impulsecreator
zenei magazin
:: drum & bass
:: breaks, dubstep
:: hip hop, electronica
impulsecreator.hu





Warning: getdate() expects parameter 1 to be long, string given in /var/www/old/kislemez.php3 on line 7

Warning: getdate() expects parameter 1 to be long, string given in /var/www/old/kislemez.php3 on line 8
Füles
Ha van véleményed az alábbi lemezekről írd meg itt!
Makoto
What Do You Want / Different Rhythm
7EVEN22
7even, 2011
A 7even Recordings névre hallgató imprint 2008 óta látja el a hallgatóságot leginkább dubstep és techno, vagy manapság egyszerűen bass music jelzővel ellátott zenékkel. Aktuális megjelenésükért Makoto a felelős, aki a már tőle megszokott minőségben szállítja az ismerős hangzásvilágot, ám mégis valami újat, mást nyújt az eddigiekhez képest.

Legutóbbi, 'Souled Out' című albumával egy új irányba indult el a japán producer, ezért a szóban forgó korongon hallottak némiképp várhatóak is voltak. A tizenkettes első oldalán található ’What Do You Want’ teljes mértékben beleillik a számtalan kiadót megjárt producer hangzásvilágába, még ha az már az említett új irányba is halad. A kellemesen lüktető basszust a vibráló szintiket némiképp dögösebb formába átcsapó darab követi a lemez hátoldalán. Az ámeneket eddig is előszeretettel alkalmazó zenésztől egyáltalán nem szokatlan ez a szerzemény sem. Mindezek ismeretében a ’Different Rhyhthm’ is igazán megállná a helyét bármely szett lazítósabb részén.

Értékelés: (4/5)
Laszlo | -0.1- 26: 1
Krakota
Scraper / Tunnel Vision
RECIPE025
Ingredients Records, 2012
Az Ingredients Records még csak bő két éve indult, de előremutató, kiforrott hangzásával gyorsan megbecsült tagja lett a drum & bass társadalomnak. 2009 óta a minimalista / „okosbass” vonal számos jeles képviselője megmutatta magát a címkén Jubei-től Skepticalig, Dub Phizix-től Genotype-ig. Tavaly pedig a kiadó egy válogatásalbummal (’Recipe Book’) ünnepelte második születésnapját.

Krakota először jelentkezik szóló lemezzel az Ingredients-nél. A ’Scraper’ egy könnyedén folyó darab, végig lebegő basszusával és kissé visszhangzó pergőivel egyaránt alkalmas egy keményebb szett pihentetésére és egy lágyabb szelekció felpörgetésére is. A ’Tunnel Vision’ szívmelengető hangulata kissé hasonlít S.P.Y. néhány darabjára, de ez a zene értékéből aligha von le. A vastag lábdob remekül társul a techy groove-okhoz, közben a zene mégsem megy el keménykedésbe az itt-ott belépő vokáltöredékek és vonósok miatt. Krakota első Ingredients címkés szólója figyelemreméltóra sikerült, ha így folytatja a munkát, akkor a 2012-es év egyik felfedezettje válhat belőle.

Értékelés: (5/5)
L.A.S. | -0.1- 17: 1
Arkaik
Trauma EP
DIFF011
Diffrent Music, 2012
Érdekes, kevésbé ismert tényezőket felsorakoztató megjelenéssel állunk szemben, hiszen sem a Diffrent Music kiadó, sem az EP gazdája, Arkaik nem mondható jól bejáratott névnek. Kisebb nyomozás után kiderült, hogy például Joe Syntax és Dakosa is jelentkezett már itt megjelenéssel és a még két éve sem működő kiadó pályája folyamatosan ível felfelé. A jövőben várható a címkén pl. Anile, Amoss és Ant TC1 megjenés is.

Arkaik annak ellenére, hogy egyelőre nincs annyira köztudatban, ígéretes producer, tehetségét pedig a ’Trauma EP’-n bizonyítja. A négyzenés megjelenés a mélyebb darabok kedvelőinek okozhat kellemes perceket. A címadó zene visszafogott keménysége után az MCXL közreműködésével készült ’Head Skill’ a manapság oly népszerű „okoskodás” + MC képletre épül, mellyel szinte nem lehet melléfogni. Ez a zene is ül, így sokaknak bizonyára ez lesz az EP legerősebb darabja. A tiszta és szigorú hangzású ’Vertbrae’ után egy kísérletezőbb halfstep track, a ’Turncoat’ zárja az EP-t. „Vicsorgó” basszusa és aprólékossága jól mutatja a producer sokszínűségét, mely a következő években a figyelem középpontjába állíthatja őt.

Értékelés: (4/5)
L.A.S. | -0.1- 17: 1
Break / Sato
Framework / Clap Ya Hands
SYMM009
Symmetry, 2011
Kár lenne tagadnom, hogy Break munkássága közel áll a szívemhez, egész szép gyűjteményt halmoztam fel az évek során a zenéiből, melybe beletartozik a producer által igazgatott Symmetry Recordings csaknem összes kiadványa is. Mindezek alapján nem meglepő, hogy kíváncsian várom a december 12-én megjelenő új Symmetry maxit.

A Symmetry 2006-ban indult útjára, a debütáló 12”-esről a nagyszerű ’The Truth’ Andy C Nightlife 2-jére is felkerült, így kellő lendületet kapott az új platform, melynél egészen 2011-ig csak Break nevével találkozhattunk (a kollaborációkon túl persze). A jég a hetedik korongnál tört meg, a színvonal viszont maradt a régi, hiszen a második albumról ismert ’Slow Down’ VIP átiratát tehettük fel a lemezjátszóra, melynek hátoldalán egy nagyszerű Need For Mirrors (’Skip Rope’) trekk kapott helyet. A tendencia a nyolcadik lemezen folytatódott, ahol Villem ’Do You I Wanna’ című szerzeménye kapta meg a flipet, és ezzel el is érkeztünk a SYMM009-es katalógusszámmal ellátott megjelenéshez, melyen ezúttal Sato vendégszerepel.

A ’Clap Ya Hands’ úgy indul, mint egy vidám liquid zene, felpitch-elt hangminták lovagolják meg a kétlépéses dobképletet, de a drop után sincs szó keménykedésről. Egy nagyon jól eltalált subdallam viszi előre a trekket, szerelmes likvidekbe illő vokálfoszlányok és klasszikus dobhangok díszítik az alapot, az egész nóta a letisztultság jegyében készült.

A labelfőnök a 'Framework'-kel ezúttal is hozta a szokásos formáját: széttorzított bassline, mesteri reece-ek, lendületes váltások, kiemelkedő mixdown. Vérbeli Break zene, amivel újfent falat lehet bontani. Aki eddig követte az úriember és a kiadó munkásságát, az ebben a megjelenésben sem fog csalódni. Tény, hogy az új Symmetry nem fogja megváltani a dnb szcénát, ellenben a táncparkettet biztos, hogy fel lehet takarítani mindkét szerzeménnyel.

Értékelés: (4/5)
flag | -1.2- 05: 1
Rufige Kru / Alex Reece
Terminator (S.P.Y Remix) / Pulp Fiction (Lynx Edit)
RAZORS009
Razors Edge, 2011
Ezúttal igazán merész húzással rukkolt elő a londoni sublabel, ugyanis két olyan klasszikushoz nyúlt, amelyek újraértelmezése nem értő kezek között minimum szentségtöréssel érne fel, vagy legalábbis egy lépcsőn legurítással. Persze a recept rém egyszerű: végy magadhoz egy időtálló, elnyűhetetlen alapművet és adj hozzá egy manapság igen termékeny producert, ereszd össze őket, és az eredmény egy rendkívül aktuális átdolgozás lesz.

Legutóbb 2 éve került ki a Metalheadz alsóházából remix EP, nem is csoda, hogy ez a lemez is mindössze a 009-es sorszámot viseli, noha a sorozat legelső darabja 1995-ben jött ki a Goldie által jegyzett 'Still Life' és a Photek keze nyomát viselő 'The Rain' remixekkel.

A korong A oldalán Carlos S.P.Y. tisztességes iparosmunkát végzett Goldie klasszikusával. A fémes old skool jungle hangulat átitatja a keményebb dobokkal és feltúrbózott bassline-al operáló ’Terminator’-t, ami a kor igényeihez igazodva egy kemény táncparkett orientált darab lett. S.P.Y a se túl sok, se túl kevés logika mentén lavírozva próbálta modern köntösbe önteni a klasszikus Metalheadz hangzásvilágot, meghagyva annak magját, velejét.

Sajnos a másik oldal barázdáiból felcsendülő ismerős törteket nem igazán lehet remixnek nevezni, hiszen azon kívül, hogy a tempó jócskán felgyorsult és bekerült egy-két új aprócska hangminta, túlságosan nagy változások nem történtek Alex Reece klasszikusán. A ’Pulp Fiction’ Lynx féle verziója arra viszont tökéletes, hogy a lemezgyűjteményből netán kimaradt alapvetés többé ne hiányozzon a polcról, és ha a hangulat tetőfokán nem is, azért bármely buliban bátran vállalható darab.

Értékelés: (4/5)
lanti | -0.6- 18: 1
Surival & Paul T
Go Back / Rationale
DIS044
Dispatch Recordings, 2011
Azok az olvasók, akik egy kicsit is szimpatizálnak a likviddel és mélyebb drum&bass-szel, Survival nevével egész bizonyos, hogy találkoztak már. A rá jellemző hangzásvilágot rég kialakító Steve ritkán tér le a jól ismert útról. Friss 12"-es korongja ezúttal is a TC1 által irányított Dispatch Recordings-nél landolt.

Az A oldalon található 'Go Back'-ben Paul T szellős, lebegő énekhangjáé a főszerep, mely remekül simul a kicsit sem tolakodó basszus dallamára. Az introban felcsendülő delay-ezett "autonomic hangzású" szintetizátor, a fülbemászó vonós minta valamint a nem feltétlenül buta, de egyszerű beat teljes egésszé simul össze, azonban mégis úgy telik el a valamivel több mint hat perc, hogy nem sok olyan dolog történt melyre sokkal később is emlékeznénk. A korongot megfordítva a 'Rationale' egy teljesen más, mégis Survival-os hanganyagot mutat. A karakteres ritmusszekció, a térben szépen úsztatott zongorafutamok és rézfúvós minták megjegyezhetővé teszik a darabot. Az apró reverbezett ütősök, és a fátyolos női szövegfoszlányok tökéletesek.

Értékelés: (4/5)
geeryy | -0.4- 22: 1
DJ Marky & Makoto / DJ Marky & S.P.Y. feat. Miri
Secret Place (Random Mov. rmx) / Days Go Slow (Makoto rmx)
INN039
Innerground, 2011
Liquid funk sztárparádé vonul fel az Innerground 39. kiadványán: a maxin feltűnik DJ Marky, S.P.Y., Makoto és Random Movement neve is, bár a munka nagy részét ezúttal a két utóbbi művész végezte, hiszen nekik kellett újragondolni egy-egy korábbi zenét a kiadó kínálatából. Az eredeti számok és a remixek közt túl nagy differencia nincs, éppen csak annyi, hogy ne feleslegesnek és unalmasnak, hanem kellemesnek érezze őket a hallgató.

Makoto a ’Days Go Slow’-t formálta át, egy táncparketten életképesebb darabot faragott Marky és S.P.Y. felvételéből. A lendületesebb hatás elérése érdekében a háttérben megbúvó amen-loopra és gitártémára erősített rá. Miri vokáljával kapcsolatban viszont jól ráérzett arra, hogy változtatás ebben az esetben nem szükséges. Random Movementnek a ’Secret Place’ jutott feldolgozásra és ebben az esetben már tényleg csak leheletnyi a különbség Marky és Makoto eredetijéhez képest. Némi csavar a zongorán és a jól ismert hihat-ekkel és elmosott crash-ekkel túltelített RM dobok – gyakorlatilag ennyi az újdonság, de ez pont elég ahhoz, hogy kicsit más dimenzióba helyezze az elődjéhez viszonyítva.

Értékelés: (4/5)
gergo | -0.4- 07: 1
DLR
Tundra / Cohiba
BLKND002
BLKND, 2011
DLR és Octane 2010-ben alaposan bevette a drum&bass-t, a Dispatch kiadó gyakorlatilag egész éven át tőlük volt hangos, de feltűntek a RAM-on és Renegade Hardware-en is. A rengeteg közös meló után most szólóban jelentkezik egy 12”-essel DLR, amely technikailag két tökéletesen kivitelezett számot tartalmaz, ám egyik sem villant semmi eredetit.

A bristoli Black Box dubstep label alkiadóján megjelenő 'Tundra' és 'Cohiba' két sablonokra építkező töltelékzene: ugyanazokat a pittyegő hangokat és unalmas alapokat veti be DLR, amiket évek óta hallhatunk más, stílusban hasonló producerektől. A keleties témák szerepeltetése gyenge próbálkozásnak bizonyul, egyrészt nem annyira karakteresek, hogy meg tudják ragadni a hallgató fantáziáját, másrészt erős deja vu érzést keltenek – hallottunk már ilyet is korábban elégszer. Kiállásként még egy felezett dobképletet is bedob a 'Tundra'-ba DLR, valamint a B oldalon erősít a keleties hangulaton, de egyiket sem teszi kellő bátorsággal. Elvakult "minimál drum&bass" rajongókon kívül nem ajánlott senkinek sem a többszöri hallgatás, valószínű, hogy néhány hét múlva már senki nem fog erre a két számra emlékezni.

Értékelés: (2/5)
gergo | -0.4- 06: 1
Calibre
Reverse Engineer / Easyglide
PLV016
V Recordings, 2011
Calibre megjelenéseit nagyjából azóta övezi érezhetően kevesebb hype, mióta elhatározta, hogy jóval több szerepet ad saját hangjának a zenéiben. Például a tavaly megjelent 'Even If' című albumát a közönség és a szakma mintha egyszerűen figyelmen kívül hagyta volna, a címadó dalon kívül mást nagyon nem is lehetett látni a DJ-k tracklistáiban. Az LP óta az első kislemez március közepén jött ki, érdemes rá figyelni, ugyanis a V-nél megjelenő Calibre zenék mindig nagyot durrannak. Elég csak a 'Drowning In You'-ra, a 'Want Your Body' remixre vagy a 'Hard Times'-ra gondolni.

A lemez mindkét oldalán újra felbukkan a hamisítatlan "kaliberfunk", avagy dorombolnak a dub-os bassline-ok és légiesen gördülnek a ropogós dobok. A 'Reverse Engineer'-ben visszaköszön a 'Consulate Charm' introjából ismerős „dobpergés”, ám a drop után itt nem Lariman énekel és nem egy szolidan szögelős témát hallunk, hanem egy feszes, funky (és néha megvaduló) basszussal felpörgetett rollert. Nem a megszokott Calibre, de nagyon addiktív. A másik oldal már sokkal tipikusabb, a korai Creative Source-os és Soul:R-os megjelenéseket idézi. Nincs túlgondolva semmi az 'Easyglide'-ban, a főszerepet a dob és a basszus kapja, valamint a háttérben fel-feltűnnek apróbb effektek és morajlások. Így kell telt számot írni minimális eszközkészletből.

Értékelés: (5/5)
gergo | -0.4- 05: 2
Loadstar
Space Between / Blvd
RAMM94
RAM, 2011
A Sub Focus és Chase & Status által formált RAM-zászlóvivők csapatába mostanában az Xample és Lomax alkotta Loadstar formáció is bekapcsolódott. A tavalyi megaslágert, azaz a 'Link To The Past'-et egy újabb nagyon erős lemez követi, melynek két oldala alaposan különbözik egymástól. A 'Space Between'-ről elég lenne annyit mondani, hogy bármelyik Andy C szett indítózenéje lehetne - ennyiből mindenki el tudja képzelni, hogy miről van szó. Gyanúsan nyugodt gitárpengetéssel, valamint kellően drámai és popos hangvételű férfivokállal kezd a track, utóbbi a harmadik hallgatás után alattomosan megragad az ember emlékezetében. A rövid bevezető kevésbé meglepő módon egyik pillanatról a másikra átváltozik egy plafonszaggató szörnnyé, innentől nincs megállás. A bassline szüntelenül torzul, a felkaszabolt dobloop pedig erősít még az alapból is lázadó, zaklatott hangulaton. Ekkora sláger mellé már alapvető kellék a videó, a 'Space Between' klipje ráadásul valamennyire összhangban is van a dal témájával. Legalább egyszer érdemes megnézni, nem rossz.

Másik oldalon a ’Blvd’ visszavesz a lendületből, egy nagyon kellemes, cseppet melankolikus liquid funk számmal állunk szemben. A merengős atmoszférát árasztó vonósokat jól ellensúlyozza az energikus díva-vokál, valamint a lüktető szintitéma. Ritka az ennyire jól kitalált, minőségi likvid az utóbbi hónapokban, ezért érdekesebb ez az oldal, még akkor is ha borítékolható, hogy a ’Space Between’ az egyik legsűrűbben játszott darabja lesz a 2011-es évnek.

Értékelés: (4/5)
gergo | -0.4- 04: 2
Noisia
Friendly Intentions / Displaced
VSN010
Vision, 2011
Noisia-ék az új kiadójuk (Invisible) mellett a régi, jól bevált ösvényről sem szándékoznak letérni. Legújabb Vision kiadványuk hivatalosan február végétől elérhető. A képlet lényegében nem változott: földbedöngölő dobok, kompromisszummentes basszusok, túlvilági vijjogások, neuró-rohanás – vérbeli Noisia a legjavából, bár nem fogunk hanyatt esni tőle.

A ’Displaced’ kimért dobjaival és basszusaival sok újdonságot nem nyújt, alattomosan kúszik fel egy szétcsavart dallamfoszlány, hogy a kiállás után elemi erővel csapjon arcba. A széttorzított filterbass szinte lebegteti a zenét, miközben szaggatnak a dobok… súlyos. A ’Friendly Intentions’ egy árnyalattal finomabb zene – ha lehet így fogalmazni - , persze kellőképpen sötét: baljós, vészjósló dallam húzza fel a drop előtti kört, majd sima menetelés lesz a dologból egy fel-felbúgó szétcsavart bassline-nal támogatva, szintén húzós darab.

Tény, hogy nem váltották meg a világot a srácok ezzel a megjelenésükkel, jóllehet nem is az volt a cél. Aki beruház a VSN10-esre, két remek zenével lesz gazdagabb, amelyek hallgatásakor garantált az agy- és hangfalrobbantás.

Értékelés: (4/5)
flag | -0.3- 07: 1
Kav & Northern Lights (feat. Howard Marks) / Steppa & Kitcha
Mr. Nice / Back To The Future
AW002
Audio Warfare, 2011
A leeds-i Northern Lights formáció az elmúlt néhány évben pár figyelemre méltó trekkel szerepelt jó nevű wobbli és jump-up címkéken. A duó egyik tagja, név szerint Steppa (polgári nevén Zak Burton) már 2007-ben elnyerte a Drum & Bass Awards legjobb feltörekvő DJ címét, valamint a Flex Records-nál eltöltött két év során elsajátított szakmai tapasztalat megalapozta produceri munkáját. A Grid és Zombie Recordings megjelenései mellett – utóbbin Serum társaságában – ezúttal Steppa saját kiadóján, az Audio Warfare-en prezentál Kitcha társaságában.

A rilíz húzózenéje - azt szem előtt tartva, hogy két minőségi wobblival van dolgunk - egyértelműen a ’Back To The Future’, már csak azért is, mert párszor szemtelenül visszaköszön M-Beat és General Levy ’Incredible’-je egy-egy váltás erejéig múltidézés gyanánt. Maga a zene elemi erővel csap le két kör után, kőkemény dzsungelharc brummogó mélyekkel, kellőképpen megtördelt dobokkal, azok közül is a mocskosabb fajta robog végig a zenén. Természetesen a már említett ismerős taktusok ovációra késztetik a hallgatót.

A ’Mr.Nice’ már jóval egyszerűbb, gondolkodást nem igazán igényel, de nem is ez a célja. A baljós bevezetőben a spangli ipari fogyasztásáról mesél nekünk egy hang, aminek hosszú távú hatását pár másodperc múlva mi is meghallhatjuk. Egyszerű lépegetős dallam, sűrű váltások, kiválóan eltalált hangminták, mégis üresnek hat az összkép, valami hiányzik.

Csakúgy, mint az első AW, a második megjelenés is kellemes alkotóeleme lehet egy-egy wobbliszettnek, bár kétség kívül a flip az igazi nyertes… vissza a jövőbe!

Értékelés: (4/5)
flag | -0.3- 07: 1
BTK / Spectrasoul
Things I Do / ~ (Spectrasoul rmx)
DMND001
Demand, 2011
A svájci illetőségű Demand Records új színfolt a drum and bass palettáján, hiszen a közelmúltban létesült kiadó idén jegyzi első kiadványát. A debütálást nem kisebb nevekkel igyekeztek emlékezetessé tenni, mint BTK és Spectrasoul. A digitális és lemez formátumban is megvásárolható megjelenésén BTK - ’Things I Do’ című zenéjének eredeti verzióját, illetve Spectrasoul átiratát hallhatjuk. A maxi két oldala sok stílus- és hangulatbeli hasonlóságot mutat, ám az átiratra a brit duo elég markánsan rátette a védjegyévé vált végletesen lecsupaszított hangzást. Közös vonás továbbá, hogy egyik változat sem a tánctér felrobbantására született, ám mindkettő remek intro lehet egy mélyebb szett felvezetéséhez.

Az ’A’ oldalon található szám szépen építkezik, az első cinektől a filterrel előbújtatott tört dobokon át a vészjósló hangulatú pad és vokál által felvezetett dropig. Némi disszonanciát vélek felfedezni a mozgalmas dobképlet, a vokál, valamint a zene egyéb hangjai között, amik inkább „lassítják” az összhatást. Bevallom őszintén, hogy a ’B’ oldal meghallgatása után már szinte túlzsúfoltnak éreztem BTK verzióját.

Az átirat igazi mestermunka, így kell kiragadni egy zenéből mindent, ami abban jó, megragadni annak hangulatát és kifogástalanul köríteni. Ez a verzió sokkal közelebb áll a vokál sugározta érzelemvilághoz, nagyobb hangsúlyt is kap az introban. Ebben a zenében pont annyi van, amennyinek lennie kell: se több, se kevesebb. Az egyenes, puritán dobképlet sokkal jobban passzol a zene lelkét adó, nyomasztó és lassan hömpölygő szöveges betétekhez és vékony padokhoz. Nem is beszélve a gyomorforgató basszusról, ami a minimalista zenék egyik nélkülözhetetlen velejárója. BTK szerencsétlensége, hogy ilyen kiváló remixert kértek fel a kiadó főnökei, hiszen az újragondolás mellett eltörpülni látszik az ő változata. Egy másik megjelenésen akár húzózene is lehetett volna.

Értékelés: (4/5)
markov | -0.2- 09: 1
El-B
Dirty EP
NA003
Night Audio, 2010
El-B, azaz Lewis Beadle zenei karrierje a kilencvenes évek közepén indult útjára, nagyobb fordulatszámra akkor kapcsolt, amikor Noodles-szal összehozták a garage szcéna egyik leginkább meghatározó duóját, a Groove Chronicles-t. A pezsgőlocsolós, szirupos, énekkel nem fukarkodó 2-step / garage stílusból gyakorlatilag kivonták a csízi részt, a puha mélyeken némileg torzítottak, az aranyosan kornyikáló énekesnőket gyakran helyettesítették morcos MC-kkel, és zenéiket úgy alakították, hogy az aktuális trendekhez képest némileg sötétebb tónusúak legyenek. Tartva magukat ehhez az elvhez, olyan klasszikusokat hoztak össze, mint a ’1999’ vagy a ’Stone Cold’. A millennium környékén szóló projektjei mellett El-B egy másik angol producerrel, név szerint J Da Flex-szel kezdett el közösködni, akivel sikerült egy újabb legendát, a Ghost-ot összehozniuk, amely név egyszerre foglalja magába közös kiadójukat és zenei tevékenységüket. Amellett, hogy ismét megkerülhetetlen, zseniális szerzeményekkel lepték meg a szigorúbb garage hangzás szerelmeseit (például a ’The Club’-al), sokan tartják úgy, hogy a dubstep kialakulásában hatalmas szerepe volt a Ghost-nak és vele együtt El-B-nek. Miközben 2004-2005 környékén elkezdett igazán felfutni a manapság hatalmas népszerűségnek örvendő stílus, a páros néhány kevésbé szignifikáns megjelenést leszámítva eltűnt a süllyesztőben. Az utóbbi egy-két évben viszont aktivizálták magukat (köszönhető ez részben talán a Tempa-n megjelent ’The Roots Of El-B’ válogatásnak is), a remélhetőleg hamarosan megjelenő albumuk (’Nu Levels’, melyen közreműködik például Burial és Zed Bias) mellett önálló munkásságuk is elérhető egyre többször 12”-esek formájában.

Idén a ’Nu Levels’ LP beharangozó lemeze mellett május elején jelentkezett El-B egy négyszámos EP-vel, amely a Night Audio gondozásában került a boltok polcaira. A ’Dirty’ EP-n Lewis megmutatja egyaránt régi Ghost-os énjét és felvillantja dubstep-es skilljeit is úgy, hogy közben mind a négy zenében szerepelteti a védjegyének számító lüktető garage-os bassline-okat. A felezett ütem ellenére a legnagyobb lendület és vibrálás minden kétséget kizárva a ’How U Like Dat’-ben van, annyi energia lakozik a Laze-zel közös track-ben, hogy képtelenség mozdulatlanul végighallgatni. Ez a zene és az őt követő, Rolla-val készült ’Dirty Dirty’ mutatja meg, hogy a fentebb említett dark garage hangzást hogyan ülteti bele El-B dubstep-környezetbe. A ’This Thrill’ ellenben visszanyúl egészen a gyökerekig: megjelennek benne a kopogós dobminták és a letisztult 2-step képletek, főleg a szám bevezetőjében. A folyamatosan torzuló, látszólag önálló életre kelt bassline futamra rásimul Nico profi vokálja, a hölgynek köszönhetően ez az oldal kiemelkedik az EP amúgy is erős felhozatalából. Az egyetlen gyengítő tényező a ’Dirty Flow’, melyben Usher-t megszégyenítő rnb-trance szintifutamok és fájdalmas - néha latinosba hajló - gitár riffek vegyülnek a fentebb már emlegetett Ghost-hangzással dubstep tempón. Mivel az összképen alig ront a ’Dirty’ EP D oldala, jár neki egy ötös alá.

Értékelés: (5/5)
gergo | -0.5- 27: 1
Serum
Souped Up / Push It
COLAB020
Co-Lab, 2010
Serum először 2004-ben tűnt fel megjelenésekkel a drum&bass szcénában, eleinte főleg Ray Keith kiadóján (Dread) lehetett hallani róla, majd felfigyelt rá Twisted Individual, ezért neve mögé ma már a Grid és Zombie címkéket is odabiggyesztheti. Zenéi minden különösebb visszhang nélkül merülnek feledésbe, pedig több tucat 12”-esből áll a diszkográfiája, ahol a fenti kiadók mellett olyan labelek is képviseltetik magukat, mint a Critical, Creative Source, Timeless és Liquid V. Az utóbbi egy-két évben egyre sűrűbben működik együtt Bladerunnerrel, ami kifejezetten jót tesz karrierjének, közös számaik körül folyamatosan növekszik az érdeklődés. Kettejük idei első lemeze (’Walk The Walk’ / ’Warriors’) után Serum szólóban is felbukkan két hasonlóan visszafogott jump-up darabbal, amik mégis képesek nem egyszerű felfordulást okozni a parketten.

A Co-Lab-on most debütáló Serum ’Souped Up’-ja olyan egyszerű, mint egy bot, de mégis képtelenség lenne nem beleszeretni ebbe a zenébe első hallás után. A kérdezz-feleleket játszó mérsékelten idióta basszus-téma és az amennel megtámogatott könnyedén gördülő dobszekció pontosan elég ahhoz, hogy megidézze a bristoli drum&bass fénykorát. Emellett a szám ideális dj-tool is, remekül lehet dupladroppok, tease-ek és egyéb trükkök bevetéséhez alkalmazni, a tömeg pozitív reakciója biztosan nem marad el.

Másik oldalon a ’Push It’ gyakorlatilag ugyanazt nyújtja, mint a ’Souped Up’, csak itt még egy ötletes vokál mintával is meg van fűszerezve a track (ugye nem kell mondanom, hogy honnan ered a sample?). Hiába egyezik a két oldal, az egész release élvezetokozó-faktora ettől még egy cseppet sem csökken, likvid és jump-up arcoknak egyaránt ajánlott darabról van szó.

Értékelés: (5/5)
gergo | -0.3- 27: 1
Listázás alapján