impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




Cikk
A rögzített zene kritikai kutatása - 4.rész
Sorozatunk utolsó részében elérkeztünk a zene fogyasztásához, használatához. Vizsgáljuk a rögzített zene és a kisebbségi reprezentáció kapcsolatát, ugyanakkor tárgyi megközelítésben a zene tárolásához, terjesztéséhez kapcsolódó technológiák szerepét, ennek hatalmi vonatkozásait.
Fogyasztás, használat, értelmezés, hatalom

derrick harriott"Ez mindig belvárosi dolog volt, egy bizonyos közönség bulija. De többről volt szó, mint puszta zenehallgatásról; a felszerelés annyira erős volt és a hangulat annyira sodró, hogy éreztük. Mikor táncoltunk, akkor részeivé váltunk. A miénk volt, és sokan szerettünk volna tenni valamit, amivel hozzájárulhatunk a dologhoz."


Derrick Harriott a jamaikai reggae sound systemek15 köré csoportosuló szubkulturális közösségek korai időszakáról.



Míg a marxista kritikai hagyomány a termelésben látta a történelem mozgatóerejét, a kritikai kultúrakutatás számára a fogyasztás nem csupán a javak gazdasági körforgásának egyik fázisa, hanem az egyéni és csoportidentitások alakításának és alakulásának legfontosabb színtere (Vörös, 1996). Míg Adorno és Horkehimer kultúripar elmélete a kulturális termékek fogyasztásában mindenképpen a behódolást, a fetisizált-árucikkek által képviselt hegemón ideológia elfogadását látta, a birminghami intézet munkatársai nem osztották ezt a pesszimizmust. A kritikai kultúrakutatás a fogyasztókban máig a tömegkulturális termékek és mindennapi használati tárgyak saját - az előállítók szándékaitól sokszor független, sőt azoknak szögesen ellentmondó - értelmezéseit megteremtő, azokat saját céljaiknak, elképzeléseiknek megfelelően használó, kisajátító autonóm egyéneket feltételez. Ez az 1960-as évek francia poszt-strukturalista irodalomkritikájának elméleti meglátására építő álláspont szerint az egyes termékek nem kizárólag előállítóik szándékai szerint interpretálható "zárt szövegek", hanem számtalan "olvasatot" rejtenek, melyek azok fogyasztása/használata közben aktualizálódnak (Hesmodhalgh, 2002).

Nem egyértelmű, hogy a fogyasztók jelentés-tulajdonítási szabadságának hol húzódnak a határai, s a kritikai kultúrakutatás egyik kutatási iránya pont azt vizsgálja, (1) hogy milyen eszközökkel és mennyire hatékonyan befolyásolják a "szövegek" (kulturális termékek, hírek, árucikkek) értelmezését a társadalom egyes érdek/hatalmi csoportjai, vagy általánosabban fogalmazva, hogyan konstruálódnak e fogalmak jelentései. Egy másik, s az imént említett kérdéssel szorosan összefüggő kérdés, (2) hogy milyen jelentéseket hordoznak az egyes "szövegek" a társadalom különböző - vagyoni, etnikai, nemi, világnézeti, szakmai - csoportjai, szubkultúrái számára. Végül (3) az e jelentésekkel telített szövegek fogyasztása vagy elutasítása vizsgálható az egyén vagy csoport identitás-politikai cselekvéseként is.


15 Az 1950-70-es évek jamaikai mobil diszkói.

paul gilroy - black atlanticMíg a népszerűzene-kutatás kifejezetten a zenével foglalkozó ága számára a "szövegek" maguk a zenei stílusok, zenei kifejezőeszközök vagy a dalszövegek, lehetséges e szövegek létrejöttét, körforgását, befogadását és újra-használatának a technológiát is figyelembe vevő vizsgálata. Jó példa erre Paul Gilroy, aki a modern transz-atlanti "fekete" kulturális identitás szempontjából meghatározónak tartja a Karib-szigetek, Nagy-Britannia, és az Amerikai Egyesült Államok "fekete" közösségei közötti, jórészt rögzített formában keringő népszerű zenei formákat (Gilroy, 1992 és 2003).

A rögzített formában keringő zene nemcsak az egyes közösségek közötti kapcsolattartás és kommunikáció eszköze, hanem a kisebbségi reprezentációé is. Az afro-amerikai népszerű zene egyik legfontosabb kulturális momentuma az eredetileg a "fekete" közönségnek szóló, s "fekete" előadók felvételeit tartalmazó race record16 megjelenése a XX. század elején (Gronow és Ilpo, 1999). A "fekete zene" rögzített formában történő megjelenése nem csak annak - akkoriban egyáltalán nem evidens - kulturális relevanciáját és értékét sugallta, de fontos szerepet játszott e marginalizált társadalmi csoport politikai programjának és kulturális identitásának artikulálásában és alakításában.
Jó példa erre James Brown (Say It Loud) I'm Black and I'm Proud (1969) ((Mondd hangosan) Fekete vagyok és büszke) című felvétele, mely úgy vált a "fekete" népszerű zenével szorosan összefüggő afro-amerikai polgárjogi aktivizmus történetének egyik meghatározó dalává, hogy az etnikailag vegyes közönsége, illetve a robbanékony politikai helyzetre tekintettel szinte soha nem hangzott el élő koncerten (Rowland, 2003), s kizárólag a rögzített formának köszönhette ismertségét és népszerűségét.17 Az eredetileg kizárólag az afro-amerikai célpiac kiaknázását célzó race record hamarosan komoly népszerűségre tett szét a "fehér" közönség körében is. Ez elősegítette a szegregált társadalom elkülönült csoportjai közötti kulturális szakadék áthidalását, és lehetőséget teremtett egyfajta interkulturális párbeszédre.18

Az afro-amerikai kisebbség természetesen csak példa, ugyanígy vizsgálhatjuk a hangrögzítés vagy a zene áramlását szolgáló média-technológiák és a kisebbségi reprezentáció, a meleg diszkó és house, a feminista rock vagy a cigányzene kapcsán.


16 A faji lemez, a race record nem technológiai formátum, hanem a kor hirdetéseiben, zenekritikáiban és zenei katalógusaiban megjelenő kifejezés, amely zenei "műfajra", piaci szegmensre utal, hasonlóan a "klaszszikus lemezek" vagy a "tánczenei lemezek" jelölésekre. A második világháborút követően a zenei terminológiában a politikailag korrektebb rhythm & blues kifejezés vette át a helyét, mely máig (r&b) az afro-amerikai népszerű zene címkéje maradt.

17 A politkiailag tudatos afro-amerikai zenei felvételekről, illetve a polgárjogi mozgalmak és a "fekete zene" kapcsolatáról jó áttekintést ad két válogatás-lemez sorozat (Maycock, 1999 és 2000; ?, 2002).

18 Ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy a rögzített zenei termékeken keresztül zajló kisebbségi kulturális reprezentáció problémamentes terület. Nem csak az előző fejezetben már említett hozzáférési, tulajdoni szempontok vagy a haszonból történő részesedés aránya jelenthetnek hatalmi konfliktusokat:
a) Mennyiben formálták a piaci értékesíthetőség szempontjai és a technológia korlátai az afro-amerikai kultúra reprezentációját a zenében?
b) Mennyire nyújtanak e zenei termékek reális képet a "többségi társadalom" számára az afro-amerikai kultúráról?
c) Mennyire alkalmas a zenei termelés arra, hogy valós interkulturális párbeszédet generáljon, s mennyiben teszi lehetővé pusztán az "esztétizált más" passzív fogyasztását? Ez utóbbi kérdéssel Hesmondhalgh is foglalkozik egy írásában.


Egy másik rögzítettzene-kutatási megközelítés az Arjun Appadurai által kitűnő elméleti keretbe foglalt, a hatalmi konfliktusok iránt érzékeny tárgyantropológia (Appadurai, 1986), melynek "szövegei" - vizsgálati tárgyai - nem, vagy nem első sorban a zene, hanem olyan tárgyak, melyek a hangrögzítéshez, tároláshoz, manipulációhoz, terjesztéshez vagy lejátszáshoz kapcsolódnak.

Ahogy Keir Keightly cikkéből kiderül, e technológiák maguk is megváltoztathatják a társadalomban fennálló hatalmi viszonyokat - a férfiak a hifi lejátszó berendezésekkel eszközt kapnak az otthoni tér fölötti rendelkezés visszaszerzésére -, ám e változás nagyban függ attól is, milyen - konkrét használatokat is befolyásoló - értékek, értelmezések tapadnak az egyes berendezésekhez. Keightly azt vizsgálja, hogy hogyan alakultak ki az Amerikai Egyesült Államokban az 1950-es években a hifi lejátszó-eszközökhöz kapcsolódó, puszta funkcionalitásukon túlmutató kulturális jelentések és használatok a középosztályban, s ezek hogyan függenek össze az adott kor nemek közötti konfliktusaival19.
Az új technológiákhoz kapcsolódó jelentések kialakulása sok mindent elmond a kor társadalmi viszonyairól. Mivel az új eszközöknek még nincs "társadalmi élete", nem alakultak ki bevett használati formái és értelmezései, gyakoriak az ezekkel kapcsolatos morális pánikok,20 melyek a valós veszélyek és előnyök felmérése helyett gyakran inkább az egyes társadalmi csoportok érdekeinek érvényesítését, értékrendjének védelmét vagy megszilárdítását szolgálják (Marvin, 1988).

Keightly elemzésének fontos észrevétele, hogy a nem és a hi-fi kapcsán kibontakozó, magazinokban folyó diskurzust nem pusztán az otthon terének ellenőrzése feletti nemek közötti kommunikáció formálja, de a gyártók által reklámokban megfogalmazott mítoszok is, melyek egyrészt meglovagolják a nemek közötti konfliktust, másrészt a saját érdekeiknek megfelelően próbálják alakítani a hifi értelmezését. Bár a hifi rajongó messze nem az a kapitalista marketing mítoszok által a visszafejlesztett hallású, passzív fogyasztói archetípus, aminek Adorno a fétisjelleg-esszében ábrázolja, saját - fogyasztáson keresztül történő - identitás-definíciójára kétségtelenül hatással vannak ezek a mítoszok. Az elektronikus tánczenéhez kapcsolódó, Hesmondhalgh által megkérdőjelezett népszerű értelmezések is hasonlóan egyaránt táplálkoznak marketing mítoszokból és a tánczenei közönség és előadók21 alternatív, független vagy lázadó identitás iránti vágyából. A kultúra kritikai vizsgálatának nehezen eldönthető, ám megkerülhetetlenül fontos kérdése, hogy hogyan oszlik meg a hatalom a termékeket előállító - marketing mítoszaiban a fogyasztók és fogyasztói csoportok identitás-aspirációit egyszerre felhasználó és alakító - kulturális termelők és a termékeket saját szájuk íze szerint értelmező és felhasználó fogyasztók között.


19 A nemek közötti hatalmi konfliktusok és a népszerű zene kapcsán jó kiindulási pont Shepherd (1987) és Whitely (1997).

20 A morális pánikkal kapcsolatban lásd Kitzinger Dávid írását (Kitzinger, 2000) és az általa szerkesztett blokkot a Replika 40. számában.

21 A hazai elektronikus tánczenével kapcsolatos népszerű értelmezések (lásd például Bóta és Fülöp, 2000) több ponton a Hesmondhalgh által felsorolt mítoszokat visszhangozzák.


Záró gondolatok

Ahogy a lábjegyzetekből, zárójelekből és elvarratlanul hagyott szálakból talán kiderült, a technológia-zene-hatalom hármasságon keresztül a "tudáshoz vezető ösvény" valóban inkább nehezen átlátható csatatér, mint jól kiépített, egyértelmű útvonal. Az egyes vizsgálati terepek, módszerek, szempontok, előfeltevések és beszédmódok közül mindenki szabadon válogatva építheti fel saját kartográfiai univerzumát. Üdvözítő megoldások, kizárólagos érvényű leírások és egyértelmű összefüggések keresése helyett az alábbi válogatás szerzőihez hasonlóan be kell érjük azzal, hogy megsejtjük az első látásra lényegtelennek vagy semlegesnek tűnő zenei technológiák szerepét egyebek mellett az érzékelés, a társadalmi kűzdelmek, hatalmi viszonyok, vagy akár a zene értelmezésének területén.

A cikksorozat a Replika társadalomtudományi folyóirat 49. számában megjelent Gépszerű zene c. blokk bevezető tanulmánya. A másodközlés a Replika és a szerző szíves hozzájárulásával történt.
www.replika.hu
Vályi Gábor, 2006.04.04