impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
DJ Presha - a dnb erősebb, mint eddig bármikor
preshaA Samurai kiadó 2007-es megalapítása óta nem csak „szülőhelyén”, Új-Zélandon, hanem világszerte nagy megbecsülésnek örvend. A Geoff Wright (alias DJ Presha) vezette label a Red Seal után idén újabb alkiadóval bővült, melynek neve Horo. Érdekessége, hogy megjelenései kizárólag vinil formátumban lesznek kaphatóak. A lemezeket kis példányszámban, 10 inch-es méretben terjesztik majd. Az új vállalkozás elindítása jó apropót biztosított arra, hogy egy interjú formájában járjak utána a Samurai és vezetője történetének.
Ami a Samurai kiadót illeti: négy évvel ezelőtti születése óta megjelentek itt olyan régi arcok, mint Klute, de lehetőséget adott feltörekvő producereknek is, például Soul Intentnek. A szóló megjelenések mellett ismerős lehet a 2009-ben kiadott ’Way of The Samurai’ válogatás és Trei szólólemeze. A Red Seal címkéjével látott napvilágot több Calibre, Need for Mirrors és Tokyo Prose szerzemény. Utóbbi duóról elmondható, hogy a Red Seal-nek köszönhetően került be a nemzetközi drum & bass vérkeringésébe.

Mi késztetett arra, hogy megalapítsd a Samurai Music-ot?

2005-ig a Subtronix Recordings nevű kiadót igazgattam (ahol többek között Bulletproof és a Mathematics is előrukkolt megjelenésekkel – a szerk.). Tartottam egy kis szünetet a kiadó működtetésében és egy időre áttértem művészek menedzselésére. Ezalatt azonban rengeteg kiadatlan zene összegyűlt új-zélandi és Új-Zélandon kívüli producerektől. Úgy gondoltam, hogy egy másik címkén keltem életre a drum & bass-ről alkotott elképzeléseimet. Beszéltem az ST Holdings lemezterjesztő céggel, amely látott fantáziát a dologban, így belevágtunk.

A Horo a Samurai második alkiadója. Mi a három címke (Samurai / Red Seal / Horo) alapfilozófiája?

A Samurai Music az „anyakiadó”. Ugyanazt képviseli, amit a kezdetekkor, vagyis főleg tánctérre szánt zenéket jelentetek meg itt. A Red Seal a mélyebb, kísérletezőbb drum & bass-nek ad lehetőséget. Azért indítottam el ezt a kiadót, mert úgy láttam, hogy a közönség kissé összezavarodott a Samurai címkén megjelenő zenék eltérő hangzásától. A Horo pedig egy kizárólag lemezt megjelentető alkiadó, ahol gyakorlatilag bármi szóba jöhet. Nem ragadunk le a drum&bass tempójánál, így bátrabban lehet majd kísérletezni is. Úgy éreztem, hogy kell egy ellenpont, valamiféle „B oldal” a sok digitális megjelenés mellé. Azt akartam, hogy az EP-k bónusz zenéi különlegesek legyenek, ne lehessen őket csak úgy „eldobni”.

(A Horo első megjelenése - Tokyo Prose & FIS zenéivel - december 5-től, a második kiadvány – rajta ASC számaival - december 12-től kapható. Érdekességük, hogy a korongok nemcsak zeneileg, hanem fizikailag is színesek lesznek, és bizonyára nagyon jól mutatnak majd a lemezjátszókon. Amint a hivatalos sajtóanyag írja, minden Horo megjelenés ugyanazon zenész Samurai, vagy Red Seal megjelenését előzi meg, Presha tehát erre célzott a bónusz zenék „eldobhatatlanságával” – a szerk.)

preshaA Samurai a 2007-es létrehozása óta megbecsült, elismert címkévé vált. Mi a titka ennek?

Az, hogy még mindig a stílus nagy rajongója vagyok, ráadásul közelről látom a piacot is. Azt hiszem, ez az, amitől megérzem, hogy mit akarnak az emberek (legalábbis remélem, hogy így van). Számtalan bakelitet veszek, szinte elmerülök a zenevásárlásban és így a zenei világ történéseiben is.

Napjainkban rengeteg kiadó létezik, van közöttük jó is, rossz is. Szerinted melyek egy jó kiadó legfőbb ismérvei?

Tudás, lelkesedés, kapcsolatok, képesség arra, hogy ötleteidet jól valósítsd meg, és természetesen kell egy megbízható lemezterjesztő partnercég is.

És milyen személyes tulajdonságok szükségeltetnek kiadótulajdonosként?

Türelem, sok idő a kutakodáshoz, lelkesedés, emberség, alapvető üzleti készségek és a zene mély szeretete.

Tudvalevő, hogy nagy vinilpártoló és –vásárló vagy. Mi a véleményed az mp3 rohamos terjedéséről és az illegális letöltésekről?

Azt hiszem, hogy a piac túlságosan sokáig várt a digitális formátumok elfogadásával, így nem is tudott együtt dolgozni azokkal. Ezt nem igazán lehet már visszafordítani. Emellett az emberi szokások nagyon eltávolodtak a valóságtól és egész generációk nőttek fel úgy, hogy azt gondolták, hogy a zene mindig rendelkezésre áll, emiatt pedig anyagilag értéktelen.

Mit gondolsz, mi lehet a probléma megoldása?

Annyit tehetünk, hogy azzal dolgozunk, amink van, és megpróbálunk minden megjelenést különlegessé tenni. Ez érvényes magára a zenére, a dizájnra és a terjesztésre, a kereskedelemre is. Nem hiszem, hogy bármit is meg kellene oldani, inkább a hozzáállást és a dolgok megközelítését lenne jó idomítani a zenei környezet gyors változásaihoz. Az embereknek egyenként kell eldönteniük, hogy értékelik egy másik ember művészetét, avagy sem; túl tudnak-e lépni saját egójukon, méltányolni tudják-e a minőséget, a zenész erőfeszítéseit, és megtisztelik-e az előadó „szakértelmét” azzal, hogy fizetnek a termékéért. Láttam egy olyan Twitter posztot, amelyben az illető azt ecsetelte, hogy a zene túl drága, ezért inkább ellopja. Szerintem ugyanez az ember nem lopja sem a ruháit, sem a napi betevőt, és nem is csövesként éli az életét. Akkor a zene esetében miért teljesen más a felfogás?

preshaMilyen zenei előéleted van, és kik azok a drum&bass-szen kívüli előadók, akik inspirálnak?

Szeretem a punk rockot, a metált, a hip-hop zenét, az elektrót. A hardcore zene a 80-as években ragadott magával. A kilencvenes években egy thrash metál banda tagjaként éltem életemet. Ezzel egy időben hatalmas rajongója voltam a korai hip-hopnak: a Run DMC-nek, Kurtis Blow-nak, a Mantronix-nak… Itt gyökereznek egyébként első DJ-élményeim is. Később a rare groove, a funk, a soul, a house, és a techno felé fordultam. Életem első fellépése DJ-ként egy hat-hétórás szett volt, amelyet deep house-zal kezdtem és jungle-lel fejeztem be. Manapság a techno, az ambient és a deep house van rám nagy hatással.

Időnként hallhatóak olyan vélemények, melyek a drum & bass és / vagy a vinil-kultúra (újabb és újabb) „haláláról” értekeznek. Mit gondolsz ezekről?

Tagadhatatlan, hogy a lemezeladási mutatók már nem akkorák, mint annak idején. A drum & bass-nek mindig is voltak olyan periódusai, amikor sokan temették. A legemlékezetesebb talán a ’90-es évek végi nagy őrületet követő állítólagos halál, de amint látjuk, a stílus még mindig létezik, sőt, szerintem erősebb, mint eddig bármikor. Berlinben, ahol most élek, a lemez-kultúra nemcsak hogy él, hanem meglehetősen élénk. Teljesen elmerültem benne, újra felfedeztem a zene értékét. Azt hiszem, hogy sok embernek ugyanerre lenne szüksége.

A drum & bass nagyon sokat változott az idők során. Ma már nem annyira Nagy-Britannia-központú, rengeteg hangzása van a minimalistától a légkalapácsos sound-ig, és a feltörekvő újoncok egyre fiatalabbak. Hogyan látod a stílus következő tíz évét?

Továbbra is gyorsan fejlődik majd. Mindig lesznek, akik előremozdítják a dolgokat. Lesznek olyanok is, akik ráéreznek az éppen népszerű hangzásra, és lesznek olyanok, akik csak másolják az új ötletek zászlóvivőit. Rengeteg nagyon jó producer van, akik folyamatosan alakítják a drum & bass hangzását. Mindig lesznek hullámvölgyek, de éppen ez teszi izgalmassá a stílust.

Hogyan kerülsz kapcsolatba leendő művészeiddel? Van esetleg A&R (tehetségkutató és menedzser – a szerk.) csapatod, vagy magadnak csinálsz mindent? Mikor döntesz úgy, hogy megjelentetsz egy zenét?

Rengeteg ember keres meg és mutat nekem zenéket. Az A&R munkát magamnak csinálom, néha pedig mások ajánlanak új számokat (Nymfo-nak különösen jó érzéke van ehhez). Ha találok valakit, akinek megszeretem a dolgait, akkor beszélek vele, meggyőződök arról, hogy elképzeléseink összeillenek és megkérdezem, hogy van-e kedve csinálni valamit a kiadó(k)nak. Az eredetiség és/vagy valami izgalmas ötlet alapkövetelmény.

Mit tervezel 2012-re?

A jövő év elején öt single várható. Részleteket sajnos nem mondhatok, de remek művészek – régi és új arcok – és különböző stílusok keresztmetszetére számíthattok. Várhatóak megjelenések olyan nagynevű zenészektől, akik még soha nem jelentek meg a Samurai-csoport egyik tagjánál sem. Készülünk legalább egy szerzői albumra és a 2009-ben napvilágot látott válogatás, a ’Way of The Samurai’ folytatására is.

Kitekintő:
Samurai Music homepage
Samurai Music facebook
Samurai music youtube
Presha facebook
Presha soundcloud

Presha @ DNBTV 161


L.A.S., 2011.11.22