgó szett elég középszerű volt és hangulattalan, ezért elindultunk a Main Stage-hez, ahol a nap húzónevei közül kettő, Benji B és Jamie XX lépett fel. Mivel idő előtt érkeztünk, még elcsíptük Mad Professorékat is, akik zárásként General Levy vezetésével a fesztivál első igazán emlékezetes momentumát szállították, amikor belekezdtek 'Wicked, wicked, junglist massive!' felkiáltással az 'Incredible'-be. Ennél már csak az volt jobb, amikor MC DRS bejelentette, hogy Benji B és Jamie XX nem külön játszik egy-egy órát, hanem back 2 back-ben töltik el játékidejüket. Benji is maradt a dzsungelnél, az 'Out In The Streets' amenesített verziójával indított és vetítette előre, hogy a következő két órában bármi megtörténhet. Pezsgőlocsolós 2-step, Jamie XX slágerek ('NY is Killing Me' és az Adele átirat), juke, mindenféle post-dubstep és még 'Push The Feeling On' is szólt, tehát a két zenész párosítása abszolút nyerő ötlet volt.

A délutáni strandolás után a rengeteg gintonicnak köszönhetően a második este igazán vidám hangulatban indult. Mondjuk Seiji szettjéhez egy csepp alkohol sem lett volna szükséges, mivel olyat sikerült produkálnia, amit józanul is végigugrál az ember. Az ex-Bugz In The Attic tag és Reinforced művész játéka főleg táncparkettre írt, keményebb uk funky számokból állt, de néha elkalandozott a négynegyedek irányába is. Kétségkívül a hétvége egyik legkellemesebb meglepetése volt. Amellett, hogy remekül érezte milyen zenéket kell egymás után pakolni, keverés terén is magabiztosan uralta a helyzetet. El-B-t csak néhány percig hallgattuk, és akkor sem a jó oldalát villantotta éppen, ellenben Lil Silva döngölős uk funky-jait nagyon éreztük a Mungo's-ban. Miközben én a Main Stage elé kihelyezett büfében pihentem (avagy gintonic okozta filmszakadás), a többiek Congo Natty-ék cirkuszi showjára őrültek meg, amiről néhány videó megtekintése után könnyen megállapítható, hogy óriási móka volt, és ezzel együtt kár is volt lemaradni róla.



Apropó lemaradás, az Outlook line-upja sajnos folyamatos lemondásra kényszerített mindannyiunkat. A honlapon feltüntetett impozáns névsor láttán ugyanis még nem tudatosul az emberben az, hogy ezt a temérdeknyi előadót négy napba sűrítve kell majd végighallgatni. Ez a feladat nyilván lehetetlen, ezért igyekeztünk okosan választani. Akadt olyan időszak, amikor egyszerre kellett volna 5 (!) helyen lenni, például pénteken éjfélkor Arp 101 (aka Alix Perez), S.P.Y., El-B, Instra:Mental és Loefah kezdett ugyanakkor, szombaton hajnalban pedig Floating Points, Zed Bias, Benji B, Icicle és Benga fedte egymást, és még lehetne sorolni a hasonlóan komoly fejtörést okozó szituációkat. Akármennyire is fájt, drum&bass-t például alig hallgattunk, mivel a DJ-k többsége hazánkban is megfordult az elmúlt egy-két év során. A dubstep előadókról is könnyebben mondtam le mérsékelt rajongásom miatt, bár mindkét stílus képviselői közül fellépett több tucat, akiket ezer örömmel meghallgattam volna, ha elegendő idővel rendelkezem.

A harmadik volt a legsűrűbb nap, koraeste a Chemical Records miniszínpadánál kezdtünk, ahol DJ Madd és Matt-U jammelt kicsit. Ők egyébként külön-külön is zenéltek más színpadoknál, illetve felléptek a Black Box hajón, mely mindkettejük elmondása szerint óriási élmény volt. Túl sokáig sajnos nem tudtuk hallgatni a hazai büszkeségeinket, én például Hardhouse Banton-hoz igyekeztem. Az egyik alap uk funky himnuszért ('Siren') felelős producer/dj egy órán át pörgetett ügyesen táncos darabokat, sűrű váltásokkal, de az érdeklődők száma nem volt több néhány tucatnál. Utána néhány szám erejéig Hudson Mohawke teltházas gigjébe kapcsolódtam be, pont jókor, ugyanis épp a végtelenül proli 'Cbat' robbant, amit az angol suhancok teljes hangerővel „énekeltek” együtt. Hud Mo egyébként meglepően lakosságira vette a figurát néhány pumpálós négynegyeddel, azt hittem, hogy a szintiorgiás művészkedésé lesz a főszerep.

Továbbállva a szokatlanul keskeny és hosszú Moat-hoz még sikerült bekapcsolódni Boddika már jól megszokott és megszeretett juke szelekciójába, melyet a nap - sőt, számomra az egész Outlook - egyik legnagyobb izgalommal várt fellépője, Zed Bias követett. Két éve sajnos elmaradt, ezért most dupla volt az öröm, mikor megjelent a színpadon. Tökéletesen felépített szettet kaptunk tőle, melyben hagyta kibontakozni a különféle alstílusokat, nem csapongott, hanem kiváló érzékkel vezette a közönséget a house, garage és funky trackek közt. Az őt követő Oneman-ről is csak hasonló elismeréssel lehet nyilatkozni, bár őt húsz perc után kénytelenek voltunk Roska miatt otthagyni. A Rinse.FM egyik zászlóvivője elsőosztályú parti-szettel készült, melyben a mainstream-be hajló slágerek, az „underground” himnuszok, a friss cuccok és régiségek tökéletes arányban oszlottak el. Rendkívül közönségbarát és a szakik számára is szórakoztató volt egyszerre, ennek alapján már kezdem érteni, hogy miért nyilatkozik róla ennyire elismerően az egész uk bass szcéna. Az eseménydús éjszaka legvégén D Bridge nagyszínpad melletti (Dock Stage) játékára vonultunk a kijárat irányába, távolról egész jónak tűnt.

Fáradtan és kissé betegen, de nekivágtunk a negyedik napnak is, melyet Martyn és Scuba finom négynegyed-központú szettjeivel indítottunk. Sajnos a három napja tartó 25-30 fokos, napsütéses időjárás már délutánra elmúlt, az esőből éjszakára is jutott. Igyekeztünk szárazon megúszni a dolgot, ezért letelepedtünk a már korábban megismert Main Stage-es büfénél, miközben szemben Shy Fx és Stamina uralta a színpadot. A koncepció Shy Fx szettje mögött bizonyára a teljes koncepciótlanság volt, stílustól és tempótól függetlenül követték egymást a slágerek. Nem mondanám, hogy kiemelkedő volt, amit hallottunk, de tény, hogy akkor és ott működött: a teltházas szett alatt szakadó esőben tombolt és pörgette félmeztelenül a pólóját az egész közönség. Mivel puhányok voltunk, és nem akartunk eső közben elindulni a Night Slugs estre, meghallgattuk részben Frictiont is, aki a tőle várható parádés technikával igyekezett lenyűgözni az ottmaradókat. Pár perccel később elállt az eső, átsétáltunk a többször is bevált Outside-hoz, ahol még L-Vis 1990 és Bok Bok, avagy a két Night Slugs-főnök rakta utolsó zenéit, őket követte Girl Unit. A júniusi Decknology után már nem voltak annyira meglepőek, de levezetőnek kiváló volt. Útban a kijárat felé még Frictiont hallottuk, amint épp egy SKC zenével robbantja a táncteret, eközben konstatáltuk, hogy remek élményben volt részünk az elmúlt napokban.

A hihetetlenül erős zenei felhozatal ha nem is feledtette teljes mértékben, mindenképp enyhítette az Outlook árnyoldalait: az elviselhetetlen mennyiségű port, a bokatöréshez ideális, különböző méretű kövekkel kirakott földutakat és a néhol gyengén teljesítő hangrendszereket. Utóbbira szerencsére elég gyorsan reagáltak a szervezők, ezért többször előfordult, hogy adott helyszínről az egyik napon már egy perc után kifordultunk a kibírhatatlan hang-massza miatt, következő napon pedig már minden tökéletesen szólt ugyanitt. A túlkínálat okozta fejtörés inkább egy kellemes probléma volt, bár belegondolni is rossz, hogy legalább dupla annyi potenciálisan jó DJ-t kellett kihagynunk, mint amennyit sikerült élőben elkapni. Mindezek ellenére az idei Outlook ismét egy meghatározó zenei élmény volt, négy este leforgása alatt annyi impulzus éri itt az embert, mint fél évnyi bulizás alatt a budapesti éjszakában.

Köszönet a videóért Matt-U-nak, a képekért Editnek és Tednek!

További videók az alábbi linken. (Hudson Mohawke, Boddika, Zed Bias, Oneman, Roska, Shy FX + Stamina MC, Benji B b2b Jamie XX + MC DRS, Lil Silva, The Bug, Mad Professor, Hardhouse Banton, White Tyson, Disrupt & Soom T)
>> A cikkhez tartozó galéria
gergo, 2011.09.18