Néha a teljesen haszontalan dolgokról is bebizonyosodik, hogy van valami értelmük - az Elevate fesztiválra a fórumot lapozgatva bukkantam rá. A line up - fõleg a pénteki - kellõen csábÃtó volt, hogy útitársat is találjak, irány Graz.
Odafelé az öt és félórás vonatút (jegyvásárlás elõtt érdemes áttanulmányozni a kedvezményeket, sokat lehet spórolni) hamar elröppent, egyedül a Szombathelytõl a határig tartó "kispirosozás" gyilkolt, fõleg azután éreztünk sajnálatot mindennapi utasai iránt, miután felszálltunk a másik oldalon az osztrák falujáró ûrhajóra.
Graz a világ unalmas kisvárosainak egyike - bár Ãgy is van néhány épületük, ami dizájnosabb, mint "bármi amit az elmúlt évtizedben felhúztak Budapesten" -, az architektúra csodálatán kÃvül parkban sörözéssel, valamint Schweinebraten mit Knödel elfogyasztásával múlattuk az idõt, amÃg ránkesteledett és eljött az ideje, hogy az esti programok megtekintésére feljogosÃtó jeggyel be lehessen hatolni a várba.
Pontosabban nem is a várba, hiszen a mi Citadellánkhoz hasonló, hegytetõre épült erõdben mindössze a délutáni hip hop kapott helyet, kicsit csodálkoztunk is, mikor az õrök a várkapuból átirányÃtottak egy újabb útra a siklótól, amivel feljutottunk.
Kis bolyongás után ráleltünk az útra, amely elvezetett - a liftaknáig. Itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy most akkor mi is van tulajdonképpen, aztán lassan kezdtem felfogni (hiába, a délutánt nem
töltöttük hasztalan), hogy tulajdonképpen a hegy gyomrában fogom tölteni ezt az estét. Miközben ereszkedünk az üvegfalú lifttel lefelé a
klausztrófóbia, barlangászbuli, Rothgo szavak suhannak át gyengélkedõ elmémen, de szerencsére hamar kiderül, hogy szó sincs szûk járatokról és párától izzadó falakról.
A barlangegyüttes a II. világháború idején óvóhelyként szolgált a gráziaknak, majd börtönként használták a hegy belsejét, most kulturális eseményeknek ad helyet. Ma a fõ terem a
Dom in Berg nagyjából A38 méretû koncertterem, a
kazamata rész, valamivel kisebb és még néhány szabadtéri és barlangterem alkotja ezt a már program nélkül is izgalmas helyszÃnt.
A Dom in Berg bejáratánál, a sorban állva egy nyomtatott lap fogadott, amely szerint az Autechre egyik tagja eltûnt a reptéren és a koncert elmarad és az osztrák Hecker lép fel helyettük. Ez annyira nem minõségi csere, meg már volt is szerencsém hozzá X-Periphérián, de legalább nem fájt a szÃvem, lévén Ae és Paradox egy idõben játszott volna.
Jegyvétel után elindultunk feltérképezni a helyet (mivel az ifjú WARP-os N>E>D nem ragad meg túlságosan), kicsit ottragadtunk a drum and bass teremben, de csak addig, amÃg megbizonyosodtunk róla, hogy az osztrák DJ-k nem túl érdekesek, úgyhogy vissza a Dom im Berg részre. Itt épp Hrvatski váltott át valamelyik zenéjébõl az eredeti Amen Brother funkolásába, majd a nem éppen modellalkatú Mr. Whitman belekezd egy újabb csilingelve széttört zenébe, miközben kéjesen tekergett laptoja mögött valami szÃjjal kétszer körbetekert testtel.
Mögötte eközben kb. 10x10 tv-bõl álló háttérre vetÃtettek a VJ-k, akiknek munkáját gyakran eltakarta az arcom elé beúszó pohár (az árak valamivel alatta maradtak budapest éjszakai életének), de ez talán nem is volt akkora baj, ha valami különlegesen jót csináltak volna az biztos jobban megragad bennem.
Lassan, közeledett az 1 óra, úgyhogy ismét át a drum and bass részre, ahol Paradox pont belecsapott az Amiga húrjaiba. Dev az Aerosoul márkát kitaláló és forgalmazó Leke társaságában érkezett a fesztiválra, Ãgy az egyedi szemüvegeirõl felismerhetõ butikos tiszteletére kezdetnek az 'Aerosoul' csendült fel. Rögtön utána az 'Esoteric' jött, majd a Nucleus-szal közös 'Love Her' zakatolt a jól hangosÃtott kazamatában.
Az Amiga kifordÃtott monitorján mindenki szemmel követhette a trackerprogramban, hogy épp hol tart a dobsáv, eközben Paradox vagy a billentyûzeten, keverõn matatott vagy légdobolt, esetleg mikrofont ragadva kommentálta az eseményeket.
"Ezt a breaket apám egyik Lionel Richie lemezérõl mintáztam...
Helloooo, is it mee or is it youuuu... Ismeritek, nem? Egy fityinget nem fizettem érte, és tudjátok mit? Szarok bele!" - viccelõdik a Drumfunk Daddy, a közönség nevet, majd ugrál, ahogy bedroppol a lajonelricsibrékes zene. Érdekes, hogy az egész fesztivál egész szellõs a line uphoz képest, pár százra becsülöm a pénteki közönséget, ebbõl ezen a részen tán százan ha vannak. Õk viszont úgy tûnik jól érzik magukat a széttört ritmusok özönében. Bár a bamba osztrákoknál ezt sohasem lehet tudni...
Paradox bõ egy órát játszik, a végén egy Metalheadz által lefoglalt új darab, a kalapálós '12 Bits' és egy általam nem ismert meghökkentõen egyenes ritmusú bolondság zárta a one man show-t. Paradox még elköszönt és szétosztott néhány vinylt, majd átadta a terepet a már láthatóan zenélni akaró Equinox-nak. Súlyos oldskool feeling, valami ragga duma és feszes ütem, Equinox egy új fiú zenéjével kezd, 'Dubwise Without Compromise' a cÃme. Majd gyors mix és már a 'Henshaw Dub' szól. A közönség táncol, igazán jó a hangulat. Ahogy nézem nem azok a minden héten dnb buliba járók vagy óriás szakik jöttek el az Elevate-re, viszont lelkesek.
Aztán a harmadik szám elején jön egy szervezõ és lehúzza a hangot. Mindenki értetlenkedik, aztán az alkoholtól folyamatosan javuló némettudásomat összegereblyézve megkérdem tõle, hogy ezt most miért kell. Egy lány egyensúlyozott a vártorony szélén és lezuhant, csak ezen a termen keresztül tudják menteni - kapom a választ. És tényleg, mire ezt elmondja, berohannak a tûzoltók, mentõsök és rendõrök. (Végül sok töréssel, de élve megúszta.) A termet lezárják, úgyhogy Equinox-szal és a többiekkel a Dom im Berg felé vesszük az irányt, mivel a többi helyen folytatódhat a mulatság. Bár itt is vannak problémák, Grazban sem értékeli mindenki a kortárs elektronikus zenét, több bejelentés is érkezik a rendõrségre a hangos zene miatt.
A dómban már Mu-Ziq zenél, a budapesti fellépéshez képest nyugisabb és törtebb az elõadás, kevesebbszer lódul meg a tempó, nem hajlik hardcore-ba a zene. Paradinas nagyszerû elõadását DMX Krew ósulis electro szettje követi, a loboncos hajú brit sorra rakja a Planet Rock szintû örökzöldeket. Idõközben kiderül, hogy utána Equinox játszhat, akit ez kicsit kompenzál a másik helyszÃnen történtek miatt. Az itteni közönség sem akad fenn az electro utáni drum and bass váltáson, jókedvûen lötyögnek tovább.
Sajnos a mi vonatunk viszont indul, úgyhogy felhörpintjük utolsó vodkánkat, leliftezünk a hegybõl és végigmasÃrozunk a városon az állomásra. A szerelvényre felszállva még átélünk néhány szürreális Orient Expressz élményt, valamint a vodkák hatására a vonatjegyem nyújtom a határõrnek, és öt roppant hangos vasúti dolgozó fészkeli be magát a fülkénkbe. De ez már nem tartozik a tárgyhoz, a lényeg, hogy ha jövõre legalább egy olyan fellépõ lesz, akit szeretek, akkor már csak a helyszÃn miatt is újra Elevate!
Paradox, Equinox, Mu-Ziq, Hrvatski, Autechre, DMX Krew - ilyen line upot ha teheti megnéz az ember. Mi is Ãgy tettünk, bár ehhez Grazig kellett utazni, de ez sem volt akadály. Ott voltunk, most beszámolunk.