impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu





Warning: getdate() expects parameter 1 to be long, string given in /var/www/old/kislemez.php3 on line 7

Warning: getdate() expects parameter 1 to be long, string given in /var/www/old/kislemez.php3 on line 8
Füles
Ha van véleményed az alábbi lemezekről írd meg itt!
El-B
Dirty EP
NA003
Night Audio, 2010
El-B, azaz Lewis Beadle zenei karrierje a kilencvenes évek közepén indult útjára, nagyobb fordulatszámra akkor kapcsolt, amikor Noodles-szal összehozták a garage szcéna egyik leginkább meghatározó duóját, a Groove Chronicles-t. A pezsgőlocsolós, szirupos, énekkel nem fukarkodó 2-step / garage stílusból gyakorlatilag kivonták a csízi részt, a puha mélyeken némileg torzítottak, az aranyosan kornyikáló énekesnőket gyakran helyettesítették morcos MC-kkel, és zenéiket úgy alakították, hogy az aktuális trendekhez képest némileg sötétebb tónusúak legyenek. Tartva magukat ehhez az elvhez, olyan klasszikusokat hoztak össze, mint a ’1999’ vagy a ’Stone Cold’. A millennium környékén szóló projektjei mellett El-B egy másik angol producerrel, név szerint J Da Flex-szel kezdett el közösködni, akivel sikerült egy újabb legendát, a Ghost-ot összehozniuk, amely név egyszerre foglalja magába közös kiadójukat és zenei tevékenységüket. Amellett, hogy ismét megkerülhetetlen, zseniális szerzeményekkel lepték meg a szigorúbb garage hangzás szerelmeseit (például a ’The Club’-al), sokan tartják úgy, hogy a dubstep kialakulásában hatalmas szerepe volt a Ghost-nak és vele együtt El-B-nek. Miközben 2004-2005 környékén elkezdett igazán felfutni a manapság hatalmas népszerűségnek örvendő stílus, a páros néhány kevésbé szignifikáns megjelenést leszámítva eltűnt a süllyesztőben. Az utóbbi egy-két évben viszont aktivizálták magukat (köszönhető ez részben talán a Tempa-n megjelent ’The Roots Of El-B’ válogatásnak is), a remélhetőleg hamarosan megjelenő albumuk (’Nu Levels’, melyen közreműködik például Burial és Zed Bias) mellett önálló munkásságuk is elérhető egyre többször 12”-esek formájában.

Idén a ’Nu Levels’ LP beharangozó lemeze mellett május elején jelentkezett El-B egy négyszámos EP-vel, amely a Night Audio gondozásában került a boltok polcaira. A ’Dirty’ EP-n Lewis megmutatja egyaránt régi Ghost-os énjét és felvillantja dubstep-es skilljeit is úgy, hogy közben mind a négy zenében szerepelteti a védjegyének számító lüktető garage-os bassline-okat. A felezett ütem ellenére a legnagyobb lendület és vibrálás minden kétséget kizárva a ’How U Like Dat’-ben van, annyi energia lakozik a Laze-zel közös track-ben, hogy képtelenség mozdulatlanul végighallgatni. Ez a zene és az őt követő, Rolla-val készült ’Dirty Dirty’ mutatja meg, hogy a fentebb említett dark garage hangzást hogyan ülteti bele El-B dubstep-környezetbe. A ’This Thrill’ ellenben visszanyúl egészen a gyökerekig: megjelennek benne a kopogós dobminták és a letisztult 2-step képletek, főleg a szám bevezetőjében. A folyamatosan torzuló, látszólag önálló életre kelt bassline futamra rásimul Nico profi vokálja, a hölgynek köszönhetően ez az oldal kiemelkedik az EP amúgy is erős felhozatalából. Az egyetlen gyengítő tényező a ’Dirty Flow’, melyben Usher-t megszégyenítő rnb-trance szintifutamok és fájdalmas - néha latinosba hajló - gitár riffek vegyülnek a fentebb már emlegetett Ghost-hangzással dubstep tempón. Mivel az összképen alig ront a ’Dirty’ EP D oldala, jár neki egy ötös alá.

Értékelés: (5/5)
gergo | -0.5- 27: 1
Serum
Souped Up / Push It
COLAB020
Co-Lab, 2010
Serum először 2004-ben tűnt fel megjelenésekkel a drum&bass szcénában, eleinte főleg Ray Keith kiadóján (Dread) lehetett hallani róla, majd felfigyelt rá Twisted Individual, ezért neve mögé ma már a Grid és Zombie címkéket is odabiggyesztheti. Zenéi minden különösebb visszhang nélkül merülnek feledésbe, pedig több tucat 12”-esből áll a diszkográfiája, ahol a fenti kiadók mellett olyan labelek is képviseltetik magukat, mint a Critical, Creative Source, Timeless és Liquid V. Az utóbbi egy-két évben egyre sűrűbben működik együtt Bladerunnerrel, ami kifejezetten jót tesz karrierjének, közös számaik körül folyamatosan növekszik az érdeklődés. Kettejük idei első lemeze (’Walk The Walk’ / ’Warriors’) után Serum szólóban is felbukkan két hasonlóan visszafogott jump-up darabbal, amik mégis képesek nem egyszerű felfordulást okozni a parketten.

A Co-Lab-on most debütáló Serum ’Souped Up’-ja olyan egyszerű, mint egy bot, de mégis képtelenség lenne nem beleszeretni ebbe a zenébe első hallás után. A kérdezz-feleleket játszó mérsékelten idióta basszus-téma és az amennel megtámogatott könnyedén gördülő dobszekció pontosan elég ahhoz, hogy megidézze a bristoli drum&bass fénykorát. Emellett a szám ideális dj-tool is, remekül lehet dupladroppok, tease-ek és egyéb trükkök bevetéséhez alkalmazni, a tömeg pozitív reakciója biztosan nem marad el.

Másik oldalon a ’Push It’ gyakorlatilag ugyanazt nyújtja, mint a ’Souped Up’, csak itt még egy ötletes vokál mintával is meg van fűszerezve a track (ugye nem kell mondanom, hogy honnan ered a sample?). Hiába egyezik a két oldal, az egész release élvezetokozó-faktora ettől még egy cseppet sem csökken, likvid és jump-up arcoknak egyaránt ajánlott darabról van szó.

Értékelés: (5/5)
gergo | -0.3- 27: 1
Data / Incident & Paul SG
Liberty City Blues / Autumn Drops
LUCKYDEVIL7
Lucky Devil, 2009
A Lucky Devil az okosbéz vonalon eddig hat kiadvánnyal képviseltette magát, decemberben megérett a hetedik single, rajta magyar előadóval. A Matt Impact kiadótulajdonos Knowledge mixében is felbukkanó muzsika ugyanis az Incident és Paul SG közös szerzeménye. A label szállított már többek közt Survival, Zyon Base és Alix Perez zenéket is, nézzük, ezennel mit is tartogat számunkra.

Az A oldalon ezúttal Data szerepel az abszolút minimalizmus jegyében. Óvatos dobok a sötétségben, néha egy-egy hasító snare, fortyogós bass, a ’Liberty City Blues’ nagyon alattomos, amolyan igazi Data. A "dropot" flegma kacaj vezeti be, elnyújtott, túlvilági hangfoszlányok kísérik a kényelmes tempóban döcögő dobképletet. Bár a kevesebb több elvén íródott muzsikák kedvelői tudnának említeni jobban sikerült Data zenéket, mégsem lehet okunk panaszra.

A flipen az ’Autumn Drops’ így a télben járva kellemes, de ugyanakkor hűvös hangulatot áraszt. Kimért dobok, morgós alszekció, a mélység jegyében íródott szerzemény valamennyire ellensúlyozza az A oldal sötétségét, ugyanakkor valamennyit meg is tart minimalizmusából. Szomorkás-szerelmes hangulatával igazi szívhez szóló nóta. A srácoknak nem ez az első kollaborációjuk a német likvid producerrel, korábban a Basswerk Files keretein belül jelentek meg közös szerzemények. A közeljövőben várható Incident megjelenések közül három már a finishben van: az olasz Maztek Subculture kiadóján egy EP formájában négy újabb zene lát napvilágot (’Fear Of Noise’ / ’Fire Ants’ / ’The Room’ / ’Vertigo’), továbbá úton van egy Vibez CD-s megjelenés is (’Difficult Dreams’ / ’Behaviourism’), illetve egy 12”-es érkezik az Ennex színeiben (Incident feat. Megadrummer & Blal - ’First’ / Incident - ’Stay’). Csak így tovább!

Értékelés: (5/5)
flag | -0.1- 16: 1
Dr Rubberfunk ft. Roachford
Trouble Woman (Featurecast Remix) / ~ (Featurecast Dub)
JAL91
Jalapeno, 2009
A 2000-ben alakult Jalapeno Records kiadót, illetve a nagy remixer és turntablist hírében álló Featurecastot eddig inkább a minőségi funk és break kedvelői ismerhették, ám ezzel a kiadvánnyal a magasabb bpm-ek földjére tesznek egy kirándulást. Az első megjelenését 2001-ben elkönyvelő Dr Rubberfunk harmadik szerzői albuma 2009 késő őszén várható a Jalapeno-n, ennek egyik számának, a ’Trouble Woman’-nek drum and bass átiratait hallhatjuk a kiadó 91-es sorszámmal ellátott single-jén.

Ahogy azt a bevezetőben említettem, a műfaj terén újonc kiadóval (nem teljesen újonc, itt jelent meg néhány éve Ikon – ’Vai E Vem’ Nu:Tone remixe is – a szerk.) és producerrel van dolgunk, nézzük, hogyan sikerült felvenni a tempót. Ha nem tudtam volna a szerző és az újragondoló nevét, első hallgatás alapján azt mondtam volna, hogy High Contrast az elkövető, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egy jól sikerült másolattal állunk szemben. Egyenesen következik, hogy a legnagyobb támogatást a Hospital főnök Tony Colman-től, illetve a fentebb már említett kórházas művésztől kapja.

Az AA oldalon a szám dub verzióját hallhatjuk, ami pusztán a vokál mennyiségében különbözik a második oldaltól. Hatásosan felépített zenével van dolgunk, a kezdettől a kiállásig egyenletesen fokozza a hangulatot a cinek sűrítésével, a dobok filterezésével, vokál foszlányokkal és remek fúvóstémával. Majd a hirtelen előbújó, egy az egyben a Hospital műhelyből származó pattogó basszussal vezeti fel az elsöprő dropot, lenyűgözően megírt házi feladatról van szó. A zene többi részében ezek hatásos kombinálásáról van szó. Az A oldal annyival többet nyújt, hogy az eredeti zene vokáljából jóval többet tartalmaz. Főként a kiállástól ereszti ki hangját a brit soul legenda, Roachford, így kölcsönözve kis egyediséget a számnak.

Bármennyire is egy már bevált recept alapján készült ez a zene, tánctér robbantó képességéhez nem férhet kétség, így aki benevez rá, biztosan remélhet reakciót a végtagjai / a közönség részéről. Saját véleményen, hogy kevés ugyanannak a zenének a hajszálnyival eltérő verzióit egy kiadványra pakolni, hogy az eladható legyen (tehát nem értem ide azokat, amiknél a két remix más előadóktól származik).

Várható megjelenés: 2009 november

Értékelés: (4/5)
markov | -1.0- 28: 2
Netsky
Everyday / Come Back Home
LIQWEED012
Liq-Weed Ganja, 2009
Idén Lenzman mellett Netsky az, aki talán képes lesz kiszakadni a B-vonalas likvid producerek és dj-k népes táborából. A Belgiumból származó - fiatalkorában javarészt house-on nevelkedő - srác az elmúlt négy évét azzal töltötte, hogy zeneírói képességét fejlessze. A befektetett energia idén több lemez formájában kezdett el megtérülni, bár a saját hangzás megtalálása még várat magára. Egy-két régebbi Allsorts-os és Liqweed Ganja-s, valamint közelgő Hospital, Spearhead és SGN:LTD megjelenés hallgatása után ugyanis könnyen megállapítható, hogy egyelőre a már jól ismert Brookes Brothers, Danny Byrd és A.I. sound ügyes másolataival állunk szemben. A tizenkettes Liqweed Ganja sem kivétel ez alól, tehát az élvezet a férfivokállal megtámogatott diszkóbéz szerelmeseinek garantált.

Az ’Everyday’ és a ’Come Back Home’ közt túl sok különbséget nem fog találni a hallgató, maximum annyit, hogy előbbinek gerincét egy aranyos zongorafutam, utóbbinak pedig a már sokszor emlegetett reszelős bassline képezi. Mindkét szám könnyen megkedvelhető, kellemes uplifting-disco-funk (jaj.), ráadásul a táncparketten is működőképesnek tűnnek, amellett, hogy otthon is jó lötyögni rájuk a fotelbe süppedve. Dupla A oldalas, vérbeli likvid biznisz, a stílus rajongóinak kár lenne kihagyni.

Várható megjelenés: 2009. november 23.

Értékelés: (5/5)
gergo | -1.0- 20: 1
Original Sin
Therapy / Kiss
PLAYAZ008LPS
Playaz, 2009
Amíg itthon végleg elsötétülni látszik a drum&bass és egymást váltják a techno illetve mészár dnb bulik, az angoloknál továbbra is a jump-up a mainstream. Egyértelmű jele ennek az, hogy a szcéna félévente felkap egy aránylag frissnek számító bohóczenészt, akinek számait aztán rongyosra játssza az egész BBC-csapat, és végül nevesebb kiadók kérik fel aktuális slágereik újragondolására az illetőt. Sub Focus, Hazard és Taxman után a soron következő sztár Original Sin, akit odakint már hónapok óta ünnepelnek (és akire hazánkban maximum tíz ember lenne kíváncsi egy buliban). A Newcastle-ből származó producer szóló (igen, szóló, ugyanis a G Dub egyik feléről beszélünk) pályafutásának eddigi legfontosabb mérföldkövéhez tart: DJ Hype kiadóján december elején megjelenik ’Grow Your Wings’ névre keresztelt albuma. Az LP állítólag színesebb lesz, mint az elmúlt háromévnyi Original Sin diszkográfia együtt, a sampler ezt az ígéretet igyekszik alátámasztani.

Komolyabb meglepetést csak a ’Kiss’ nyújt, méghozzá egy igazán kellemeset. A jól megszokott röfögés és megfeszített tempó helyett finom dallammal és szolidan gördülő doblooppal indít, majd megszólal egy karakteres, ’96-os house nótából kölcsönvett női hang is, akinek éneke és dúdolászása innentől a zenét végigkiséri. A dal hallatán valószínűleg sokaknak az jut majd eszébe, hogy ez is csak meglovagolja az ’If We Ever’-rel útjára indított öregsulis trendet, hiszen az itt szóló egyszerű pad-ek, a be-beköszönő mélyek és a ropogós dobok hasonlóképp egy múltbéli korszakot idéznek. Nézzük el Original Sin-nek, hogy nem a legeredetibb ötlettel állt elő, valójában a végeredmény cseppet sem mondható rossznak, pláne egy olyan producertől, aki a drum&bass világ átellenes csücskében mozog igazán otthonosan.

A ’Therapy’ tipikusan olyan track, amivel mondjuk Andy C (vagy itt éppen Hype) indítaná szettjét egy óriási bulin, és a második percéig legalább két slágert tease-elne rá. Epikus intro, amen-csörömpölés a drop-nál, majd jöhet a kegyetlen wobble aprítás. Könnyű elképzelni, ahogy párezer ember e zene hatására egyik pillanatról a másikra önkívületi állapotba kerül.

Várható megjelenés: 2009. november 23.

Értékelés: (4/5)
gergo | -1.0- 07: 1
Dillinja
Shiners / Lovechild
VLV027
Valve, 2009
Új Dillinja maxiról azért kötelező néhány szót ejteni, mert utoljára bő másfél évvel ezelőtt jelent meg egy EP-re való zsíros basszus a Valve főnöktől (sokkal többnek tűnik ez az idő), másrészt egy hónap múlva újra hazánkba látogat, hogy egy megfelelő hangrendszer és néhány saját darab segítségével tönkretegye a hallójáratainkat. Apropó fülek, lassan mindenki elkezdheti kincsként értékelni az elkövetkező Dillinja fellépéseket és megjelenéseket, ugyanis emberünk állítólag egyik fülére már teljesen megsüketült…

Idegtépő, horror filmekbe illő vijjogással és a dj-k kedvéért cinekkel indít a ’Shiners’, melyben egy férfihang ismétli: „I don’t know what you talkin’ about baby, just keep shining”. A mondat fordításától most eltekintenék, pláne hogy magához a zenéhez nincs sok köze, amely egyébként az első negyven másodpercnyi vészjósló visítozás és cincogás után, minden figyelmeztetés nélkül belecsap a főtémába. A már jól megszokott basszus-orgia és középtartományos reszelő-téma most sem marad el, a dobok is ugyanúgy szétverik az ember fejét, mint évekkel ezelőtt. Ennél több tulajdonképpen nem is kell ahhoz, hogy elinduljon plafont bontani az ember, ha felcsendül egy buliban a track. Igazán őszinte, egyszerű Dillinja szám a ’Shiners’, jobban odabasz, mint bármi más mostanában.

A ’Lovechild’ jobban illeszkedik a mostani trendekhez, abszolút a ’Shiners’ felszínességével áll szemben. Természetesen itt is a mélyek kapják a főszerepet, de már egy „művészibb” környezetből rezgetik belső szerveinket. Az intro-ban a bugyuta nyolcbites dallamocska félrevezet egy pillanatra, de háttérben megbúvó pad és a szép lassan bekúszó dobképlet már sejteti, hogy ezzel a zenével Dillinja nem a retardáltakat szeretné megcélozni. Kevésbé harsány, ám mégis lendületes a szerelemgyerek. Végre nem csak a ’Friday’-t lehet beszúrni D-től egy mélyebb szettbe.

Értékelés: (4/5)
gergo | -0.7- 08: 2
SpectraSoul
Captive / Poseidon
DSM010
Deep Soul Music, 2009
Különböző mixekben már korán felfigyeltem egy zenére, majd hosszas nyomozás után ráakadtam a címre, az előadót a hangzás alapján be tudtam lőni, és nem is tévedtem. A napokban pedig a megjelenés is megérett, így a tizedik Deep Soul Music kiadvány már bakeliten és exkluzív jelzővel ellátott digitális formátumban is elérhető.

A SpectraSoul ezúttal is a szokásos mélységekbe kalauzol el minket, ugyanis a lemez a minimál illetve a mély hangzást lovagolja meg. A ’Captive’ sötét atmoszférájával és szaggatott dobjaival számomra sok újat nem tudott nyújtani. Időnként morgó basszusok bukkannak fel, a kiállásban pedig valaki menni szeretne, valaki meg a sírás határán van, ám a drop kegyetlenül kivégzi mindkét delikvenst. Nem rossz nóta, de volt már jobb, illetve az is elképzelhető (és ez a valószínűbb), hogy én nem érzem igazán.

A másik oldal viszont telitalálat A ’Poseidon’ jellegzetesen spectrasoul-os dobjai és dallamvilága elvisz valahova nagyon messzire. A lágyan simogató, keleties foszlányok megcirógatják a dobhártyákat, miközben a súlyos subok és a fel-feltörő karcos basszusok egy nagyon kellemes zenét alkotnak. A vokál leheletfinom, a drop előtt visszafelé megszólaltatott női hang pedig igencsak hatásos, teljesen kész vagyok tőle. Részemről egy izmos négyest érdemel az angol duó új megjelenése, ismét nem okoztak csalódást.

Értékelés: (4/5)
flag | -0.6- 16: 1
Silent Witness
Poster Girl EP
CRIT037
Critical, 2009
A Kasra által igazgatott Critical legfrissebb megjelenése egyfajta mérföldkőnek tekinthető a kiadó történetében, hiszen ez az első olyan EP, amely kizárólag egyetlen előadóra fókuszál. Ő pedig nem más, mint a Dél-Angliából származó Dan Braine, azaz Silent Witness. Emberünk többször vendégszerepelt már a Critical színeiben. 2004-ben egy Break-kel közös fekete korong (’Dialling Out’ / ’Godpad’), majd két évvel később pedig a sokak számára kedves ’Atlanta’ / ’California’ is itt jelent meg. Mind e mellett az ’All Sounds Electric’ mindkét szelekciójában is helyet kapott egy-egy SW zene (’Twin Town’ az elsőn, illetve a ’Sirius’-szal közös ’Proceed’ a másodikon). Ezúttal két fekete 12-es korongon négy saját szerzeményt tár a hallgatóság elé - legnagyobb örömünkre.

Az új EP címadó dala, a ’Poster Girl’ a California-Atlanta-Twin Town vonalán halad. A masszív dobképletet és a döngölő basszusokat elnyújtott, lágy női vokál és fülbemászó pengetős dallam szövi át. Azért néhol előbukkan egy-egy karcos tech-foszlány, valamint elő-előúsznak a tündérmesébe illő pad-ek is. Ez a track teljes mértékben hozza azt az utánozhatatlan SW hangzást, amelyet talán a „szentimentális döngölés” kategóriába lehetne sorolni. Biztos vagyok benne, hogy akinek a fent említett zenék tetszettek, ebben sem fog csalódni. A flip viszont már egyáltalán nem finomkodik. Félresöpri a poszterlány hangulatát, és jóval keményebb barázdákra tereli lemezjátszónk tűjét. A ’Transworld’ a lepitch-elt, végletekig leegyszerűsített dallamával számomra a leggyengébb zene, ám félreértés ne essék, egyáltalán nem rossz. Valahogy nem akar összeállni a kép: ugyan elég hatásosan droppol és kellőképpen aljas a bass, mégis vontatott, és a többi zenéhez képest jóval erőtlenebbnek érzem.

A második 12-es zenéi véleményem szerint már jobban működnek a tánctereken. A ’Blackhole’ csúszós tech-jei egy pillanatra sem hagynak pihenni, folyamatosan vijjogó pad-ek tűnnek elő, és a groove az üldögélőket is masszív bólogatásra készteti. A lemez másik oldala az abszolút favorit számomra. A ’Hinterland’ dobjai némiképp hajaznak a ’Proceed’-ra, ám ez klasszisokkal dinamikusabb zene. A basszusfolyamot egy filterzett hang húzza, a mélyből pedig sötét pad-ek és vokálfoszlányok törnek fel. Húzós darab.

Végszó gyanánt elmondhatjuk, hogy ez az EP a derült égből csapott le, miközben sokan az ’Alibi’ (Break remix) / ’Organizer’ párost várják. A szcéna egyik legstabilabb kiadójától egy nagyszerű dupla ez, aki érzi a SW hangzást, nyugodt szívvel megvásárolhatja.

Értékelés: (5/5)
flag | -0.3- 25: 2
Subwave
Dreamcatcher / Special Skills
METHPLA008
Metalheadz Platinum, 2009
A Commix duó után újabb tehetségeket karol fel az aranyfogsorú öreg, aki mostanában úgy látszik képtelen pihenni. Így akadt Goldie például Data mellett az orosz Subwave-re, akit az a megtiszteltetés ér, hogy a néhány évvel ezelőtti Tech Itch és a tavalyi Shogun Audio-s megjelenések után most a legendás Metalheadz cimkéje alatt mutathatja meg mire is képes. A kiadó platinum sorozatának új darabja régóta váratott magára, a label főnöke még 2008 elején beígérte, hogy a Metalheadz Platinum a friss húsokat fogja megmutatni, köztük Subwave-et is.

A ’Dreamcatcher’ erős melankóliával indít, majd érkeznek az agyonkompresszált dobok az üveghang-virtuóz basszussal kiegészülve. Jó zene, de valamiért hidegen hagy, nem úgy, mint a lemez másik oldala.
A ’Special Skills’ bevezetője néhány futurisztikus mintával és magasan szóló cinekkel hozza a hallgatót hangulatba. A drop után balról-jobbra, fel-alá, majd vissza gördülő bassline-t és az űrbéli szintitémát a snare-re ültetett, ostorcsattanásra hasonlító hang fogja össze. Játékos kaotikusága egyszerre félelmetes és magával ragadó. A dal elemei igazán jól összeértek, az egyetlen megjegyzendő, de nem kifogásolható dolog a címet adó szövegminta, amely nélkül ugyanilyen jól működne a track.

Értékelés: (5/5)
elf | -0.3- 14: 1
Lenzman
Lose You feat. Cliff / Bear Trap feat. Treez
CIADK016
Deep Kut, 2009
Az épkézláb liquid newcomerek annyira megfogyatkoztak, hogy már-már szenzációszámba megy, ha feltűnik egy igazán tehetséges arc, aki a középszerűség szürke felhői fölé képes szárnyalni. A holland Lenzman (akinek egyébként már négy évvel ezelőtt is volt megjelenése, de kétségkívül most kapott erőre) nevére ma már olyanok is felkapják a fejüket, mint például Goldie, nem ok nélkül. Nem a spanyolviasz újbóli feltalálásáról van szó, mindössze az van, hogy High Contrast, Redeyes vagy Random Movement után valaki ismét minőségi likvidet alkot.

A tizenhatos Deep Kut egyik felén a Cliff vokáljával kiegészült rinyalikvid annyira alattomosan mászik bele az ember fülébe, hogy onnan akár hetekig sem fog eltűnni. Az ének még talán pont azon a határon van, hogy nem veri ki a biztosítékot az erre érzékenyebb hallgatóknál, vagy legalább is a finoman reszelő bassline, a szép telten szóló dobképlet és a légies, könnyed dallamvilág ellensúlyozza azt. Kellett már egy ilyen track nagyon, nálam Lenzman a ’Lose You’-val írta be magát az A-listás producerek közé.

Persze tulipánszedegető barátunk annyira nem tökös (vagy töketlen?), hogy a másik oldalra is egy hasonlóan vérbeli liquid funk darabot dobjon. Inkább a soha véget nem érő mélyzenés trendet (oké, valójában még egy, maximum két jó éve van ennek a vonalnak, aztán kifullad) lovagolja meg Treez-zel egyetemben. Szerencsére a ’Bear Trap’ nem akar túlságosan művészi lenni, így középkemény szettekben simán elfér két anthem közt töltelék gyanánt, és leülni sem fog a közönség tőle.

A megjelenés lemezes részét ennyivel le is tudtuk, viszont aki a digitális formátumot preferálja, az előbbi kettőn felül még behúzhatja a ’Vale Of Tears’-t is, melyet én legszívesebben megcserélném a ’Bear Trap’-pel. A ’Lose You’-hoz hasonló, amenekkel gazdagon megtűzdelt dobolással indít a dal, majd a szívbemarkoló zongoratéma is beúszik lassacskán, melyet az A.I.-fiúk védjegyévé vált szolid reszelés támogat meg. Bár a keserédes hangulat nem túl ideális a szürke télvégi napokra, de aki nem szenved komoly depresszióban, annak mindenképp ajánlott eme lélekkel teli dnb-ballada. Kár, hogy egy ennyire gyönyörű darab lemezen nem jut szerephez.

Értékelés: (5/5)
gergo | -0.3- 03: 1
Artificial Intelligence
Days of Rage / Crocodile Smile
PLV003
V Recordings, 2009
A nem túl termékeny páros tavaly évvégi és egyben egyetlen megjelenése ez, mely az idén megjelenő albumok előfutára volt. Nem baj persze, hogy nincs minden héten egy release, hisz’ készülnek a nagylemezre. Jót tud tenni a művészeknek az alkotói pihenés, magukba fordulás, kísérletezés, hogy aztán felfrissülve vessék magukat újra stúdiójukba. Csak nem árt, ha aztán ennek van eredménye.

Az intelligens duó ezen két szerzeménye közül az A oldalas ‘Days of Rage’-re ugyanez a jelző legfeljebb egy „un” fosztó előtaggal mondható el. Az intro olyan kellemesen hozza a régi, mondjuk ‘Uprising’ hangulatot, finom dallamával, filterezett dobjaival. A cím „rage” része pedig a droppal nyer magyarázatot a magasból lépcsőnként egyesével leugató basszussal. Teljesen indokolatlannak érzem ezt a wobble témát az intro ismeretében: első hallgatásra hanyatt vágott, olyan WTF értelemben. Értem én: “switch/váltás” itt a kulcskifejezés. De akkor a kérdés: miért hagyták felette azt a finom, vékony dallamot (mely szintén copypaste az ‘Uprising’-ből) és a női vokál foszlányt?

A ‘Crocodile Smile’-lal már kevésbé állok hadilábon. Nem hallani a krokodil tűéles fogainak csattogását, nincsenek cafatok sem, bár ez AI-tól nem volt várható. Egy kellemes, tipikus AI zene ez, a közepesebbik halmazból, régi iskolás vezér témával, férfi hangmintával, sok alaposan elkent kísérő dallammal.

Nem keltette fel kíváncsiságomat ez a beharangozó single, ha csak úgy nem, hogy majd meghallgassam: vajon az album is olyan unalmas és középszerű lesz, mint ez volt?

Értékelés: (2/5)
elf | -0.2- 24: 1
Total Science
Don't Loose Your Head / Stone Love
CIA044
C.I.A., 2009
Aki egyszerre élvezi a botnál is egyszerűbb (de túlságosan nem elvetemült) jumpup-ot és az apró szeletekre kaszabolt, oldschool mintákkal operáló drum & bass-t, az a Total Science új maxiját imádni fogja, a finnyásabb hallgatóknak inkább az utóbbit ajánlanám.

De előtte nézzük röviden, miről is szól a ’Don’t Loose Your Head’. Tényleg csak pár szóban, mert annyira sablon T.S. track, hogy semmi érzelmet nem vált ki az emberből a hallgatása során. Aránylag kevés zenében lehet hallani légyzümmögést, szóval ha valakinek ez számít, menjen rá az A oldalra mindenképp.

Fordítsunk, nézzük mi jót hoz magával a ’Stone Love’. A dal minden kétséget kizárva az ’If We Ever’ hatására indult oldschool-láz jegyeiben készült, annál persze némileg vadabb és dinamikusabb lett a végeredmény. Öröm hallani az agyoncsavargatott amen-ropogást, pláne hogy az kiegészül egy nagyon alap szinti prüntyögéssel, és egy torkaszakadtából éneklő hölgy hangjával (a srácok – és általában elég sokan - már sokadjára nyúlnak Loleatta Holloway ’Love Sensation’-jéhez, old but gold, ugyebár). A dal közepén pedig bekúszik a korszak védjegye, a hosszan úsztatott, egy-két akkordos pad, a kiállásban teljessé válik az öregsulis-mámor, kezek a magasban, rave.

Értékelés: (4/5)
gergo | -0.1- 23: 0
Zero Tolerance & Beta 2 / Total Science
Bizzy Time (Break rmx) / Never Had A Dream (Furney rmx)
CIALTD014
C.I.A. Ltd., 2009
Néha már követni sem egyszerű, hogy épp melyik C.I.A. testvér kiadón jön ki friss goodie, most közel egy időben egyszerre négyet (C.I.A., C.I.A. Ltd., Deep Kut, Advanced) is megszólaltattak a totális tudósok, hirtelen nehéz is eldönteni, melyiket szeressük jobban.

A limitált C.I.A. sorozat hét éves múltra tekint vissza, ennek ellenére még csak a 14. sorszámot hordozza mellkasán a legújabb, melynek A oldalán egy korrekt Break újragondolás szerepel. A londoni szupertehetség az utóbbi két évben szünetmentesen ontotta magából a bézt, és kinőve a technoid szubkultúrát rövid idő alatt elnyerte az egész szcéna respektjét. Nem csoda tehát, hogy érkeznek egymás után a megtisztelő remix felkérések, például Commix-éktól (’Talk To Frank’), Calibre-től (’Enigma’) vagy Shy FX-től (’Bambaata’). Jelen esetben egy 2003-ban napvilágot látott, Zero Tolerance és Beta 2 által elkövetett drum&bass roller, a ’Bizzy Time’ ütemeit szabhatta személyre Break. Érezhető, hogy az eredeti verziót tiszteletben tartja Charlie, mivel a zene alappilléreiként szolgáló apró effekteket, beatboxolásokat és vokál darabkákat megtartotta. A magával sodró dobszekció a hömpölygő basszusfutammal viszont kegyetlenül, olyan brékesen földhöz vág. Ez az ember nem tud hibázni mostanában.

Mivel a C.I.A. Ltd. a kiadó zenéinek remixeire szakosodott, egyáltalán nem meglepő, hogy a lemezt megfordítva ismét egy régi kedvenccel (’Never Had A Dream’) találkozhatunk új köntösben. A kegyetlenül odacsapós hangulatot viszont felváltja a vidám likvid életérzés, trombitával, visító férfi vokállal és hatalmas dózisban adagolt filterrel felszerelkezve. Furney szerencsére leselejtezte a tipikusan Q Project-es jump-up bassline-t, így egy crossover track helyett marad a színtiszta liquid funk, amiből manapság már minden egyes darabot meg kell becsülni, annyira kevés születik.

Értékelés: (4/5)
gergo | -0.1- 23: 0
Proxima / Mindmapper
Vital Signs / Tricky Tripod
CYLONUK003
Cylon, 2008
A szinte teljesen ismeretlen, de minőségi kiadók – mint a Cylon - megjelenéseit azért érdemes megjelenéskor behúzni, mert így évekkel később ritka kincsek tulajdonosai leszünk, a DJ kollegák pedig lesápadva és némi irigységgel fognak érdeklődni, hogy mégis honnan túrtuk ezt a lemezt. Ezen felül persze már csak az a jobb érzés, ha egy olyan korongot tarthat az ember a kezében, melyen időtálló munkák váltják egymást. Mindez elmondható a hármas sorszámú Cylon tizenkettesről.

Elsőként egy holland újonc, Proxima mellkasdöngető millenium körüli darkstep és aktuális dögunalmas mélyzene közt egyensúlyozó darabjával találkozik a hallgató, mely szerencsére több izgalmat nyújt egy átlagos (szintén tulipán országból eredő) Icicle zenénél. A lassan tíz évvel ezelőtti drum&bass vibrálást a ’Vital Signs’ bevezetőjében lehet leginkább elkapni, de a drop után sem tűnik el teljesen, hanem ügyesen összeolvad a futószalagon gyártott mélystep eszköztárával. Kapunk így egy minimalista, de mégis játékos track-et, melyben a remek dobszekció és folyamatosan hömpölygő, ugyanakkor újra és újra átalakuló bassline mellé bőven elégnek érezzük a hozzáadott maréknyi morajlást. Ügyes.

A lemez másik oldalán még egy újonc, és még egy holland egy személyben, aki egy digitális ep, és egy cd release után a Cylon rozsdás maszkja alatt debütál fekete korongon. Mindmapper igéretesen kezd a sötét tónusú szőnyegekkel teletűzdelt amen-rollerével, de nem a ’Tricky Tripod’ lesz itt a húzó darab, az biztos. És hogy hogyan kapcsolódik a darkos stílushoz a véletlenszerű reggae sample? Nos, ezt a rejtélyt remélhetőleg megfejti majd valaki.

Egyébként jár a négyes.

Értékelés: (4/5)
gergo | -1.0- 28: 2
Listázás alapján