impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
Szonáták CD-íróra - 1.rész
A korábban Zenetechnika címen futott rovat mostantól új névvel, szélesebb tartalmi skálával jelentkezik. A technikai leírások mellett a fejüket tágítani kívánók mélyebb, elméletibb, zenetörténeti esszékkel gazdagídhatják zenetudásukat. Elöször egy négy részes olvasmányt közlünk Vályi Gábor tollából, mely kulturtörténeti áttekintést nyújt a hangminta alapú zenében, összehasonlítja azt Bartók és Kodály munkásságával, illetve vizsgálja a szerzői jog kérdéseit.
Bevezetés

"A magyar paraszt, s épígy a háború előtti Magyarország más parasztnépei, pl. a román és a szlovák parasztság, hihetetlenül nagy zenei kincset őriz népi melódiáiban. Nagyszerű és gazdag anyag állott így rendelkezésünkre, szinte csak a kezünket kellett érte kinyújtanunk és felszednünk. Ezt az anyagot egyrészt elhasználhattuk rövid kompozíciókban oly módon, hogy a dallamokat elláttuk kísérettel, másrészt eredeti inspirációt meríthettünk ugyanabból a forrásból."
Bartók Béla

"A hip hop egyik legkevésbé ismert aspekusa egy érdekes szubkultúra, mely[nek tagjai] obskurus lemezeket túrnak ki, porolnak le, és használnak a huszadik század egyik legerőteljesebb társadalmi és zenei kifejezési formájának alapjául."
Soulman

Nem csak önlegitimáló posztmodern fricska, amikor a zenéjében élő hangszereket és hangmintákat egyaránt használó Amorf ördögök együttes remix-királyokként ünnepeli Bartók Bélát és Kodály Zoltánt.1 Bár időben és kulturális kontextusát tekintve sok szempontból távol áll egymástól a népi motívumokat feldolgozó komolyzene és a már hanglemezre - CD-re, mp3-ra - rögzített zenei forrásból merítő popzene, Bartók Béla és Kodály Zoltán munkássága valóban egyfajta előképe a digitális kor "cut 'n' mix"2 kompozíciós gyakorlatának. A tudományos igényű archiválás és rendszerezés nem elsődleges célja a használtlemez-boltok nyirkos raktáraiban elfeledett, de újrafelhasználható dallamok és ritmusok után kutatató producereknek,3 mégis - Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan - bizonyos kiveszőben lévő zenei hagyományokat fedeznek fel újra, s csatolnak vissza koruk zenéjébe.

Dolgozatom első fejezetének célja a hangminta-használat - e korunkban általánosan elterjedt kortárs zenei gyakorlat - szerteágazó történeti gyökereinek feltérképezése. A második fejezet a kompozícióikban rögzített hangot dolgozó mai zenészek alapanyag gyűjtői gyakorlatát és kompozíciós esztétikáit hasonlítja össze Bartók és Kodály népzenegyűjtői és zeneszerzői tevékenységével. Végül a dolgozat első felében bemutatott gazdag és sokszínű kortárs zenekészítési gyakorlat és a szerzői jog közötti konfliktusokat vizsgálom.


1 "[...] Ének / nem hagyta el számat soha, ha arra kért meg / a két remixkirály: Bartók és Kodály." (Amorf Ördögök, 2000)

2 Dick Hebdige (1987) terminusa, mely a szövegszerkesztés kivágásra és beillesztésre épülo "cut and paste" módszertanához képest utal a zenei keverésre, illetve az eredeti kontextusukból kiemelt töredékek által létrehozott új elegyekre is.

3 A mai hangminta alapú popzene diskurzusában producernek hívják a zenemű alkotóját. E műfajban, ahol a zenei alkotás elsődlegesen rögzített formában létezik, a producer gyakran egy személyben a zenemű szerzője, előadója és hangmérnöke.


I. A rögzített hangot alapanyagként felhasználó zene kultúrtörténeti áttekintése

E fejezetben azt az összetett, non-lineáris történetet tekintem át, amelyben a huszadik században a rögzített hang zenei nyersanyaggá vált. S ez valójában nem egyetlen történet. Nincs egy mindent átható, magyarázó és rendező nagy narratíva. A hangrögzítés és zeneműkiadás technológia- és ipartörténete ugyanolyan fontos, mint a műalkotások technológia reprodukciójának kulturális és média- és művészetelméleti következményei, az archiválásával és kulturális kánonokkal kapcsolatos memóriapolitikai diskurzus, vagy az egyes rögzített hangot alapanyagul vevő művek létrejöttének konkrét társadalmi kontextusa.

Az alábbi történetben szereplő zenészek különböző helyszíneken és időkben más-más módon, eltérő célokkal és eredménnyel használták az egyes technológiai eszközöket és rögzített forrásokat. S nem csak az alkotók és alkotások különböznek: folyamatosan változnak a hangrögzítés, manipuláció és reprodukció technikai eszközei, a hang tárolásának médiumai; ahogy esetről-esetre eltér az egyes technológiákhoz és alkotásokhoz hozzáférők köre, s különböznek az alkotásokkal kapcsolatos személyes percepciók, valamint befogadásuk környezete is.

Az egyes zenei hagyományok közötti párhuzamok sokszor köszönhetők a technológia által nyújtott és egyben sugallt új lehetőségek hasonló felfedezésének,4 de a rögzített hang újra-felhasználása révén létrehozott alkotások sokszínűsége, a zenekészítéshez használt eszközök "nem rendeltetés-szerű", kreatív használatának és megbuherálásának/átalakításának számtalan példája cáfolja, hogy e technológiák meghatároznák lehetséges használataikat.

art of turntablismBár a technológia nem elhanyagolható szerepet játszik történetemben, főhőseimül mégis olyan alkotókat választottam, akik koruk zenéről és zenélésről alkotott normáit kitapogatva, felrúgva vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyva, a zenei kifejezés új formáit hozták létre. A bohém és/vagy politikailag tudatos művészek avantgarde - zenei vagy szerzői jogi - határfeszegetése így kerül egy lapra a hangmérnökfinesszel, Kingston és Dél-Bronx lemezlovasainak karcos utcai tudásával, vagy a PC-ken zenélő hálószoba-producerek "csináld-magad" hozzáállásával.


4 S legalább ennyiszer személyes e kultúrák média által közvetített vagy személyes találkozásoknak. Az egyszerre több lemezejátszón forgó hanglemezek segítségével új zenei-montázst alkotó konceptuális muvész, Christian Marclay budapesti fellépése komoly szerepet játszott a magyar underground DJ-kultúra alapító atyjának tartott Palotai Zsolt zenei orientációjában (Palotai Zsolt személyes közlése).

Zenei kölcsönzés a hangrögzítés előtt és után

Bár a romantikus esztétikában gyökerező szerzői jog (McCann, 1998) önálló szerzők egyéni alkotásait látja egy-egy zenei szerzeményben, a zene - ahogy az irodalom, a képzőművészet vagy a tudomány - kollektív alkotói gyakorlatra épülő hagyomány. Ritka a kizárólag saját ötletekre épülő alkotás, minden alkotó átveszi, módosítja vagy felrúgja korának, kontextusának egyes korábbi művek által létrehozott és alakított tartalmi és stilisztikai normáit, szabályrendszerét (Eliot). A puszta keretek átvételénél azonban jóval konkrétabb példákat is találhatunk az egyes alkotók és alkotások közötti kapcsolatokra. A mások által létrehozott zenei motívumok kölcsönvétele és kreatív felhasználása nem új, a hangrögzítés technológiái által lehetővé tett jelenség: ugyanúgy találunk rá példákat mind a nyugati klasszikus zene,5 mind a népzenék világában. A zenei kölcsönzés egyes esetei nagyban eltérnek formájukban, céljaikban és mértékükben. Ide sorolhatjuk többek között az átiratot, a változatokat, az idézést, a cantus firmus technikát, a parafrázist, az imitációt, a paródiát és az utalást (Burkholder, 2003). E formák túlnyomó többsége megtalálható a hangmintákat nem használó népszerű zenei stílusokban is: a korábbi szerzemények feldolgozása bevett eljárás a blues, a rock vagy a pop világában, de példaként említhetjük a jazz improvizációban felidézett népszerű dallamokat6 is.

A hangrögzítés megjelenésével a zenemű előadásmódját csak korlátozott formában rögzítő kották és az élőben elhangzott művekről őrzött emlékek mellett a hangfelvételeken dokumentált konkrét előadások is a kölcsönzés forrásaivá válhattak. Ez lehetővé tette, hogy ne csak az egyes dallamok, de a szerző/előadó számára térben vagy időben távoli, közvetlenül nem elérhető előadásmódok, hangszeres és vokális technikák is megismerhetők, megidézhetők, parodizálhatók vagy imitálhatók legyenek. A hangrögzítést és -manipulációt szolgáló technológiák fejlődése lehetővé tette azt is, hogy ezek az új - rögzített - források hagyományos hangszeres újrajátszás nélkül, közvetlenül beemelhetok legyenek új kompozíciókba. Foként a rögzített hang megmunkálását, alakítását lehetové tevo technológiáknak köszönheto, hogy létrejött a zenei kölcsönzés egy radikálisan új típusa is, mely csupán alapanyagként nyúl a zenei felvételekhez, azokat a felismerhetetlenségig átalakítva, eltorzítva építi be új
alkotásokba, s többé már semmilyen formában nem kíván forrásaikra referálni.


5 A nyugati zenei hagyományban előforduló kölcsönzéssel kapcsolatos irodalom 1987 óta folyamatosan bővített annotált bibliográfiája (Burkholder, Giger és Birchler, 2003) több, mint ezerkétszáz a témával foglalkozó cikket sorol fel. E bibliográfiát olvasva Bach, Händel, Sztravinszkij vagy Bartók példaként történő említése (Lindenbaum, 1999) meglehetősen esetleges.
6 Ismert példája ennek, amikor a Rózsaszín Párduc című film Henry Mancini (1963) által szerzett fő-témája felbukkan a John McLaughlin, Paco Di Lucia és Al Di Meola (1981) Short Tales from the Black Forest című számának koncertfelvételén.


Rögzítés: az archíválástól a manipulációig

Amikor Thomas Alva Edison 1877-ben sikeresen ón-fóliára rögzítette a "Mary had a little lamb" kezdetű gyermekversikét, elsősorban nem a zene technikai reprodukálásának célja vezette. A találmány lehetséges felhasználását ismertető cikkében az irodai diktálás megkönnyítése, a vakoknak és gyengén látóknak szóló hangos-könyvek létrehozása és a szépkiejtés oktatása mögé sorolta a zenei célú használatot (Gronow és Saunio). Ugyanakkor az 1910-es évekre az éves hanglemezforgalom meghaladta a tízmillió példányt az Amerikai Egyesült Államokban, s a zene lejátszásához szükséges berendezések még csak ekkoriban váltak általánosan elterjedtté az Európai és Észak-Amerikai háztartásokban.7 A rögzített zene kereskedelmi forgalma a gazdasági válságok és versengő médiumok megjelenésének hatására visszavisszaesett, majd ismét emelkedésnek indult. Az egyre gyorsabb ütemben lecserélt hanghordozó formátumokkal dolgozó hanglemezipar, valamint a viszonylag könnyen hozzáférhető zenekészítési és sokszorosítási eszközökkel barkácsoló hobbizenészek ma elképesztő ütemben ontják az újabb és újabb felvételeket, melyek vagy fennmaradnak a hivatalos megőrzési intézményrendszer hálójában, vagy - egy háború nyersanyagigényének, a változó ízlésnek, a zeneipar által időről időre levezényelt technológiai váltásnak köszönhetően - örökre elvesznek az emberiség számára.8


7 A lemezek és gramofonok ekkoriban váltak a gazdagok luxus-játékszereiből olcsó, mindenki számára elérhető termékekké. (Gronow és Saunio) Érdekes tény, hogy a "fejlett világ" lemezcégei már a huszadik század első évtizedében készítettek és forgalmaztak felvételeket olyan távoli, de dinamikusan fejlődő piacok számára, mint Uruguay és Argentína. A hanglemezpiac korabeli növekedését jól jelzi, hogy Argentínában 1909-ben 880 000 hanglemezt értékesítettek, míg 1910-ben már 1 750 000-t.

8 1925-re körülbelül 100 000 különböző hangfelvétel jelent meg, ám a British Museum 1906 óta működő hangarchívumában csak néhány tucat volt meg ezek közül (Day, 2001). Ma már számos jelentősebb hang-archívum létezik, de a hangrögzítéshez és reprodukcióhoz szükséges technológia ára és a működtetéséhez szükséges szakértelem is drasztikusan csökkent, így nem kizárt, hogy ma sem sokkal jobb a megőrzött és elfeledett hangfelvételek aránya.


A hangrögzítés - például Bartók és Kodály számára - lehetővé tette a kiveszőfélben lévő népzenei hagyományok hangzó archiválását és tudományos elemzését,9 ám a rögzítésre és megőrzésre érdemesnek tartott hangok köre túlnyúlt a zenén. A zenei felvételek mellett a profitorientált hanglemezkiadók katalógusaiban és nemzeti hangarchívumok gyűjteményeiben egyaránt megtalálhatók híres tudósok, államférfiak és egyházi méltóságok beszédei; tudósok, színészek, írók és komikusok előadásai; rádióműsorok; állat- és egyéb természeti hangok; a modern városi élet hangképei és gépek zajai is.10 Míg a közcélú archívumok és magángyűjtemények jól tükrözik egy-egy társadalom kulturális kánonjait, a használtlemez-boltok raktáraiban és polcain évek óta veszteglő anyag jól jelzi azt is, hogy az adott társadalom éppen mit tart értéktelennek (Straw, 1999). Ugyanakkor általában a rögzített (zenei vagy egyéb) hangnak e sokszínű tengere olcsó alapanyag-forrás a hangmintákkal dolgozó zenészek számára, s ahogy azt a későbbiekben látni fogjuk, ezen alkotók tevékenysége bizonyos esetekben ismét felhívja a figyelmet már elfeledett zenei alkotásokra.

A rögzített zenei termékek legjavát készítőik azzal a szándékkal készítették, hogy az azokon tárolt zenét a fogyasztók a megfelelő lejátszó-berendezés segítségével meghallgathassák. Amikor a huncut fogyasztó a gyártók szándékaival dacolva a lemezt a lemezjátszó tűje alatt előre-hátra tolva új hangot generál, vagy a lemezen tárolt hang egy részét új kompozícióba integrálja,11 eszünkbe juthat Walter Benjamin megjegyzése:
"[...] a technikai sokszorosítás az eredeti mű képét olyan szituációkba hozhatja, melyeket még az eredeti mű sem érhet el.".


9 Bartók Béla így beszél a hangrögzítés jelentőségéről: "Felbecsülhetetlen azonban a fonografáló és gramofonáló eljárásnak haszna a zenefolklore-kutatásnál. Éspedig azért, mert nélküle a zenefolkloreanyagnak a mai értelemben kimerítően alapos tanulmányozása, sőt bizonyos fajta anyagnak még csak a hozzávetőleges lejegyzéssel történő gyűjtése is éppenséggel lehetetlen volna. Határozottan állítom, hogy a zenefolkloretudomány Edisonnak köszönheti mai fejlettségét. [...] A zenefolklore tudománya aránylag fiatal tudomány; feladatai, célja, a vizsgálódás szempontjai mondhatnám évről évre változnak, helyesebben mondva bővülnek. Egyre újabb szempontok merülnek fel, amelyekből az anyagot vizsgálni kell és amelyekre azelőtt nem is gondoltunk. Ha felvételek vannak a kezünkben, pótolhatjuk a multnak mulasztásait, ha nem volnának felvételeink, teljesen tehetetlenek volnánk egy később szükségesnek mutatkozó revíziót illetően."

10 Az archiválással kapcsolatos problémákkal és a hang-archiválás gyűjtési területeivel kapcsolatban jó áttekintést nyújt Timothy Day cikke a brit Nemzeti Hangarchívum történetét ismertető írása (Day, 2001). 11 David Sanjek ezzel a jelenséggel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra a régóta fennálló gyakorlatra, melynek során a fogyasztók a saját elképzeléseiknek megfelelően átalakítják, testreszabják az általuk beszerzett fogyasztási cikkeket, így szabva meg használatukat és jelentésüket, mielőtt e tárgyak megszabhatnák, hogy mit tehetnek velük. Chapman a DJ-k kreatív, eredeti rendeltetésnek megfelelő hanglemezhasználatát a Levi Strauss által felvázolt, majd Dick Hebdige által a szubkulturális stílus kialakításának magyarázatakor újra-értelmezett bricolage fogalmi keretében magyarázza.


walter benjaminBár Benjamin az általa tárgyalt sokszorosítási formák között megemlíti a hanglemezt, a technikai reprodukcióval kapcsolatos megjegyzései csak bizonyos korlátokkal alkalmazhatóak a rögzített zene kapcsán. Míg az időbeli dimenzióval nem rendelkező és kézzelfogható képzőművészeti alkotások esetén viszonylag egyértelmű, hogy mi a mű és mi a technikai reprodukció, a zeneszerzők által lejegyzett zeneműveket csak egyes előadók interpretációin, előadásain keresztül ismerhetjük meg. Egy zenei előadás hangfelvétele nem tökéletes másolata még annak a konkrét interpretációnak sem, hiszen az előadás vizuális, performatív dimenzióit nem adja vissza. Ha ezt komolyan vesszük, az "eredeti" és a "technikai reprodukció" fogalma csak a már rögzített zene kontextusán belül értelmezhető.12 A rögzített zene kapcsán Benjamin az aura elvesztésével foglalkozó gondolatmenetéből így az egyediség és eredetiség szétfoszlásánál sokkal fontosabb az, ahogy a technikai sokszorosítás kiemeli keletkezésének kontextusából a művet "és leválasztja a reprodukáltat a hagyomány birodalmáról.
[...A]záltal, hogy a reprodukció számára lehetővé teszi, hogy a vevőhöz kerüljön, annak mindenkori szituációjában aktualizálja a reprodukáltat."
Amikor az egyes rögzített zenei művekhez kapcsolódó egyéni jelentések és használatok felszabadulásáról beszélünk, fontos, amit Benjamin ugyanebben az esszéjében a film kapcsán mond a technikai reprodukciós és manipulációs módszerek által lehetővé tett új kifejezési eszközökről. Ahogy "egy film-felvétel [...] olyan látványt nyújt, amilyen ennek előtte soha és sehol sem volt elképzelhető", a hangrögzítés technológiái is kitágították a zenében elképzelhető és elmondható hangok körét.


12 S itt az eredeti a mesterszalag, s az arról készült másolatok a technikai reprodukciók. Az eredetivel tökéletesen megegyező másolatok víziója a digitális hangrögzítéssel vált valóra. A rögzített formában létező zenei alkotás problematikájának - esztétikai és politikai-gazdaságtani - kifejtése nem lehet teljes a Theodor Adorno által felvázolt, a hanglemezt a kapitalista kultúripar által előállított - a zenét eltárgyiasító - áru-fétisként értelmező diskurzus említése nélkül. Adorno rögzített zenével kapcsolatos - Benjaminnak sok szempontból ellentmondó - meglátásainak részletesebb ismertetése túlmutat e dolgozat keretein. E témában jó áttekintést nyújt
(Levin, 1991).


A cikksorozat a Café Bábel folyóiratban megjelent írás bővített változata. A másodközlés a Café Bábel szíves hozzájárulásával történt.
Vályi Gábor, 2005.05.01

Hozzászólások a cikkhez
sdd 2005.-0.6-. 08: 2
Kissé furának tartom Bartók képét a Soulmanével együtt. Szinkretizmus... phh
focus 2005.-0.5-. 17: 1
Jó lett, érdekes s olvasmányos is egyben, kár, h relative messze van még a június.. :)

érdekes Benjamin Franklin gondolatmenete a rögzített zenékkel kapcsolatosan.. hmm.. de találó
icr 2005.-0.5-. 12: 1
kovetkezo resz junius elejen es igy tovabb
mentalien 2005.-0.5-. 12: 1
:thumbsup:

kiváncsian várom a folytatást
Echelon 2005.-0.5-. 02: 1
csak igy tovabb :) egyik legjobb cikk eddig