impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu




IPC ProFiles
Bal - The Promise / I Want You To Know [IPCPROF002]
Ami késik, nem múlik, bő egy évvel Snaper és az IPC ProFiles debütálása után eljött az ideje a folytatásnak. Második netlabel-es megjelenésünk főszereplője nem más, mint a hazai drum & bass színtér egyik kulcsfigurája, DJ Bal. Emberünk most nem egy újabb kellemes szettel, hanem két saját produkciójával örvendeztet meg minden ImpulseCreator olvasót. A zenék mellé egy extra hosszú mélyinterjú is jár, melyben Bal nyilatkozik többek közt a hazai szcéna kezdeteiről és jelenéről, valamint kedvenceiről - a Sonic Youth-ról.
Az IPC ProFiles netlabel, mint neve is mutatja kizárólag az internet és a számítógép adta terjesztési módban gondolkodik, 320 kbps kódolású mp3 file-okat kínál a hallgatóknak és a DJ-knek.
Az IPC ProFiles beindításával célunk, hogy felkaroljunk olyan tehetségeket, akiknek egyelőre más lehetőségük nincs a bizonyításra, de mi közönségérettnek tartjuk általunk kiadott számaikat; valamint már ismert zenészek nekünk tetsző, de valamiért kiadatlan zenéit bemutathassuk. A névből adódik, hogy a művészt a megjelenéssel egy időben be is mutatjuk a hallgatóságnak.
Az IPC ProFiles tág értelemben vett drum and bass kiadó, nem teszünk különbséget a különböző stílusirányzatok között. Nem fogunk rendszeresen jelentkezni, mindig csak akkor, ha megtaláltuk a következő zenét, amelyet méltónak érzünk arra, hogy kiérdemelje az IPC ProFiles támogatását. Mennyiség helyett minőséget szeretnénk közvetíteni.


ipc profiles Bal - The Promise / I Want You To Know
(IPCPROF002)


A. The Promise
MP3 320k | 14.8MB

B1. I Want You To Know
MP3 320k | 15.2MB

cd sleeve (1280x1024 jpg)

full release (zip)

Véleményeket, észrevételeket ide!

Creative Commons License
Ezt a művet Creative Commons licenc alatt tették közzé.


Mit hallgattál idefele?

Sonic Youth-ot, mint mindig.

Nálad ez elég meghatározó kattanás. Mesélj erről!

A kilencvenes évek elején, a nagy grunge korszak idején ismerkedtem meg a zenéjükkel. Akkor tájt őket is egy kicsit felkapták, mivel kis túlzással ők indították el ezt a zenei mozgalmat, és mert Kurt Cobain egyik kedvenc együttese voltak. Akkor épp deszkás voltam, és az MTV-n ment egy számuk, amiben a Jason Lee deszkázott (My Name Is Earl-ből a tag anno profi gördeszkás). Így keltették fel a figyelmem. Egyetlen alkalommal jártak Magyarországon, '96-ban a szigeten, ahova kb. 5 kor kimentem, hogy az első sorból láthassam őket. Később a net megjelenésével egyre több infót tudtam meg róluk, hogy honnan jöttek, milyen zenei hátterük van stb. Megtudtam, hogy ők voltak az elsők, akik alternatív gitárhangolásokat kezdtek el alkalmazni, és különböző őrült módszerekkel változtatták meg a gitárjaik hangzását, így semmilyen addig létező együttesre nem hasonlított a zene, amit anno kreáltak. Élőben különleges látvány az együttes, nagyon komoly dolgokat csinálnak a színpadon, egy számot sem adnak elő kétszer ugyanúgy és sosem sztárolják magukat vagy ilyesmi.

balFontos megjegyezni, hogy sosem veszik komolyan magukat. '86-ban pl. Ciccone Youth néven kiadtak egy Madonna cover lemezt. A Geffen-en megjelenő lemezeik általában a könnyebben emészthető dolgok, amelyek a nagyközönségnek szólnak, bár ez sem teljesen igaz, de mindenképpen könnyebben befogadható dolgok ott jelennek meg. Viszont saját kiadójukon számtalan kísérleti zenét jelentetnek meg, sok improvizatív cucc, amik csak úgy születnek egy stúdió session alkalmával. Ezekre egyébként mostanában nagyon rákaptam. Van olyan lemezük, amin konkrétan három szám van, egy húsz perces, egy fél órás meg egy hét perces. Imádom! Sokat dolgoznak együtt komoly jazz zenészekkel, mint Evan Parker, vagy mostanában Matts Gustaffson. Az utolsó nagylemezük viszont színtiszta pop lemez. Nincs egyetlen elborult szám sem rajta. Jó, persze, aki Green Day-t vagy Linkin Parkot hallgatott világ életében, az ne próbálkozzon vele. Amit imádok bennük, hogy sokat kísérletezgetnek, sok tíz+ perces különleges dalt írnak, de bármikor elő tudnak rukkolni egy kétakkordos punk nótával, ami pl. ezerszer jobb, mint bármelyik aktuális gagyi rock a TV-ben. Ők az egyik legnagyobb létező punk banda a mai napig, bár itt nem a Sex Pistols féle punkokra gondolok, hanem az ideológiájukra. Huszonhatéves működésük alatt sosem kapták fel igazán őket, pedig óriási hatással voltak a '80-as és '90-es évek rockzenéjére, számtalan kultikus együttes, mint pl. a My Bloody Valentine vagy a Pearl Jam nem létezne nélkülük, és talán a Nirvana sem futott volna be anno. (interjúalanyunk fél órán keresztül mesélt még lelkesen kedvenc bandájáról, de mi most ugrunk egyet - a szerk.)

Ha jól tudom az első dnb kattanásod is egy gitárzenés remixhez, MTV videokliphez kapcsolódik.

balMiután hazaköltöztünk, visszamentem Németorszába, ahol egy haveromnál laktam. Akkor már graffiti firkász voltam kint elég keményen, belekeveredtem egy elég komoly brigádba. Egyszer mikor hazamentem az utolsó vonattal - Stuttgart külvárosában lakott a srác - be voltam rendesen pippantva, a haverom már aludt, én pedig a másik szobában néztem a TV-ben a Partyzone-t, ahol nagyon sok kemény jungle-t adtak, amik nem nagyon tetszettek. Megláttam ezt a Photek számot (Therapy! 'Loose' Photek remixe - a szerk.), és csak néztem, hogy mi van itt. Életemben nem hallottam még ilyen zenét! Ugyanazok a dobok, mint a jungle zenében, viszont nagyon dallamos az egész.

Mikor hazajöttem, volt egy haverom, akinek az unokabátyján - aki egy müncheni félvér csóka - keresztül kaptam lemezeket és ő vitt le az Undergroundba. Nem voltam még 16 éves, vagy épp annyi, kisgyerek voltam rendesen. Bementem és dnb-t kb. három ember vásárolt akkor Magyarországon, viszont már lehetett kapni nagyon komoly lemezeket, mert a Palotai Zsolt is ott dolgozott. Egyből jóba lettem a Nan-D-val, Pedroval, és a Tommyboy-jal. Nagyjából minden pénzemet lemezre költöttem.

Mixelni is a boltban tanultál meg?

Sosem voltak lemezjátszóim, a mai napig nincsenek. Van egy, amin meghallgatom néha a zenéket. De otthon nagyon ritkán hallgatok dnb-t. Az Undergroundban kezdtem el megtanulni mixelni. Solid Sanya (Solid - oldskool souljah - interjú 2000-ből) - nagyon jó haverom még firkászásból, aki időközben kiment New Jersey-be, de aztán hazajött - volt ott benn szombatonként, amikor én is lementem és mixeltem. Tommyboy akkoriban a legkomolyabb DJ-k egyike volt, nagyon komoly szetteket játszott, mindenféle zenét. House-t játszott, nagyon jó fajta techno-t, mondta, hogy lemegy vidékre játszani, és a Shadowboxingot mindenhol lejátssza, olyan embereknek, akiknek kb. fogalmuk sem volt akkor, hogy létezik ilyen zene. Gondolj bele, vidéken a diszkóba menő brigád megjelent egy Tommyboy-ra és ő lejátssza a Shadowboxingot nekik, ami rendesen az egyik legsötétebb dnb-k egyike. Mi lehetett ott a fejekben.

A péntek estéim nagyjából azzal teltek, hogy felmentem a Tilosba a Nan-D-val, Pedroval, ott volt egy Leeo nevezetű srác is, meg egy idő után a Sanya is kapcsolódott, és hallgattuk Zsoltot. Akkor volt talán a legkomolyabb a dnb zene szerintem, nem volt ilyen epikus, szállós, hanem inkább atmoszférikus, finom, okos dallamokkal, nagyon sok funkkal, mint pl. a Hidden Agenda. Zsolti mindenfélét játszott, minimált, house-okat, trip hop zenéket. Mixelni tudni meg annyira nem nagyon kellett akkor. Ha meghallgatsz egy régi Zsolti kazettát, hallod, hogy nagyon jól egymásba úsztatta a számokat. Eleinte én is ezzel próbálkoztam, aztán megtanultam mixelni. Zsoltinak péntek éjszakánként hat órás műsora volt, és amikor nem ért rá, szólt a Nan-D-éknak és hárman megcsináltuk a műsort.

Utána gyakorlatilag évekig csak dnb-t vettél...

balRájöttem, hogy csak azért vettem dnb-t, mert nem volt más jó zene szerintem. Mikor elkezdtem járni bulikba, imádtam a dnb-t, és azért mentem le, hogy dnb-t halljak. Abban az időben Zsolti mindig egy house blokk után játszott összesen három dnb számot. Az akkori Alex Gopher, vagy a klasszikus Mo Wax, vagy akkori Ninja Tune zenék egyszerűen eltűntek, nincs már az a hangzás. Ha lenne jó, akkor venném. Most mindenki erre a J Dilla vonalra van megörülve. Kurva nagy respekt meg RIP meg minden, de sokkal jobban birtam az olyan instrumental hip-hop-ot, mint pl. a Herbaliser - A Mother (For Your Mind).

Emlékszem, a breakbeat-eket, klasszikus nu skoolt nagyon szidtad akkor, mikor elkezdett feljönni.

Blim akkoriban ide járt mind dnb DJ, sőt a megboldogult Vini is játszott már itt egy Park Cafés bulin, akkor ő már nu skool breaks-t játszott és senki nem értette. Volt egy olyan korszak, amikor havavonta volt egy buli a Park Caféban (durván jó hely volt), Bassface Sascha lépett fel időnként, aki konkrétan olyat csinált, hogy a lemezjátszóra tett egy hamutartót, arra a lemezt, fogta a tűt, megfordította, és úgy játszotta le, hogy visszafelé szólt a zene. Mindezt beatmatch mixelve. Nem hittem el. Bassface Sascha akkor az egyik legkomolyabb DJ volt. Akkor volt itt DJ Lee is, akit kb. 150 ember látott, mert aznap este volt először hazai CREAM night és emiatt kevesen jöttek el.
A nu skool nekem cirkuszi zene volt mindig is, nem jött be.

Szintén az Undergroundhoz köthetők a Bladerunnaz gyökerei is.

balOtt ismerkedtem meg Bassface Lacával, Lego úrral (Statik - a szerk.), a balassagyarmati brigáddal, és egy idő után a Norbival (Safair - a szerk.) is. Nagyjából beköltöztünk az Undergroundba, annyi időt töltöttünk ott. Nagyon utáltuk Norbit, mert mindig megkapta azokat a lemezeket Palkótól (Cadik - a szerk.), amikért mi órákat álltunk sorba. Aztán szép lassan nagyon jóba lettünk, kialakult egy barátság köztünk. Atoszt egy másik haveromon keresztül ismertem meg. Nekünk is persze az Ed Rush buli volt a meghatározó, akkor ismerték meg jobban egymást Atosz és Norbi. Az egész napot Ed Rush-sal töltöttük, pénteken volt a buli és már csütörtökön megjött. Akkor volt pont egy drogtörvény elleni tüntetés és kimentünk vele megnézni a Vörösmarty térre, kurvajó fej volt, alapból az egyik legjobb fej. Utána felmentünk a rádióba.

Ed Rush akkor már játszotta a The Nine-t meg a Pulse-t a Bad company-tól, amit egyszerűen nem tudtunk hova tenni, aztán felraktak Fresh-ék egy top 10-et DNB Arena-ra. Ott volt az email címűk, Laca felvette velük a kontaktot és így indult a Bladerunnaz. Az első buli vicces volt, mert rendesen harmincan megjelentünk előttük a reptéren. Na jó, igazából csak úgy nyolcan, de szétröhögtük magunkat, mert fogadtunk, hogy a Fresh-en csattos cipő lesz-e, mert a fénykép alapján, amit küldött, totál olyan feje volt. Az volt rajta. Aztán jött a Royal-os Loxy buli. Megjelent a feka csávó, fogalmunk nem volt róla, Dylan-éken keresztül kaptuk meg a kontaktját. Fura volt az egész szitu, akkor még mi sem tudtunk annyira kommunikálni. Beállt a pultba egykor és négy és fél órás szettet játszott, nagyjából végigjátszotta a bulit. Már kapta a Meatlheadz dubokat (akkor még számított, ha valaki Metalheadz-es, ma már sajnos egyre kevésbé), a technoid műfaj is ekkor kezdett megjelenni.

Ti hol kezdtetek el DJ-zni bulikon?

Az első fellépésem hivatalosan a Fáklyában volt, de előtte szerdánként a Rewind elődjén, a Dobszerdákon játszottam, ami az Underground nevű helyen volt.

Milyen érzés volt a jóformán tíz évvel ezelőtti Dobszerdák után márciusban a Rewindon játszani?

palotai balTeljesen más, nem is lehet összehasonlítani. Akkoriban úgy volt, hogy a Nan-D engedett be a pultba néha játszani, de haza kellett mennem, nem volt jogsim, nem is dnb-t játszottam a buli elején, trip hop zenéket. Meg alapból az egész közeg más volt.
Most nagyon kifogtam ezt, mert pont nem volt ott a technikus és nem volt jól belőve a hang. Sajnálom azt is, hogy pl. egy szerdai bulin sem veszik a finomabb zenét, amit én játszom. Ott is keményebb zenéket kellett játszanom. Nagyon furcsa ez az egész.

Az első bulid flyerén a Sundance Kid név szerepelt. Aztán később, kvázi Dylan-éknek köszönhetően lettél Bal.

Így van, de gondolkozom azon, hogy felélesztem a Sundance Kid nevet egy másik projektre, bár most hallottam, hogy ezen a néven van egy E-Klubos valaki, akivel nem akarok verekedni. Akkor fiatal voltam és mindenki mondta, hogy dnb-hez nem illik ilyen 'gay' név, itt keménykedni kell.
Dylan itt töltött három napot, szétröhögtük rajta magunkat. Amikor megérkeztek, kérdezte, hogy téged hogy hívnak? - Bálint. - És téged? - Atosz. - És téged? - László. - Mégegyszer? - Bálint. - Jó, Bál. Te? - Atosz. - Jó, Ato. Te? - Lászlo, - Jó, okés. Laz.
És akkor elneveztek, ő volt Ato, én voltam Bál. Aztán beszélgettünk vele, hogy Sundance Kid a nevem, de nem jó. Így rámragadt a Bal, de végülis jó név. Akkor, akit nagyon szerettem zeneileg az a Die volt, nagyon komoly zenéket csinált. (Erről is van egy sztorim.) Úgyhogy nagyon tetszett, hogy nekem is hárombetűs nevem van és nincsen jelentése. Még minidig szeretem ezt a nevet, csak nem Balnak kell mondani, hanem Bálnak. Bár néha már én is azt mondom, hogy Bal.

És mi volt Die-jal?

Benne nagyot csalódtam. Mikor megismertem, nagyjából olyan zenét csinált, mint most Calibre bizonyos munkái, dob és basszus nagyjából. Amikor itt volt nálunk, elkezdtem vele Calibre-ről beszélni és kiderült nem is ismeri egyetlen zenéjét sem. Ezt elmondtam a Calibre-nek is és csodálkozott rajta, mert ő is szerette régen a zenéit.

Nagyon sokáig, szinte minden bulin együtt játszottatok a Norbival, mint Bal és Safair páros...

bal safairIgen, aztán kicsit összekaptunk, de nem volt semmi komoly. Meg a Norbi elkezdett az akkor formálódó Tactile-hoz húzni és különböztek az elképzeléseink a zenéivel kapcsolatban. Remélem Norbi nem fog megharagudni emiatt, de akkor szerintem egy darabig egy kicsit haragudtunk egymásra. De ezek rég lefutott dolgok. Sajnos már nem vagyunk olyan jóban, mint régen, de még jóban vagyunk, úgy gondolom.

Te nem húztál ahhoz a bandához?

Ezt az egész zenélés dolgot magamnak akartam. Úgy gondolom, nagyon jóban vagyok SKC-val, meg a Tactile-lal, de nem akartam, hogy segítsenek, inkább izzadjak vért. Meg akartam találni a saját hangzásomat, és tudni akartam, hogy mi micsoda.

Úgy 2000 magasságában az első ilyen saját zenekészítésre tett lépéseket szintén a Norbival tettétek meg. Volt egy Bladerunnaz stúdió kiépülőben.

Ezt, most hogy megemlíted, majdnem a sírógörcs kerülget, mert akkor ott egy olyan komoly felszerelés volt, ami nem lett semmilyen szinten kihasználva. Valahogy én sem szántam rá magam... El tudom sorolni neked, hogy ott milyen gépek voltak és összecsinálod magad.

Magyarországon nagyon nagy idióták az emberek ilyen hangszer témában. Akarok venni egy keverőpultot, egy kis nyolc csatornás keverőt, és Magyarországon annyi az ára ÁFA nélkül, mint Bécsben ÁFÁ-val, mindennel. Ahogy egyre drágul valami, annál nagyobb az árrés. A magyarok meg úgy vannak vele, hogy "megvettem ezt a keverőpultot 100 000 Ft-ért, és hiába ér most 35-öt, mert használtam, vagy az E-bay-en meg lehet venni 150 euróért, ő 80 000 alatt nem fogja eladni.

balAz EMU-t leszámítva volt ott még három nagyon komoly szinti. Nekem fogalmam nem volt a szintetizátorokról... Volt egy szintén nagyon drága Waldorf Q, meg volt egy olyan, ami elég olcsó, Waldorf Pulse Plus. Annak, szerintem olyan hangja lehet, hogy megküldenénk rajta egy basszus, mindenkinek leszakadna itt a feje. Internet se nagyon volt, az EMU-hoz csak egy vastag könyvleírás volt, angolul én meg nem nagyon tudtam jól. A Lacáék lakásában ott volt ez a sok gép, de mi inkább elszívtunk egy-két cigit.

Aztán jöttek a szoftverek, megkönnyítette a dolgot. Abba is egy kicsit később kapcsolódtam be, Gáborék (SKC - a szerk.) már jóval előttem jártak. Ez nem tudom miért volt így, talán, mert nem tudtam a Reason-ről, én Cubase-ezem. A Reason egy nagyon jó kiindulópont, megtanulhatsz egy csomó mindent, mit hogyan kell kezelni. Mindenki mondja, a Cubase-t milyen nehéz kezelni, de ha valaki tudja a Reason-t, a Cubase-ben sem fog neki tovább tartani megcsinálni ugyanazt.

Nem csak a stúdióban változott a technológia, emlékszem még nektek is az volt az Isten, hogy majd dubot vágtok, ha végre lesz saját zene.

Vágtunk is. Vettünk kint Londonban nyers dubplate-et és Magyarországon volt egy tagnak dubplate vágója a Magyar Rádióban, amit nem tudom pontosan mire használtak, de ott vágtak, ez volt az egyetlen hely, ahol lehetett vágatni. Egy 45 éves 120 kg-os csávó nem fogja úgy megvágni neked, mint a jamaikai rasták a Music House-ban (legendás londoni dubplate vágó - a szerk.). Alapból a dubplate nagy szarul szól. Nem lehetett érezni a barázdákat, a csávónak mondtuk, hogy nyomd bele a tűt. Nem bírta megvágni rendesen.

Aztán te is kikötöttél a CD-knél.

Nagyon nem szeretem a CD-t. Ha CD-re kiírok háromnál több számot - ami általában meg szokott történni -, nem fogom tudni, mi a negyedik és hiába lehet, hogy a legjobb szám, nem fogom játszani. Van egy csomó CD-m, amin fogalmam nincs, mi van. Pedig már CD-ről is tudok relatív gyorsan mixelni, de szerintem ezt a zenét, amit játszom, nem kell gyorsan mixelni.

Ti anno vittétek a Renegade Hardware, Bad Company sound-ot. Volt-e valami konkrét történés, folyamat, amikor elkezdtél lenyugodni, és azt mondtad, hogy kevésbé veszel ilyen lemezeket?

balibreEz leginkább a zene miatt van így, meg talán azért is, mert felnŐttem bizonyos szempontból. Főleg hogy megjelent Calibre, aki négy-öt éve nem tudott egy rossz zenét kiadni a kezei közül és akkor nem hallottuk a zenéi 70 %-át se. Erre nem tudom a konkrét választ, szépen kialakult, nincs kimondott határvonal. Talán Marcus Intalex-szel kezdődött.

Akkoriban már kaptunk dub-okat, a Marcus meg látta a top 10-ünket, amit kiraktunk DNB Arena-ra. Írt egy email-t, hogy jön Magyarországra egy barátja, itt fog dolgozni, nem ismer senkit, vegyük fel vele a kapcsolatot, vigyük el pár helyre. Összeismerkedtem ezzel a csókával, aki a legjobb fej, akit valaha ismertem, Paul-nak hívják, myspace-en azóta megtaláltuk egymást. Ő mondta, hogy hívjuk el a Marcus-t. Neki akkor még csak egy megjelenése volt, a 'How You Make Me Feel / Neptune'. Az előbbit nem is szerettem, meg akkor mindenki ódzkodott a vokáltól. Marcus hozott egy CD-t, amin a Meatlheadz-es forthcoming megjelenései voltak, amire elég keményen rákattantam. Innen kezdődött. Aztán nem sokkal később DJ Die játszott a Pecsába egy Tilos bulin és lejátszotta a How You Make Me Feel-t utolsó előtti számnak, akkor nagyon megszerettem. Ez a zene nagyon kellett. Utána jöttek a Mist:i:Cal-ok.

balinjaAmikor fiatal voltam és rákattantam a dnb-re, inkább a Source Direct, Photek sötét vonalat bírtam nagyon. Aki igazán komoly volt és mindent vitt, az a Hidden Agenda duó volt, meg most utólag kezdem felfedezni Alex Reece és Wax Doctor zenéjét. Őket imádom. Szerintem a Calibre - lehet, hogy ő ezt nem látja így, de - ezt a vonalat viszi tovább. Aztán ő egyre jobban jött előrébb, Lee, Marcus Intalex + Calibre buli, akkor kezdtek a Total Science és Digital visszajönni, akik nagyon tetszettek. Dillinja mindig. Szép lassan egyre több ilyen zene lett, és ahogy nősz fel, egyre jobban felvállalod azt, ami igazán tetszik. Meg nincs is nagyon kemény zene, ami tetszik, nagyon ritka. Nem tetszenek, ahogy szólnak. Az a durva, hogy egy likvid szettbe be tudsz illeszteni egy-két régebbi keményet, pl. a Dozer-t Ed Rush & Optical-tól.

Nem is élvezed igazán, amikor nagy bulin játszol, pl. az Events Hall-ban?

Az a durva hogy de, mert akkor viszont csak olyan zenét játszok... Akkor szeretem ezt játszani, meg lehet ugrálni a pultban... Mondjuk, ha a Different Drum-on jó a közönség, akkor ott is lehet.

Említetted, hogy Steve-vel (Bratwa - a szerk.) zeneileg régebben is úgy érezted, hogy egy vonalon voltatok, a Different Drum pedig a közös rezidenciátok.

A Bladerunnaz-en belül fut ez a projekt, mert úgy gondolom ki kéne elégíteni ezt a - nem létező, - tátongó űrt, az igényes zene iránt is vonzódó fiatalok - nem létező - igényét. Először a tavalyi Marcus Intalex, Calbire bulin zenéltünk együtt, ami elég jól sikerült és ez meg is maradt, úgy gondolom, kiegészítjük egymást. Ő játssza a diszkósabb dolgokat is, én inkább a mélyebbeket. A likviden belül mindig a deep vonalat viszem.

Mik a tervek a Different Drummal?

balNem úgy tűnik, mint ha nagy érdeklődés lenne. Nem várom azt, hogy 400 fős teltházas bulik legyenek a Citadellán. Sokan, akik régen jártak esetleg dnb bulikba, mára kiábrándultak belőle bizonyos dolgok miatt - közönség miatt, a zene keménysége miatt, de meg sem próbálnak adni egy esélyt ennek a zenének. Sokan nem is vágják, hogy van a dnb-nek ma is van egy olyan zenei része, - és nem akarok ezzel semmilyen DJ-t megbántani, de - ami sokkal jobb, mint egy breaks, mert van mögötte valamilyen szinten tartalom. Mert az idősebbek átszoktak a breaks bulikra. Szerintem nincsenek tisztában azzal, hogy van ismét ilyen alfaja a dnb-nek és mi próbálkozunk ezzel. Az bizonyosodott be, hogy bár a Citadella egy nagyon jó helyszín, exkluzív, gyönyörű és szerintem erre nagyon alkalmas lenne, túlságosan kiesik a városból, nagyon a perifériára szorult. És oda ez az idősebb brigád, hiába 18+ os a buli, nem fognak feljönni.

Fogalmam nincs mi lesz ezzel, én szeretném, ha működne. Úgy gondolom, ehhez kéne egy kis, 150-200 fős belvárosi hely, kis költségvetésű bulikkal, mondjuk, mint Bécsben - bár én nem voltam ott - a Roxy. Olcsó a beugró, hetente ott is péntekenként van és nagyon komoly bulik vannak.

Végül is azért ültünk össze, mert debütálni fogsz nálunk. Visszatérve a zenélésre. Azért van akiktől tanultál, konkrétan az SKC-t említetted...

Nem konkrétan tanultam tőle, mert tanulni szerintem csak úgy lehet valakitől, ha közösen leültök és mutatja és mondja, hogy mit hogyan kell. Ő mindig segítőkész volt, akár hányszor csináltam egy számot, elküldtem neki, és megmondta mi nem jó benne, általában mixdown-ban. De azt pl. soha senki nem tanította meg nekem, hogy mi az a kompresszor és hogyan kell használni, vagy egy szoftvert hogyan kell használni. A zenélésben, amit megtanultam legfontosabb szabály: "learn to use your EQ's". Semmit nem kell használni, csak EQ-zni kell mindent, ez a lényeg. Ha már tud az ember EQ-zni, utána lehet elkezdeni kompresszálni. Én a Gridről, a Dogs On Acid produkciós fórumáról tanultam mindent.

skc
Azt szerettem mindig is a drum and bass-ben, hogy szabadon keveredhetnek benne a stílusok. Bálintnál is egyértelműen hallani, hogy kik voltak rá nagy hatással, Calibre, D-Bridge, régi Bad Company, Source Direct stb. és ezek úgy keverednek a zenéiben, amiből valami új lesz. Tetszik a visszafogott, tiszta hangzása is, ő nem állt be a sorba: nem baj az, ha nem kell megsüketülni a folyamatosan süvítő magasoktól, mint például az én zenéimben. :)
A sejtelmes hangokkal indító, majd egyenesen krimibe forduló "The Promise" felvezetése semmi jót nem ígér. A pummpummbasszus dropnál fellélegezhetünk, nem baltával vág fejbe a mester ebben az opuszban sem. Bálintra jellemző finom funk thriller hangulattal.
Az ábrándos-nosztalgikus "I Want You To Know" szép ellenpontja a másik számnak, és ezt se tagadhatná le a mester: a dnb hőskorszakát idéző ropogós dobszekció, vokál- és szintifoszlányok, és az elmaradhatatlan pummpumm(TM). Kellemes!. ~ SKC

Melyik programmal kezdtél?

balElőször én is Reason-nel, fülhallgatóval, aztán rájöttem, hogy ez így nem működik. Három-négy éve befektettem egy nagyon pici Genelec hangfalba, ami akkor nem volt túl jó választás, mert elég drága volt és tudtam volna venni egy sokkal erősebb, de rosszabb minőségű hangfalat. Abból a szempontból volt jó választás, hogy tartotta az árát. Gyűjtöttem még pénzt és vettem két nagyon komoly hangfalat, ami nélkül nem tudnám elképzelni az életemet ma. Azokban már volt rendesen basszus. Onnantól kezdve kezdtem ráfeküdni. Ennek kb. három éve. Elkezdtem Reason-özni, de az valamiért nem jött be. Most sincs bennem sznobság, de úgy gondolom a Cubase sokkal jobb, leginkább a VST pluginek miatt. Áttértem a Fruity Loops-ra, amivel problémáim voltak. Visszamentem Reason-be, de akkor már úgy kezdtem el használni, hogy Cubase-zel összekötöttem a kettőt. Így tudtam használni a VSTi plugineket a Reason sávjain. Volt olyan, hogy leültem és elkezdtem olvasni a Cubase manualjat, ami egy 800 oldalas pdf file és szép lassan áttértem Cubase-re. Mondjuk teljesen mindegy milyen szoftvert használsz, így is, úgy is tudsz szar zenét csinálni. A Kontakt nagyon jó, meg a VSTi pluginek ma már elég jó minőségűek. Megvan persze a Reason előnye, de nem tudok benne dolgozni. Vannak olyan dolgok, amiket a Kontaktban meg tudok csinálni és a Reason-ben nem. Például Kontaktban lehet egyszerre több, különböző fajta filtert is rátenni egy hangra (ha jól emlékszem nyolcat), én nem rakok rá háromnál többet, de mondjuk, van egy csomó hang, amire ráteszel egy low pass filtert, hogy leszedd a tetejét, az aljára meg ráteszel egy high pass-t, mert pl. szőnyegeknél nem árt egy bizonyos Hz alatt levágni a dolgokat. Ez már egy nagy előny, mert megspórolsz egy EQ-t.

Volt egy-két zeném, amire már mondták, hogy jó, de igazából tudtam mindig is, hogy nagyon hamisak, de nem tudtam, hogy kell megcsinálni. Mondjuk, játszom a basszust és lehet, hogy ugyanazt a témát kicsivel lejjebb kell játszani. Én soha nem tanultam zenét, így próbáltam a fine tuninggal helyrehozni. A Gábornak elküldtem, ő mondta, hogy igen, ezt három hanggal lejjebb kell vinni. Ha van egy mintád, mondjuk egy trombitád, nincs hangnemben, akkor nem fine tuningolni kell, hanem ki kell próbálni, hogy kirakod a samplereden minden hangot egy oktávnyi területen és kipróbálod, melyik az a hangmagasság, amelyik a jó hangnemben van. Nekem ezt senki nem mondta el és nagyon sokáig, magamtól nem jöttem rá.

A 'Jazzy' zenét két délután alatt írtam. 'Mr. Rigth On' rip off-ot akartam csinálni, ami mondjuk annyira nem sikerült. Majdnem minden számom úgy indult egyébként, hogy ilyen és ilyen zene lesz. Hálistennek, szerintem egyik zeném se lett olyan, hogy ezt meg lehessen mondani. Meg úgy gondolom, minden számom különbözik a másiktól, hogy ne legyen az, hogy én csak Calibre-t akarom nyúlni.

A Tokyo Eye volt az első zenéd, amit "szélesebb körben" megismertek az emberek...

balEz másfél éve, ősszel volt. Utána, nem tudom miért, nem tudtam írni egy normális zenét. Nagyon rossz az a zene, meg fogom csinálni jóra. Aztán csináltam egy másikat, de nem tetszett, viszont SKC-éknek nagyon, még Valdinak is. Abból csináltam meg a Rememberance-t - egy az egyben ugyanazok a hangok, csak teljesen máshogy vannak kikeverve, mást játszottam fel velük. Ennek az atmoszférája is olyan, hogy meg voltam vele elégedve. Most visszahallgattam, nagyon szarul szól. Calibre 'Go Back To Go Forward-'ot akartam csinálni, de olyan dobot a mai napig nem tudok írni. De talán az új remixben már jól szólnak a dolgok. Én nagyon szeretem a vékony, nem szétkompresszált dobokat, tényleg mintha egy igazi dobos játszaná. Ez picit olyanra sikeredett, mai napig úgy gondolom az egyik legjobb számom. Onnantól valamilyen szinten beindultak a dolgok. A Rememberance-t elküldtem pár embernek, Bailey le is játszotta a műsorában, meg A-Sides mondta, hogy nagyon tetszik neki, odaadja a Randallnak, szerinte ő is fogja játszani. Múlt héten történt, hogy a Zinc-nek elküldtem a zenéimet és visszaírt a Lithiumra. Ami kurvajó dolog, mert csomó DJ annyira nem képes, hogy annyit visszaszóljon, hogy kösz.

The Promise
Volt egy jó break-em, amivel nem tudtam mit kezdeni. Találtam egy nagyon jó visszhang effektet - klasszikus Calibre dub delay hangzás. Elkezdtem szórakozni a hangmintáimmal, amit egy klasszikus, Herbie Hancock zenéből szedtem ki. Pedig nem szeretek olyan mintákat használni, ami nagyon ismert. (Ezért nem szeretem a Jazzy-t sem, mert Big Bud volt az első akinek elküldtem és abban a másodpercben mondta, hogy honnan van a minta és erre kicsit kiakadtam.) Nekem olyan hangulata volt, mint egy Loxy és Ink számnak, csak a reece hiányzott. Tudni kell rólam, hogy reece-t közelről s távoltól nem láttam soha, nem is hiszem, hogy valaha fogok látni. Gyorsan csináltam egyet, amilyet tudtam, megcsináltam ezt a témát, nagyjából mindegyik hangon ugyanaz az effekt van, így született ez a zene. Ami kicsit poén, mert nem mondanám, hogy ez a zene én vagyok, nem reprezentálja az én zenei ízlésemet annyira. És jól szól. A címe meg onnan lett, hogy pont Friedrich Dürrenmatt 'Az ígéret' című novelláját olvastam.

I Want You To Know
Tavaly ősszel irtam egy lánynak. Extra romantikus trekk.
A sziget után picit 'szerelmes' lettem a Radiohead-be, innen kapta a szám a cimét, a Kinves Out c. daluk első sora. Bár az érdeklődésem irántuk tényleg csak olyan volt, mint egy lángoló szerelem - kb két hónapig tartott. Eleinte nagyon meglepett, hogy nem hagyományos gitárzenét játszanak, mint ahogy hittem, de aztán gyorsan hanyatlott az irántuk való érdeklődésem. Thom York hangjától egyenesen falra mászom. Sokan mondják, hogy mennyire elborult/depis a zenéjük, én nem látom ezt igy, vannak náluk sokkal durvább zenekarok, mint a Swans vagy a Nurse with Wound...
Épp akortájt vettem egy pár régi Alex Reese és Wax Doctor lemezt, és akartam valami hasonlóan egyszerűt kreálni. Valami olyat, amiben megvan ez a klasszikus vibe. Ezért nyúltam ehhez a régen nagyon kedvelt James Brown break-hez, és irtam hozzá egy ilyen dallamot. Nagyon vékony dobokat akartam, mint amilyen D-Bridge 'Bellini' c zenéjében. Bár ez a trekk közel sem lett olyan jó mint a Bellini, azért úgy gondolom sikeresen elkaptam azt az érzést és atmoszférát, amit célul tűztem ki magam elé. A régi zenékben nem volt sok effekt vagy ilyesmi. Egy-két téma meg pár sample és kész, de mindez elég volt. Ezt probáltam én is elérni a magam szintjén, ki-ki döntse el hogy mennyire sikerült.

Mi van az új zenékkel?

Vicces, hogy a minap megkeresett a Clayton (TOV Music Group főnök - a szerk.), hogy küldjek neki zenét, elküldtem neki az összes zenémet, ami jó.

Mennyi zene van, aminek gazdát keresel?

balOlyan hat-hét zenének. Félreértés ne essék, nem a Soul:R-on akarok kiadni, bár nagyon örülnék neki, de azzal tisztában vagyok, hogy ez nem most lesz, vagy ehhez valami nagyon furcsát kell csináljak. Lassan haladok a zenekészítéssel. Egyrészt, hogy minden számom nagyon más legyen, másrészt próbálok egy teljesen más vonalat kialakítani a dnb-n belül, kicsit behozni ezt a house-os stílust. Szeretnék egy olyan zenét csinálni, ami csak dob meg basszus, csak minimál effektek, mint Calibre újabb száma, a Basic - ami egyébként szintén kicsit játszhatatlan...

Úgy gondoltam, hogy a 9th Wondernek nagyobb lesz a lángja. Arra azt mondta a Loxy, hogy kiadja, elvileg meg is jelent egy top 10-ben, mint X-tinction Agenda és egy kérdőjel. Azt mondta, meg kell beszélnie a Keatonnel, azóta semmi.

Azért tetszene ez az egész, mert ha lenne már egy-két megjelenésem és meghívogatnának külföldre játszani, akkor megtehetném, hogy mondjuk csak fél munkaidőben dolgozzak. Nagyon tetszene. Most el fogom végezni a főiskolát és lehet, hogy vége a zenei karrieremnek, ami épp beindulna. Ettől félek nagyon. A munkát egyébként sem nekem találták ki. Úgy érzem, most tudnám gyártani a zenéket. Ha összeállna egy picit a házi stúdió, akkor én is rámennék erre a crate digging-re valamilyen szinten. Én minden zenét úgy hallgatok, hogy figyelem, hol egy jó minta.

Szerintem az utóbbi időben sok újgenerációs producer mintha megfeledkezett volna a mintákról, vagy nagyon kézenfekvő mintákat használnak.

Ha van is egy mintám, úgy használom, hogy vagy ne lehessen felismerni, vagy tudom róla, hogy ez egy olyan dolog, ami nem igazán közismert. Mondjuk a magyarok közül nem nagyon csinálja ezt a mintázgatós zenét senki, nem? A Norbiék és a Tactile krú is mintáznak, de nem úgy, hogy maga a sample az egyik fő motívuma a zenének.

Norbi inkább többet dolgozik együtt a Spinline-os srácokkal. Mit szólsz ezekhez a zenékhez?

balVelük is jóban vagyok! Most küldtek egy reggae-s számot, ami nem rossz, bár manapság kevés a jó dub/ reagge mintás zene, kicsit hiányolom a kreativitást ezekből.

Dis Dávid különlépett ettől a brigádtól, ő nagyon komoly zenéket fog csinálni. Madd szintén, a jump up száma nagyon nagy. Úgy gondolom a jump up rétegnek oda kellett volna figyelni arra a számra. Most küldött nekem egy új zenét, ami szintén nagyon jól szól. Vele el is kezdtünk egy számot régen, amit meg kéne csinálni.

Én igazából rájöttem, hogy nem akarok senkivel együtt dolgozni. Alix Perezzel beszéltünk erről, hogy az az álma, hogy Calibre-vel dolgozhasson. Nekem, bár az az álmom, hogy a Sonic Youth-tal együtt zenéljek, nem akarnék együtt zenélni senkivel. Ez egyfajta zenei zárkózottság. Alix Perez és TC1 is mondták, hogy zenélhetnénk együtt, de kicsit félek, hogy nem tudok semmit és beégek. Magyar arcok közül meg úgy gondolom zeneileg senkivel nem vagyok teljesen egy hullámhosszon úgy, hogy le tudjak vele ülni. Alapból nagyon lassan dolgozom. Jó egyedül.

Van egy vonal, akikről elmondható, hogy őszintén ezt a régi hangzást keresik a zenéikkel, és a mintázás is nagyon jellemző rájuk. Paradox-ékra, a Fracture & Neptune-ra gondolok...

Paradoxra nagyon haragszom az interjú miatt. Ismerem valamilyen szinten a zenéjüket, próbálok odafigyelni rájuk is, de mindig Source Direct utóérzésem, de nem úgy, ahogy tetszene.

vampire
Bal egy olyan producer, aki sok különböző stílusban tud zenét írni. A régmúltból merítve alakít ki egy új stílust, ami a sajátja. Érdemes lesz odafigyelni rá idén! ~ Phil Aslett (Ex-Source Direct / Vampire Records)

várható megjelenés: Bal - Remembrance (VAMPDJUK 006)

És fogsz Sonic Youth-ot mintázni?

balNem, soha. Nem szabad! Ezt megtanultam a kedvenc produceremtől: "you don't sample what you like". Akkor nem fogtam ezt fel, de rájöttem, hogy igaz. Egyszerűen megadod a tiszteletet annak, akit szeretsz, azzal, hogy nem használod fel a saját előnyödre. Képtelen lennék Sonic Youth-ot mintázni, pedig a Tokyo Eye vokál az tőlük van pl. De ha lesz új verzió abból ki is hagyom.

Hogy áll a house zene készítés? A Tiloson játszottál egy deep house szettet.

House-t sokkal nehezebb csinálni, mint dnb-t. Drum and bass-en belül adottak bizonyos szabályok, és house-ban ezek a szabályok szerintem tágabbak.

Ezt érdekes hallani pont egy dnb DJ-től. Amikor a dnb még új dolognak számított, akkor mindenki fordítva gondolta.

Akkor így is volt. Drum and bass-ben megírsz egy loopot, csinálsz egy intrót és nagyjából kész a zenéd. Esetleg pár kör után behozol egy másik témát - nagyjából ez az összes '98 után készült dnb sémája. House-ban nem kell úgy kitöltened a frekvenciasávokat, mint dnb-ben. Arrangement szinten is bármit megtehetsz, a basszus általában már a számok legelején bejön. Sokan azt hiszik, hogy nehezebb kikeverni a dnb-t. Félreértés ne essék, mindkét zenét nehéz csinálni, ha jól akarod. Nekem úgy tűnik, hogy a house kevésbé sematikus manapság, bár lehet, csak azért, mert az újdonság erejével hat. Bár van egy-két arc, aki durván új hangzásokkal kísérletezget, pl. Jesse Rose totál őrült zenéket csinál. Csinálnék house-t is, meg gondolkozom downtempo-n is. Unokabátyámék két éve nyertek egy animációs fesztivált, ő mondta, hogy lesz egy kisebb projektjük és csináljak hozzá zenét.

Öt zene, amit bárcsak te írtál volna
Photek - Ni Ten Ichi Ryu
DJ Die - Clear Skiez
Capone - Friday
Calibre - Highlander
Frank De Wulf - Drums In A Grip (Wax Doctor remix)


Kitekintő:

http://www.myspace.com/djbal
http://www.myspace.com/ipcprofiles
http://www.myspace.com/bladerunnaz
http://www.bladerunnaz.com/
drumandbass.hu - Mi történt itthon?
icr + ib + m 2007.08.01