impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
10. rész - Mixelés és dramaturgia
One rule: no rules! Mindannyian ismerjük a 'nincsszabályos' beszólást az amerikai zsarufilmekből, és hát a mixelés és dramaturgia kapcsán ezt a szabályt még helytállónak is nevezhetjük. Vannak azonban alaptételek, melyek jó kiindulópontot jelenthetnek a kezdő sztár-stúdiósoknak, de az igazi kreativitást nem lehet semmivel pótolni, legfeljebb fejleszteni nagyon, nagyon sok munkával. Nézzük akkor, hogy milyen szubjektív tanácsokkal tud szolgálni hű szolgálótok...
Drámai hangulat

Beszéljünk először a számok dramaturgiájáról, mely a lexikon szerint 'a közönség elé szánt színpadi és filmalkotások, előadások bírálata és előadásra előkészitése, illetve a dráma elméletével, törvényeivel, szerkezetével, műfaji sajátosságaival és a színpadi művészettel foglalkozó tudomány'. Bármennyire is egyedinek jelentünk ki egy előadót, legyen az akár a tört Freq Nasty vagy a négynegyedes Etnica, munkásságuk szabályokra alapszik - és mint a Mátrixban, 'bizonyos szabályokon lehet csavarni és bizonyos szabályokat át is lehet hágni'. Egy kezdő zenésznek ugyanakkor tanácsosabb a szabályok mentén mozognia, hisz egy dal megírása (és a legnehezebb: befejezése) nagy feladat és sok tapasztalatot igényel. Vakvágányon halad mindenki, aki munkásságát új szabályok felállításával, a zene újradefiniálásával vagy valami hasonló nagy ötlettel kezdi.

Filmes hasonlat

Nem véletlen a sok filmes hasonlat: egy számnak úgyanúgy története van, mint egy celluloid-szalagra szánt műnek. Bevezetünk, tárgyalunk, és befejezünk, mindezt intro, verse-refrén-bridge, outro formájában. Akárcsak egy film, egy szám is akkor sikerül jól, ha a figyelmet mindvégig képes lekötni, repetitív felépítése ellenére.

Részletesebben:

A bevezetés szerepe, hogy a hallgatót megfogja, legyen az akár egy sejtelmes vonós néhány effekttel, akár egy durr-bele típusú ütős kezdő-groove.

A verse szerepe a történet kifejtése: ügyelnünk kell, hogy amikor másodszor-harmadszor-negyedszer visszatér a téma, mindig mondjon valami újat is a hallgatónak. Tegyünk bele újabb és újabb apró elemeket, vagy a meglévőket csavajuk meg egy kicsit.

A refrén a dalok legfontosabb része: ezt jegyzi meg a hallgató, ezt fogja dúdolni, azaz ha nincs jó refréned, nincs jó számod.

A bridge (híd) szerepe értelemszerűen az összekötés, azaz az egyes szakaszok megfelelő elválasztása: itt adsz alkalmat a hallgatónak megpihenni, struktúrálni az addig hallottakat.

Az outro zárja le művünket, ezért különös gondossággal kell elkészíteni: legfőbb szerepe, hogy megfelelően hagyjon nyomot a hallgatóban, legyen az akár egy egyszerű fade-out vagy egy nagy bumm.

A 8 sávos szabály

Gyakori hiba, hogy az ötlettelenre sikeredett számot újabb és újabb sávokkal akarják 'jobbá' tenni. Ezzel csak zűrzavart okozunk, és nem jó számot írunk - a hallgatót nem az érdekes téma köti le, hanem a túlzottan sok sáv kibogarászása. Szerencsére van egy úgynevezett 8 sávos szabály, mely segíthet ilyenkor: e szerint ha a szám 8 sávon nem szól jól, akkor 64-en sem fog. Ezt a szabály eleinte érdemes karakán módon betartani: egy-két szóló, egy basszus, egy szekvencia, egy vonós és három dobsávval igyekezzünk valami jót írni, mielőtt nagyzenekari drum'n'bass-t csinálnánk.

Egyik lábad itt, a másik ott

Most hogy a zenei történetírás alapelemeivel megismerkedtünk, nézzünk néhány tippet ezek hangképbeli összeállításáról. Érthetőbben: a keverésről lesz szó. A keverés ma már igazi tudomány, pedig elég egyszerűen kezdődött: a Beatles-nél vették észre a sztereó technológia felbukkanásával, hogy ha a vokalistákból kettőt jobbra, kettőt balra kevernek, akkor a teltebb hangzás mellett tisztább hangképet kapnak. A tiszta hangkép jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: ha a térben úgy helyezzük el a hangokat, hogy azok a szerepkörüknek megfelelően hallhatóak, akkor sokkal érthetőbbé és élvezhetőbbé tehetjük a zenét. Ez pontosan ugyanúgy működik, mint egy jól struktúrált könyv esetében: ha minden a helyén van, nem okoz nehézséget a tartalom megismerése.

Keverés kezdőknek

Miután megvan a kész dalunk, szánjunk elég időt a gondos keverésre is. Gondoljunk abba bele, hogy a végső keverés mutatja meg egész addigi munkánkat, zenénk minden apró részletét. Kisérletezzünk nyugodtan, tekerjük a hangoka jobbra és balra, próbálgassunk különböző hangszint-kombinációkat. Meglátjuk, egy jó keverés saját számunk új dimenzióit tárhatja fel előttünk.
A keverésnél sincsenek általános szabályok, de bizonyos alaptételek itt is jól működnek:

Szólószinti (lead): általában kicsit balra keverjük, mert a gyakran alkalmazott delay-ek jobbra hordanak, így teltebb lesz mindkét oldalon a fő-hangunk. Szerepének megfelelően nem bújhat a mix mögé, hangosan, elől kell szólna.

Szőnyeg és vonós (pad, string): feladata, hogy alapot adjon a mixnek, tehát mindkét oldalon, hátúl kell szólnia. Semmiképp sem szabad, hogy túlordítsa a főmotívumokat - a vonósok csak másodhegedűsök (micsoda szófordulat, hehehe).

Basszus - középen szól, mélyen, magas tartomány nélkül. Delayből inkább semmi, zengetőből kevés a basszus jussa. Érdekes, hogy ez a laikus hallgatóság által legkevésbé észrevett hang, ám hiánya nagyon feltűnő (próbálkozzunk csak néha kimute-olásával, meglátjuk).

Szekvencia - semmiképp sem középen, és semmiképp sem hangosan. A szekvenciahangok kiegészítik zenénket, ennek megfelelően halkan, szélesen jobbra vagy balra rendezzük őket.

Dobok - lábdob és pergő középen, cinek jobbra vagy balra, perkák nagyon jobbra vagy nagyon balra. Próbáljunk magunk elé képzelni egy igazi dobfelszerelést - az elektronikus dobhangoknál is hasonló elrendezésre érdemes törekedni.

Vokál - úgy bánjunk vele, mint a szólószinti hangokkal, hisz a zenében kiemelt fontosságúak. A korábban említett kreativitásból itt említhetünk egy példát is: egy rosszul sikerült énekfelvételt például "telefoneffekttel" elkenve tehetünk szalonképesebbé egy mixben (bár ilyen esetekben ha van lehetőség érdemes megismételni a felvételt).

Ultra spatial stereo 5.1 surround FX mixing, vagy mi

És mi lesz a frissen vásárolt tízmillió-dolláros 3D effektprocesszorommal? Kezdőként semmi: a tapasztalatszerzés csodálatos korszakában keverésnél koncentráljunk a hangerő és a panoráma-potméterekre, valamit az effektek send-jére. Ezen eszközökkel kell először jó eredményeket elérni (ami nem kevés ám: például 16 sáv és két effekt esetén ez 64 paraméter megfelelő beállítása!). A 3D-s térhatásnövelők, 5.1-es keverők a professzionális kategóriába tartoznak, főleg, hogy esetenként a szoftveres 3D-effektek nem működnek jól bizonyos broadcast-körülmények között.

Megyünk élőzni...

A cikksorozat vége felé érkezve a ravenbooking@hotmail.com e-mail címen már nem sokáig fogadom az érdeklődéseket, így aki még bizonytalan valamiben bátorkodjon csak felkeresni. Az utolsó két menetben a live act-ezéshez olvashatunk néhány jótanácsot, illetve megismerhetjük az elektronikus zene sztálinista gyökereit...

A zenetechnológiai sorozat következő cikkei

Lassan mehetünk koncertezni és a szintimúzeumba:

1. Hogyan kezdjünk neki? - nekikezdtünk...
2. Hangtan - letudva...
3. Szintézis - is...
4. Virtuális stúdió - felépítettük...
5. MIDI setup - felszetáppoltuk...
6. Dob és basszus - pumpálunk...
7. Szinti és szőnyeg - felül is szól...
8. Vokál és effekt - sáláláboing...
9. Effektgépek és szoftverek - megfűszereztük...
10. Mixelés és dramaturgia - elvileg tudjuk...
11. Live act
12. Szintetizátor-történelem
raven, 2003.11.26

Hozzászólások a cikkhez
GaryG 2010.-0.1-. 05: 1
Egy hülye kérdés, ez a zengető mit takarna:D? blood overdrive vagy vagy na, buta vagyok:D
serumdj 2008.-0.3-. 20: 1
sokat segitettél köszönöm, jo a cikk